Mozgókép Blog

Ridley Scott Tíz Legjobb Filmje

A napokban érkezik a Gladiátor II, az idei év egyik legjobban várt filmje. Ennek kapcsán úgy döntöttem, hogy a rendező, Ridley Scott közel öt évtizedes munkásságát górcső alá veszem és listába szedem a tíz legrosszabb és a tíz legjobb filmjét. A listák természetesen teljes mértékben az én személyes, szubjektív nézőpontom szerint lettek összeállítva, így természetesen bárkinek lehet más véleménye ezekről az alkotásokról. A legrosszabbakon már túlestünk, így most következzenek a legjobbak. Íme!

10. Helyezett
Hazugságok Hálója (Body of Lies)

Ridley Scott gyakran elköveti azt a hibát, hogy az ókorban, vagy a középkorban játszódó filmjeibe aktuálpolitikai maszlagot akar beleerőltetni. 2008-ban azonban előrukkolt egy olyan mozival, amely jogosan foglalkozott a terrorizmussal és a Közel-keleti helyzettel és hát ugye mindössze hét évvel jártunk 911 után, az Egyesült Államok „war on terror” politikája pedig egyre csak eszkalálódott. A sztori középpontjában egy Roger Ferris nevű CIA ügynök áll (Leonardo DiCaprio), aki egy Al-Saleem nevű terroristavezért próbál elkapni. A munkáját nem mindig könnyíti meg a főnöke (Russell Crowe), de a Jordán titkosszolgálat vezetője (Mark Strong) sem. Az országokon átívelő kémsztori bevisz minket a titkosszolgálati tevékenységek sűrűjébe, ahol senki sem az, akinek látszik, ahol a megtévesztés mindennapos, ahol a sokmillió dolláros technika is bizony csődöt mond és az ember leginkább a tudására és a tapasztalatára hagyatkozhat. Scott filmje az első perctől fogva leköti a nézőt, végig izgalmas, jók a karakterek és nem akar világmegváltó dolgokat a szánkba rágni. Tisztességesen megcsinált thriller, a Guns N’ Roses „If The World” című daláért pedig pluszpont is jár.

9. Helyezett
Tomboló Szél (White Squall)

Scottnak ez az 1996-ban forgatott filmje alighanem az egyik legkevésbé ismert műve lehet a nagyközönség számára. Nem aratott sem anyagi, sem kritikai sikert és én sem törtem magam, hogy megnézzem. Ám a megtekintése után az egyik legpozitívabb csalódás ért. A valós történetet feldolgozó filmben Christopher B. Sheldon kapitány (Jeff Bridges) és felesége, Alice (Caroline Goodall) egy tengerészeti akadémia néhány növendékének kínálnak lehetőséget arra, hogy egy évet tölthessenek el az óceánon az Albatross nevű vitorlásukkal. A srácok nagyon más háttérrel rendelkeznek: ki tehetősebb, ki szegényebb családból származik, van, aki rámenős és van, aki félénk. Az utazás alatt fegyelmet tanulnak, csapattá kovácsolódnak, miközben megannyi súrlódás és ellentét nehezíti a körülményeket. Nehéz megmondanom, hogy mi ragadott meg leginkább ebben a filmen, de talán a hangulatot emelném ki. Van egyfajta lassú, meditatív vetülete az egésznek és a szereplőgárda dinamikája is nagyon jó, akik közt olyan fiatal színészeket találunk, mint Jeremy Sisto, Ryan Phillippe, Balthazar Getty, vagy éppen Ethan Embry. Egyszerre szomorú és felemelő történet, egyben rendkívül alulértékelt alkotás. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

8. Helyezett
Trükkös Fiúk (Matchstick Men)

2003-ban Ridley Scott egyfajta reneszánszát élte, hiszen az ezredfordulóval ismét a csúcsra került. Ekkoriban szinte már minden évben előrukkolt egy-egy új mozival, ezek egyike volt a Trükkös Fiúk. A sajátos hangulatú, sokszor abszurd humorral is operáló sztoriban Nicolas Cage egy kisstílű, ám eléggé sikeres szélhámost alakít, aki társával (Sam Rockwell) együtt eléggé ütőképes duót alkot. Munkáját és magánéletét azonban nehezíti, hogy finoman Tourette-szindrómás és gyakran törnek rá pánikrohamok is, amiket gyógyszerekkel próbál kontrollálni és agyturkászhoz is jár. Ezzel együtt kézben tartja a dolgokat, amíg egy napon meg nem tudja, hogy van egy 14 éves lánya, Angela (Alison Lohman), aki mindenáron találkozni akar vele. Hősünk ódzkodik a dologtól, ám egyre inkább elkezd kötődni a lányhoz, aki egy idő után még a csalásokban is részt akar venni. Remekül megírt és megrendezett sztori, tele csavarokkal és abszurdan vicces szituációkkal, Nicolas Cage pedig szokásához híven lubickol különc karakterének szerepében és ellopja a show-t mindenki elől. A Trükkös Fiúk a hülye magyar címe ellenére kiváló film, ami végig leköti a nézőjét.

7. Helyezett
Párbajhősök (The Duellists)

Ridley Scott 1977-es rendezői bemutatkozása egyben az egyik legkiválóbb munkáját is eredményezte. Első filmjében a napóleoni háborúk idején járunk, amikor is egy francia katonatiszt valamivel megsért egy másik tisztet, ennek eredmény pedig annak rendje és módja szerint egy párbaj. Ezzel azonban nem ér véget a kettejük között kialakuló viszály, hanem az elkövetkező másfél évtizedben időről-időre újra megütköznek. Talán már azt sem tudják, hogy ki sértett meg kit és mivel, de párbajaik sorozata az életüket meghatározó eseményláncolattá válik. Scott filmje látványában és hangulatában is egészen kiváló, ahogy két tisztet, D’Hubert-t és Feraud-t alakító Keith Carradine és Harvey Keitel is remek alakítást nyújt, különösen utóbbi brillírozik. Talán a mai közönség nem is hallott erről a filmről, pedig tényleg a rendező pályájának egyik kimagasló darabja.

6. Helyezett
Fekete Eső (Black Rain)

A ’80-as években lényegében aranykorát élte krimi, illetve a zsarufilm műfaja. Rendezőnk sem maradhatott ki a jóból és 1989-ben összehozta a műfaj egyik legjobb darabját. Nick Conklin, a New York-i zsaru (Michael Douglas) és fiatal társa, Charlie Vincent (Andy García) véletlenül tanúi lesznek, egy japánok közötti alvilági leszámolásnak. Mivel épp ott vannak, le is tartóztatják a gyilkost, nem sokkal ezután pedig azt a feladatot kapják, hogy az elkövetőt kísérjék vissza Oszakába, hogy átadhassák a helyi hatóságoknak. A Sato névre hallgató bűnöző azonban egy trükkel megszökik Japánban, a két amerikai pedig ezt nagyon a szívére veszi és a helyi szerveket meggyőzik arról, hogy maradhassanak és megfigyelőként vegyenek részt az elfogásában. Hőseink így nem csak a japán maffia, a jakuza belháborújába csöppenek bele, de egy teljesen más kultúrába is, ahol, ha valamit rosszul értelmeznek, az akár az életükbe is kerülhet. Scott filmje hangulatában egészen zseniális, ahogy a képi világa is fantasztikus és akkor még nem ejtettünk szót Hans Zimmer fenomenális zenéjéről. Remek karakterek, kiváló színészek (külön kiemelném Matszumotót alakító Ken Takakurát) és frappáns dialógusok színesítik a Fekete Esőt. Ezerszer újranézheted és akkor sem lesz unalmas.

5. Helyezett
Mentőexpedíció (The Martian)

Mint sok más, úgy a tudományos fantasztikum sem mutat fel ma igazán kiemelkedő alkotásokat és nem csak a filmekről van szó, hanem irodalmi téren is komoly hiány van ezekből. Néha azonban itt is felbukkan egy-egy gyöngyszem. Ilyen Andy Weir 2011-ben megjelent regénye, A Marsi, melyből Ridley Scott négy évvel később készített filmet. Weir sztorija nem csak amiatt zseniális, hogy elképesztő részletességgel mond el egy Marson játszódó Robinson Crusoe-történetet, hanem sajátosan szarkasztikus humora és temérdek popkulturális utalása okán is. Nem egyszerű egy ilyet vászonra adaptálni, de Scott kiváló érzékkel oldotta meg a feladatot. Noha szükségszerűen le lett egyszerűsítve itt-ott a dolog, de a sztori és a hangulat lényegét tökéletesen ragadta meg. A Mentőexpedíció (de egy hülye magyar cím) egyszerre drámai és könnyed, ahol a főszerepet játszó Matt Damon karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja. A neki asszisztáló színészgárda sem akárkikből áll. Olyan nevek teszik itt tiszteletüket, mint Jeff Daniels, Chiwetel Ejiofor, Sean Bean, Jessica Chastain, Kate Mara, Michael Pena, vagy éppen Mackenzie Davis. A Mentőexpedíció kiválóan sikerült adaptáció, ahol minden alkotóelem a helyén van és szerintem ez Scott utolsó valóban jó filmje.

4. Helyezett
A Sólyom Végveszélyben (Black Hawk Down)

1992-re olyan szintre jutott az éhínség Szomáliában, hogy polgárháború tört ki. Az ENSZ és a Vörös Kereszt pedig hiába küldött segélyeket, mert a Mohamed Farrah Adid vezette helyi milícia megtámadta a szállítmányokat és elvette, amit csak tudott. Clinton elnök pedig válaszként odaküldte a Rangereket és a Delta Force-t, hogy fogják el Adidot és legfőbb tanácsadóit. A tanácsadók elfogását 1993 október 3-án, egy kevesebb, mint egy órás művelet keretein belül kívánták végrehajtani. Hírszerzési hiányosságok és tervezési hibák okán azonban mindez egy 16 órás, véres csatába torkollott. Scott 2001-es mozija ezt a drámai háborús eseményt dolgozza fel, ahol ezúttal is élt a művészi szabadság eszközeivel, de magát az ütközetet olyan realisztikussággal vette filmre, hogy A Sólyom Végveszélyben kétségtelenül az egyik legjobb darabja a műfajnak. Hangulatában és technikai megvalósításában is egyaránt zseniális és akkora lehengerlő színészgárdát még meg sem említettem. A Sólyom Végveszélyben kihagyhatatlan háborús mozi, ha pedig valaki hasonló élményre vágyik, akkor tudom ajánlani a 13 Óra: Bengázi Titkos Katonái, illetve A Helyőrség című filmeket.

3. Helyezett
A Nyolcadik Utas a Halál (Alien)

A film, amit aligha kell bemutatni bárkinek is. Dan O’Bannon a legendás John Carpenterrel dolgozott a Sötét Csillag című sci-fi szatírán, amiben szerepelt egy idegen lény is, amit egy befestett strandlabdával keltettek „életre”. A vicces végeredményt látva határozta el O’Bannon, hogy megalkot egy olyan idegen lényt, ami nem csak igazinak, de mindennél félelmetesebbnek is hat majd. Így születik meg a Xenomorph, a nemi erőszak útján szaporodó idegen lény, ami biomechanikus külsőjével maga az eleven rémálom (örök köszönet érte H.R. Gigernek) és amit még a világűr vákuuma sem tud elpusztítani. Ridley Scott 1979-es mozija nem csak hibátlan mestermű, de a sci-fi horror műfajának örökérvényű klasszikusa is, ami útjára indított egy máig létező franchise-t és a világnak adta Sigourney Weavert is. Felesleges ragozni, minden elemében zseniális.

2. Helyezett
Szárnyas Fejvadász (Blade Runner)

Az Alien után Scott nem tudott elszakadni a tudományos fantasztikum műfajától és mi, nézők ezért csak hálálkodhatunk. 1982-ben varázsolta vászonra a legendás Philip K. Dick „Álmodnak-e az Androidok Elektronikus Bárányokkal?” című klasszikusát, amely a távoli jövőben, 2019-ben játszódik. A sztori középpontjában a Rick Deckard (Harrison Ford) nevű fejvadász áll, aki azt a feladatot kapja, hogy iktasson ki négy, a Földön illegálisan tartózkodó mesterségesen megtervezett embert, úgynevezett replikánsokat. Scott filmje noir típusú detektívtörténetek vonalán halad, csak sci-fi köntösben. Önmagában is zseniális a nyomasztó hangulat, a futurisztikus Los Angeles megjelenítése, a remek karakterek, vagy éppen Vangelis nem evilági zenéje. Ami viszont igazi klasszikussá teszi, az a már-már lételméleti kérdéseket feszegető története, amelynek központi témája, hogy végső soron mégis mi tesz minket emberré. Külön érdekesség, hogy a filmnek hét különböző verziója is létezik, én megtekintésre az eredeti mozis változatot, illetve az úgynevezett végső változatot ajánlom. Előbbi pozitívabb, utóbbi pedig jóval komorabb végkicsengéssel bír. Lassú folyású, meditatív hangulatú sci-fi, ami már csak Rutger Hauer film végi monológja okán is örök klasszikus marad. Ja, és magyarul is beszélnek benne!

1. Helyezett
Gladiátor (Gladiator)

Ridley Scott nem volt éppen a legjobb passzban a ’90-es évek végén, hiszen mind a Tomboló Szél, mind a G.I. Jane kedvezőtlen fogadtatásban részesült. Ekkor keresték meg a Gladiátor ötletével, a többi pedig már történelem. Érdekesség, hogy Scottot egy híres festménnyel, a Police Versóval nyerték meg a projekthez és úgy vállalta el, hogy a forgatókönyvet nem is olvasta. A szkriptet amúgy számtalanszor újraírták, még forgatás közben is alakították és több legendás sort is a színészek improvizáltak. Bár a film több ponton egyezik A Római Birodalom Bukása című klasszikussal és történelmi hűséget sem érdemes keresni benne, a Gladiátor mégis lehengerlő alkotás. A látványvilága, a zenéje (Hans Zimmer és Lisa Gerrard), a színészei (Russell Crowe és Joaquin Phoenix) és megannyi, ezerszer idézett mondata teszi klasszikussá ezt a filmet. Tizenkét Oscar-díjra jelölték, amiből ötöt el is vitt (köztük a legjobb filmét), új életet lehelt a történelmi kalandfilmek műfajába és Ridley Scott karrierjébe is. Különleges helyet foglal el a Gladiátor a szívemben, egyike a legemlékezetesebb mozis élményeimnek. Elképesztő hangulata és ereje van ennek a filmnek, ami semmihez sem hasonlítható és csak Mel Gibson A Rettenthetetlen című klasszikusa mérhető hozzá.

Hát ez lett volna a tíz kedvencem Ridley Scottól. Persze van még jó néhány film, amit igencsak kedvelek tőle, de a listára nem férhettek fel. Ilyen a Tom Cruise főszereplésével készült fantasy, a Legenda, az Amerika felfedezését bemutató 1492: A Paradicsom Meghódítása, a szerintem csúnyán alulértékelt G.I. Jane, vagy éppen a Mennyei Királyság, amely annak ellenére is lehengerlő audiovizuális élmény, hogy Scott teletömte totálisan oda nem illő aktuálpolitikai marhasággal és koridegen hülyeséggel. Az pedig, hogy a Gladiátor áll ennek a listának az élén, híven mutatja, hogy a rendező utóbbi időben mutatott gyengélkedései ellenére is mennyire várom a folytatást. Remélem, hogy hamarosan pozitív kritikát írhatok róla. Még néhány nap és meglátjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.