Mozgókép Blog

Jurassic Park (Jurassic Park)

Bevezetés
Manapság egyre kevésbé készülnek olyan filmek, amikre érdemes lenne időt szánni, pláne írni is róluk. Noha minden évben újult lelkesedéssel várok egy csomó filmet, végül alig van olyan, ami ténylegesen tetszett volna. A legtöbb film szót sem érdemel, a maradék javával is leginkább csak elvagyok. Az év elején ismételten összeszedtem a tíz, általam leginkább várt filmet az évből és erre a listára felkerült a Jurassic World: Újjászületés című mozi is. Noha az újkori trilógia erőteljesen csökkenő színvonalat mutatott, ez a franchise és az alapját képező könyvek annyira a gyerekkorom részei, hogy egész egyszerűen nem tudom nem várni a filmet. És mivel nem sok olyan új film van, amiről kedvem lenne írni, ezért úgy döntöttem, hogy felvezetésként inkább előveszem az eredeti filmeket, hogy azokról készítsek kritikát.

Megjelenésének idején a Jurassic Park igazi tömeghisztériát váltott ki, ami talán csak a Star Wars 1977-es bemutatójához hasonlítható. Elképesztő érdeklődés övezte a filmet, hihetetlen mennyiségű bevételt termelt és temérdek sok kapcsolódó terméket (játékfigurák, logókkal ellátott ruhák, képregények) is eladtak. Bár alighanem előzetesen nem volt ilyen jellegű szándéka az alkotóknak, de a bemutatásának pillanatában eldőlt, hogy a Jurassic Park bizony túl fog nőni önmagán, mert hihetetlen üzleti lehetőségek rejlenek benne. De hát hogyan is lehetett volna másként, ha egyszer a korszak legfelkapottabb rendezője készített filmet a korszak egyik legfelkapottabb írójának lenyűgöző regényéből, mindezt korábban soha nem látott trükktechnikai varázslattal felvértezve? A Jurassic Park sikerre volt ítélve és semmi nem állhatott az útjába.

De mi volt olyan lenyűgöző Michael Crichton regényében és a belőle készült Steven Spielberg filmadaptációban? Amennyire lehetséges, ezekre is próbálok majd kitérni az elkövetkezendő kritikákban, ahol igyekszem, ha felületesen is, de bemutatni az írót és a munkásságát, kitérni a két, Crichton írt regényre, a Spielberg által dirigált első két filmre, az alapanyag és az adaptációk közti különbségekre, illetve a harmadik filmre, amely már nem volt regényadaptáció és bizony messze el is maradt az előzményeitől. Érdemes lesz összevetni a jelenkori részekkel is, hiszen szembeötlő, hogy milyen drasztikus mértékben változtak meg a nézői igények és hogy miként hatott mindez a mai modern blockbusterekre, illetve azok minőségére. De nem szeretném tovább szaporítani a szót, következzék hát a legendás Jurassic Park!

Szereplők
Alan Grant – Sam Neill, a kiváló Új-Zélandi színész alakítja a film elsőszámú főhősét. Grant paleontológus, akit John Hammond kér fel, hogy egy hétvége során szakértőként győzze meg a befektetőket képviselő ügyvédet, hogy a dinoszauruszokkal benépesített Jurassic Park biztonságos. Neill kiváló választás volt a szerepre, nagyon jól áll neki ez a kicsit mogorva, magának való, régi vágású tudós szerepe, aki a terepen érzi leginkább jól magát. A karakter egyébiránt nagyon át lett formálva a regénybeli eredetihez képest. Ott ugyanis Grant egy szakállas, nagyobb darab fickó, aki hawaii inget hord és amúgy szereti a gyerekeket, míg a filmben Neill egy soványabb fazon, aki nem igazán lelkesedik a kölykökért. További érdekesség, hogy Neill nem az első választás volt a szerepre, hiszen korábban Spielberg Harrison Fordot és William Hurt-öt is felkérte, de mindketten visszautasították a lehetőséget.

Ellie Sattler – Laura Dern, a csodálatosan tehetséges színésznő fiatal kora ellenére már nem akármilyen karriert tudhatott maga mögött, mikor megkapta a film női főszerepét. Sattler paleobotanikus, aki Granttel dolgozik és bár nem tolják nagyon az arcunkba, de finoman érzékeltetik, hogy romantikus viszonyban is vannak egymással. A szigetre érkezők közül talán őt nyűgözi le leginkább az, amit lát és ebből fakad majd a film egyik legemlékezetesebb jelenete is, amire később még visszatérek. Dern remekül hozza a figurát, nagyon szerethető Ellie karaktere, miközben intelligens és talpraesett is. Látod, Hollywood? Így is lehet remek női karaktereket írni. Egyébiránt őt is jelentősen átformálták, hiszen a könyvben a karakter végzős egyetemista, semmiféle szerelmi szál nem fűzi Granthez, sőt, ott van egy orvostanhallgató vőlegénye. Dern szerződtetése előtt egyébként szóba került a szerepre Robin Wright, Helen Hunt és Juliette Binoche neve is.

Ian Malcolm – Jeff Goldblum, a teljesen sajátos stílusú és humorú amerikai színész kapta a film harmadik főszerepét, aki egyben el is lopta a show-t mindenki elől. Na jó, kivéve a dinoszauruszokat. Malcolm kiváló matematikus, egyben a káoszelmélet szakértője, aki szintén azért érkezik a szigetre, hogy véleményt alkosson a Parkról. Malcolm a leginkább pesszimista a helyzetet illetően, szerinte az az egész a kezdetektől fogva bukásra van ítélve és csak idő kérdése mikor omlik össze a rendszer. Övé egyébként a leginkább racionális hang is a csapatban. Kulcsfontosságú szereplő mind a könyvben, mind a filmben, hiszen Crichton lényegében rajta keresztül beszél, ő az, akin keresztül a leginkább kifejezi a saját véleményét. A könyvben és a filmben is full feketében jár és a legélesebb különbség, hogy az írott alapanyagban a karakter jóval komolyabb, míg a vásznon Goldblumnak köszönhetően Malcolm iszonyú szarkasztikus és ez baromi jól áll neki. Érdekesség, hogy az akkor még nem túl ismertnek számító Jim Carrey is jelentkezett a szerepre, de valljuk be, Jeff Goldblum az, aki ide telitalálat volt.

John Hammond – Richard Attenborough, a brit színházi és filmes legenda alakítja a Park megálmodóját és az InGen nevű genetikai cég vezetőjét. Attenborough, aki amellett, hogy a híres természettudós, David Attenborough testvére, nem akármilyen pályafutást tudhatott maga mögött mind színészként, mind rendezőként. Ideális választás volt Hammond szerepére, mert nagyon jól állt neki a kicsit szórakozott, kicsit álmodozó, leginkább Walt Disney-re hasonlító jópofa milliárdos karaktere. Ezzel pedig szöges ellentétje annak, mint amilyennek a könyvben meg lett írva. Ott ugyanis Hammond egy pénzéhes, arrogáns, felelőtlen ember, akit a profiton kívül semmi nem érdekel, még a saját unokáira is magasról tesz. Lényegében, ha van gonosz karaktere a könyvnek, akkor az ő. A filmben viszont egy végtelenül jóindulatú, kedves és szerethető nagypapát kapunk, de ez az éles váltás egyáltalán nem válik a film kárára.

Robert Muldoon – Bob Peck, a kiváló angol színész alakítja a Park fő vadőrét, akit Hammond egyenesen Kenyából szerződtetett. Bár Muldoon nincs sokat jelen, mégis remek karakter. Határozott és céltudatos, egyáltalán nem veszi félvárról a biztonsági kérdéseket. Tiszteli a Park állatállományát és nem becsüli le a potenciális fenyegetést, amit jelenthetnek. A velociraptorokat kiemelten veszélyesnek tartja és a film egyik csúcspontja, mikor róluk beszél Grantéknek. A vadász karaktere sokat nem változott a könyvhöz képest, bár emlékeim szerint ott többet szerepel, ahogy próbálja helyreállítani a rendet és tán elég sokat piál is. A sorsa amúgy több karakteréhez hasonlóan más a filmben, mint a regényben, de erre még később kitérek.

Donald Gennaro – Martin Ferrero, a kevésbé ismert, de rendkívül tehetséges olasz-amerikai színész talán sokaknak Stallone Oscar című filmjéből lehet ismerős, mint az egyik Finucci fivér. Ő alakítja az ügyvédet, aki a befektetőket képviseli és eleinte igencsak aggódik a Park miatt. Majd miután meglátja az állatokat az álláspontja 180 fokot fordul és megérezve a pénz szagát, teljes mellszélességgel amellett kezd kardoskodni, hogy a Park biztonságos és nincs miért aggódni. A filmben Gennaro tipikus ügyvéd figura. Simulékony, gyáva, igazán ellenszenves karakter. A regényben ő is nagyon más, ott egy fiatalabb, sportos valakit kapunk, aki talpraesett és jóval szimpatikusabb valaki is. A filmes verzióba beledolgozták egy kimaradó regénykarakter, Ed Regis figuráját, aki ott elkíséri Grantéket, mint afféle túravezető. Ferrero amúgy jól hozza a karaktert és övé a film messze legemlékezetesebb haláljelenete is.

Tim Murphy – Joseph Mazzello, a fiatal gyerekszínész anno jelentkezett Spielberg Hook című filmjének egyik szerepére, de akkor még a mester túl fiatalnak találta. Ezzel együtt megígérte neki, hogy ha módja lesz rá, akkor fognak még együtt dolgozni. Erre a Jurassic Parkban került sor, ahol Spielberg megváltoztatta a két gyerekszereplő korát, csak, hogy Mazzello kaphassa meg Tim szerepét. A könyvben ugyanis ő az idősebb, aki rajong a dinoszauruszokért és a számítógépekért. A sportimádó apjával nincsen túl szoros kapcsolata, igazából eléggé magának való gyerek. A filmben ő a fiatalabb, igazi dínó-megszállott és Grantra is úgy akaszkodik, mint egy kullancs. Ezzel együtt nagyon szerethető gyerekkarakter, mert érdeklődő, értelmes és talpraesett is, Mazzello pedig remek választásnak bizonyult.

Lex Murphy – Ariana Richards, aki a ’80-as és a ’90-es évek egyik sokat foglalkoztatott gyerekszínésze volt, leginkább az Időrés és a Tremors című mozikból lehet ismerős a közönség számára. A könyvben ő a fiatalabb és meglehetősen idegesítő kis fruska, míg a filmben idősebb, már tinédzser korú a karakter. A sportimádata nincs igazán jelen, ellenben neki adták a könyvbéli Tim számítógépek iránti rajongását, mert így a film végén ő is aktív szereplője tudott lenni a cselekménynek és nem csak úgy ott van, hogy sodródjon az árral. A személyisége is sokkal szerethetőbb, tök jól működik a „testvéri kapcsolat” Richards és Mazzello között. Richards egyébként ezek után még pár évig színészkedett aztán, az iskolát és a családot választotta, ma igen sikeres festőnek számít, több kiállítása is volt.

Ray Arnold – Samuel L. Jackson, Hollywood elsőszámú anyaszomorítója alakítja a Park fő rendszermérnökét. Mind a filmben, mind a könyvben Arnold felel a számítógépes rendszerért, hogy a biztonsági szempontból tökéletesen működjön. Mindkét verzióban láncdohányos és bár erre nem esküszöm meg, de a könyvben mintha optimistább lenne, aki vakon hisz a Parkot vezérlő rendszerben, míg a filmben eléggé aggódóan szemléli a folyton felmerülő hibákat. A könyvben amúgy a karakter keresztneve John és azért változtatták a filmben Ray-re, hogy elüssön Hammond nevétől. Samuel L. Jackson pedig bár elsőre furcsa választásnak tűnik a szerepre, de teljesen jól megoldja és nem lóg ki a szereplőgárdából.

Dennis Nedry – Wayne Knight, a meglehetősen túlsúlyos színész számtalan nagy film mellékszereplőjeként lehet ismerős. Ő alakítja a Park egyik vezető programozóját, aki Arnolddal dolgozik együtt a biztonsági rendszeren. Bár tehetséges, de rendetlen, nemtörődöm és kapzsi, ez utóbbi tulajdonsága vezet végül a katasztrófához is. Úgy érzi ugyanis, hogy nem becsülik meg a munkáját, így mikor Lewis Dodgson, a rivális Biosyn vezetője megkörnyékezi, hogy tetemes összegért lopjon neki embriókat, Nedry belemegy. Az ő karaktere emlékeim szerint szint teljesen olyan, mint a regényben, még a halála is megegyezik. Igazi taszító, antipatikus figura, Knightnak pedig rendkívül jól áll a szerep.

Dr. Henry Wu – B.D. Wong, a kínai gyökerekkel bíró amerikai színész alakítja a Park vezető genetikusát. Fiatal és tehetséges tudós, aki elképesztő tettet hajt végre azáltal, hogy képes újraalkotni a többmillió éve kihalt dinoszauruszokat. Bár a karakter a filmben és a könyvben meglehetősen hasonló, a regényben azért nem csak egy szimplán ambiciózus genetikust kapunk, aki szeretné otthagyni a kéznyomát a tudományos világon, de eléggé arrogáns is, aki már-már istenszerű szerepben látja magát, megtestesítve ezzel az őrült tudós figuráját. Az ő karaktere az, akin keresztül Crichton keményen kritizálja a tudományt. A filmben ezzel szemben igazából csak egy fiatal zseni, aki elmagyarázza Grantéknek az állatok megalkotásának folyamatát. A könyvben többet szerepel és a sorsa neki is más, de erre is kitérek majd.

Látvány
Mit lehet elmondani egy olyan film látványvilágáról, ami mozitörténeti mérföldkő, hivatkozási alap és több mint három évtizeddel a bemutatója után is ugyanúgy megállja a helyét? A Jurassic Park költségvetése 63 millió dollár volt, ami ma már zsebpénznek számít csupán. Ebből az összegből pedig vászonra varázsoltak a valaha volt egyik legelképesztőbb csodát. Kevés film van, ahol az ember megjegyzi az effektguruk nevét, de a Jurassic Park bizony ilyen: Phil Tippett, Stan Winston, Dennis Muren és Michael Lantieri volt a négy vezető mágus, akik letették az asztalra ezt a nem mindennapi teljesítményt. Ez a film a hagyományos, animatronikus bábuk és a CGI effektek olyan tökéletes elegye, hogy tényleg nem lehet rá elég pozitív jelzőt találni. Legyen szó bármelyik dinoszauruszról, tökéletes munkát végeztek a bábosok és az ILM trükkmágusai. Természetesen szólnom kell még a csodálatos operatőri munkáról, ami Dean Cundey szakértelmét dicséri, de a vágó Michael Kahn is kitett magáért.

Nyilván szót kell ejteni a helyszínekről is, mert a fiktív Nublar szigetet megjelenítő Hawaii nem kis mértékben járult hozzá a film sikeréhez. És bár ez a bekezdés a látványvilágról szól, nem mehetünk el a hangeffektusok mellett sem, mert a Gary Rydstrom vezette csapat olyan egyedi és ikonikus hangokat kreált a dinoszauruszoknak, hogy az ember bárhol, bármikor azonnal felismeri őket. Egyébként a film utómunkálatai során Spielberg már Lengyelországban forgatta a Schindler Listáját és csak műholdas adáson keresztül tudott ránézni a munkálatokra, amelynek a felügyeletét jóbarátjára, a nem kevésbé zseniális George Lucasra bízta, akinek a film stáblistáján meg is köszöni a részvételt. Nem szeretném tovább ragozni, mert teljesen felesleges, ez a film audiovizuális szempontból tökéletes mestermű.

Zene
Ha a látványt az egekig magasztaltam, akkor a zenéről még inkább szuperlatívuszokban kell beszélnem. Soha nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a zenének milyen kulcsfontosságú szerepe van egy adott film hangulatának kialakításánál. Egy Star Wars, egy Indiana Jones, vagy egy Cápa sem lenne az, ami, ha nincs az az elképesztő filmzene. És hát nem véletlenül soroltam fel az előbbi címeket, hiszen, ahogy azoknál az alkotásoknál, úgy a Jurassic Park esetében is a valaha volt legnagyobb filmes zeneszerző, John Williams volt a komponista. 1958 óta tartó pályája során megszámlálhatatlan mennyiségű mozihoz szerzett zenét és mesterműveinek számát is napestig lehetne sorolni. Mikor Spielberg a Jurassic Park készítésébe fogott egyértelmű volt, hogy a zenét nem szerezheti más, csakis Williams.

Alapvetően az volt a koncepció, hogy a zene visszaadja azt a varázslatot és rácsodálkozást, amit az élő. lélegző dinoszauruszok látványa kelt az emberben. Ennek érdekében Williams minden létező hangszert csatasorba állított a vonósoktól a fúvósokon át az ütőshangszerekig, de még a kórust is bevetett a nagyobb hatás érdekében. Williams egyik legnagyobb erőssége, hogy olyan jól felismerhető főtémákat képes kreálni, amelyeket azonnal megjegyez a néző és ezek a dallamok szinte eggyé is válnak az adott filmmel. A Jurassic Park esetében két ilyen főtémát is komponált a mester, melyek közül az egyik egy hatalmas, már-már ünnepi hangulatot árasztó darab, melyet a szigetre érkezéskor hallhatunk először. A másik egy kicsit visszafogottabb, kicsit lassabb tempójú tétel, mely akkor következik, mikor hőseink először látják meg az állatokat.

Mindkettő lélegzetelállító zene, aki egyszer hallotta, az sosem felejti el őket. Persze a film igényli, hogy ezeken túl is hatásos dallamokat kapjunk, hiszen a cselekmény során rengeteg az olyan jelenet, amely más típusú zenét igényel. Vannak lassan építkező, feszültséget fokozó darabok, mint a filmet indító rövid zene, vagy az, amikor Nedry az embriókat lopja. Vannak természetesen lendületes akciótételek is, míg a raptorok támadásánál már-már horrorfilmeket idéző hangulatot kapunk. Williams az összes jelenetnél hibátlanul találja el, hogy mire van éppen szükség. Az általa komponált filmzene egész egyszerűen tökéletes, nincs olyan pillanata, ami ne lenne kiemelkedő. A zenealbum beszerzését éppen ezért minden rajongónak csak ajánlani tudom, sőt, 2016-ban megjelent egy gyűjtői kiadás is, ami a film teljes zenei anyagát magába foglalja. Kihagyhatatlan!

Történet
Minden film legfontosabb pontja a történet. Jó történet nélkül lehet szórakoztató mozit csinálni, de igazán kiemelkedőt nem. A Jurassic Park esetében a kiváló sztori adott volt, hiszen a zseniális Michael Crichton 1990-ben megjelent regényén alapult, melyet Magyarországon először Őslénypark címmel adtak ki. Az 1942-ben született Crichton nem csak regényíró volt, de forgatókönyveket is jegyzett, valamint filmrendezőként is letette a kézjegyét. Könyveit több mint 200 millió példányban adták el világszerte és lényegében a „techno thriller” műfajának legjelesebb képviselője volt. Vagy tucatnyi könyvét adaptálták filmvászonra, ami híven mutatja, hogy mennyire népszerű és sikeres alkotó volt. Írói diplomáján kívül orvosi végzettséggel is rendelkezett, amelyet a Harvard egyetem orvosi karán szerzett.

Írói pályája során számtalan kiváló regényt hozott össze és mindig nagyon érdekes témákat boncolgatott. Foglalkozott vírusokkal, nanotechnológiával, idegen eredetű intelligenciával, géntechnológiával, a szexuális zaklatás témakörével, a légibiztonsággal, kvantumtechnológiával, a globális nagyvállalatok könyörtelen üzleti világával, de még a klímaváltozást körbelengő tömeghisztériával is. Meggyőződésem, hogy ha bizonyos regényeit ma írná meg, akkor vagy nem engednék abban a formában megjelenni, ahogyan ismerjük őket, vagy pedig egész egyszerűen a „cancel culture” szellemében megpróbálnák darabokra szedni őt. Legismertebb regénye, a Jurassic Park a géntechnológiát, valamint a tudomány elüzletiesedését és felelőtlenségét veszi górcső alá.

A történet szerint egy különc milliárdos megvásárol egy szigetet, ahol a géntechnológiával foglalkozó cége, az InGen teljes titokban azon dolgozik, hogy borostyánba ragadt szúnyogokból kinyert vérből többmillió év után újra feltámassza a dinoszauruszokat, hogy velük népesítsen be egy szórakoztató parkot. Mivel a Park biztonságával kapcsolatban számtalan aggály merül fel, ezért John Hamond szakértőket hív a szigetre, hogy általuk bizonyítsa, hogy a Nublar szigeten nem rejt veszélyt magában. Persze, ha van hiba, akkor az mindig emberi, ami meg elromolhat az el is romlik. A rendszer felmondja a szolgálatot, az állatok kiszabadulnak, a szigeten lévő emberek pedig innentől kezdve a túlélésért küzdenek. Ez lehetne egy szimpla kalandregény sztorija is, de a Jurassic Park sokkal több ennél.

Rendkívül összetett regény, ahol Crichton fogott egy elméletet, jelen esetben, a géntechnológia útján feltámasztható dinoszauruszokét, majd eljátszott a gondolattal, hogy ennek milyen ökológiai és etikai utóhatásai volnának. Amellett, hogy a Jurassic Park az első lapjától az utolsóig letehetetlen kalandregény, a szereplőkön keresztül az író folyamatosan kifejti a véleményét a tudományról, annak felelősségéről, vagy éppen a hiányáról és Ian Malcolm karakterén keresztül megjelenik a káoszelmélet is, mégpedig a komplex rendszerek kiszámíthatatlansága és az, hogy hiába minden igyekezet, a Park eredendően bukásra van ítélve, össze fog omlani és az egész helyzet katasztrófába fog torkollni. A regény annyira sokrétű, hogy egy az egyben képtelenség is lett volna adaptálni.

Spielberg első körben magát Crichtont kérte fel, hogy dolgozza át a regényt forgatókönyvvé, aki először nem nagyon hajlott a dologra, de aztán úgy volt vele, hogy mégiscsak ő ismeri a legjobban a sztorit és elkerülheti azokat a buktatókat, amelyek a könyv írása során felmerültek. Több draftot is írt, de sem ő, sem a stúdió nem volt vele teljes mértékben megelégedve. Maga Crichton volt az, aki azt javasolta, hogy hozzanak be egy másik írót is, aki talán hozzá tud adni valamit a karakterekhez és filmszerűbbé teheti a szkriptet. Az első, akit kinéztek a feladatra az a Malia Scotch Marmo volt, aki éppen akkor dolgozott Spielberggel a Hook című filmen. Marmo nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába és főleg a karaktereket kezdte el megvariálni.

Malcolmot például teljesen kihagyta, a személyiségjegyeit pedig beledolgozta Grant karakterébe, mert szerinte utóbbi nem volt elég kidolgozott. Hammond pedig a végén, afféle tragikus figuraként, hátramaradt volna a szigeten, míg a többiek elmenekülnek. Hiába dolgozott azonban öt hónapon át a szkripten, az nem nyerte el Steven Spielberg tetszését, így végül új író után néztek. A kiválasztott személy az a 29 éves David Koepp lett, aki éppen akkoriban Robert Zemeckis Jól Áll Neki a Halál című filmjén dolgozott és aki mára Hollywood egyik legsikeresebb forgatókönyvírójának számít. Koepp négyszer is elolvasta a regényt, mielőtt nekifogott volna a saját verziójának. Neki is a karakterek jelentették a legnagyobb kihívást, illetve a sztori tudományos vetületei.

Eleinte ő is kihagyta volna Malcolmot, mert szerinte a fickó végeérhetetlen és sokszor ezoterikus stílusban beszél és nem igazán tudott ezzel mit kezdeni, illetve problémát okozott, hogy a dinoszauruszok életre keltésének bonyolult folyamatát hogyan tudná leegyszerűsíteni a nézők kedvéért. Malcolmot végül Spielberg kérésére tartották meg, amikor rájöttek, hogy Jeff Goldblum tökéletes lesz a szerepre, a tudományos magyarázatot pedig sikerült remekül belesűríteni a Mr. DNS nevű rajzolt karakterbe, ami Spielberg és Koepp közös ötlete volt. További problémát okozott, hogy a regényben számtalan dinoszaurusz faj szerepel, melyek számát drasztikusan le kellett csökkenteni, hogy a film egyáltalán megvalósítható legyen.

Így kimaradtak olyan jelenetek is, ahol a madárházat láthatjuk és a repülő őshüllőket, illetve az akkoriban még szinte megvalósíthatatlan dzsungelfolyós üldözést a T-Rex-szel. Elég sokat változtattak a karaktereken is. Grant, Ellie, Hammond, vagy éppen a gyerekek kapcsán ugye már írtam, hogy az adott figurák személyisége és háttere miként változott, de meg kell még említeni azt is, hogy bizony a könyv és a film jelentősen eltér abban is, hogy mely karakterek halnak meg, illetve maradnak életben. A filmben ugyanis Hammond és Malcolm életben maradnak, míg a könyvben mindketten elhaláloznak. Velük ellentétben viszont a vadász, Robert Muldoon a filmben hal emlékezetes halált, míg a könyvben túléli. A genetikus Dr. Wu egyébként szintén meghal a regényben.

Jelentős változáson esett át a sztori, de az a ritka eset áll fen, mikor minden átírás ellenére elmondhatjuk, hogy a Jurassic Park tökéletes adaptáció. Mert le lett egyszerűsítve a történet, ahogyan a tudományos rész, illetve a káoszelmélettel kapcsolatos okfejtések is, de Michael Crichton és David Koepp mindezt úgy oldották meg, hogy a sztori lényegi része és annak mondanivalója egyaránt megmaradt. Nem lett „kilúgozva” a cselekmény, ugyanúgy jelen van a sztori erkölcsi és morális kérdésköre, ahogyan a tudománnyal kapcsolatos éles kritika is. Az átírásoknak köszönhetően a karakterek egyébként sokkal élettelibbek lettek, ami nagyon sok pluszt hozzáad a végeredményhez. Film és könyv formanyelve egészen más, de ebben az esetben az adaptáció tökéletesen sikerült.

Rendezés
A Jurassic Park regény esetében már a megjelenése előtt érezni lehetett, hogy ebből értő kezekben valami egészen egyedi és újszerű születhet. Olyannyira nagy volt a felhajtás körülötte, hogy stúdiók és neves filmesek egész sora versengett azért, hogy megszerezhesse a jogait: a Warner Bros. és Tim Burton, a Columbia Pictures és Richard Donner, a 20th Century Fox és Joe Dante, valamint a Universal Pictures és Steven Spielberg. Sőt, 2012-ben maga James Cameron is elmondta, hogy pályázott a megfilmesítési jogokra és csak pár órával előzte őt meg Spielberg és a Universal. Ő a végső verziónál jóval sötétebb és erőszakosabb alkotást képzelt volna el, ám miután megnézte a kész filmet, elismerte, hogy nem ő lett volna a megfelelő ember a munkára.

Steven Spielberget pedig azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatnom. A ’70-es évek elején berobbant rendező az „Új Hollywood” néven elhíresült nemzedék kiemelkedő alakja lett. Már első filmjével, az 1971-es Párbajjal megmutatta, hogy micsoda tehetséggel van dolgunk, ezt követően pedig lépésről-lépésre egyre magasabbra jutott. Az olyan alkotások, mint a Cápa, a Harmadik Típusú Találkozások, az Indiana Jones mozik és az E.T. egytől egyig kimagasló anyagi és kritikai sikert arattak, aminek köszönhetően Spielberg a ’80-as évek végére az álomgyár legsikeresebb rendezőjének számított. Időközben igyekezett komolyabb hangvételű drámákkal is bizonyítani, így született meg a Bíborszín és A Nap Birodalma, melyeknek köszönhetően már a legnagyobbakkal együtt emlegették.

Bár én mindig is jobban kedveltem, amikor szórakoztató filmeket csinált, de tény és való, hogy kiváló érzéke van a drámai történetekhez is. Sőt, ha végig tekintünk a pályafutásán, akkor elmondható, hogy nem nagyon van műfaj, amiben ne alkotott volna kiemelkedőt, így szerény véleményem szerint, ha meg kellene nevezni minden idők legjobb rendezőjét, akkor Steven Spielberg nevét mondanám. Az 1993-as év az abszolút csúcspont a karrierjében. Ebben az évben rendezte meg az első rendezői Oscar-díját elhozó Schindler Listáját és a valaha volt egyik legzseniálisabb blockbustert, a Jurassic Parkot. Előbbi nyilván érzelmi és művészi értelemben volt számára kihívás, míg utóbbi kreatív és technikai szempontból volt nagy feladat.

A történet kapcsán már leírtam, hogy milyen változásokon ment át Crichton regénye, míg eljutott a nagyvászonig, ám alakítottak a hangvételen is. Az írott alapanyag ugyanis amellett, hogy rendkívül komplex, egyben igen sötét és erőszakos is. Spielberg viszont egy sokkal inkább családbarát verziót akart. Ennek okán kikerültek olyan jelenetek, amelyben a dögevő Procompsognathusok csecsemőket támadnak meg, vagy éppen Hammondot zabálják meg, de Dr. Wu fejét sem harapja le egy Velociraptor. Ezzel együtt persze a Jurassic Park nem lett könnyed mesefilm, hiszen ott van Gennaro emlékezetes halála, vagy mikor Nedryt éri utol a végzete a Dilophosaurusok által és akkor Muldoont, vagy éppen Ray Arnold karakterét még meg sem említettem.

A végeredményt látva elmondható, hogy Spielberg zseniálisan egyensúlyozott a családi kalandfilm és túlélőhorror között meghúzódó vékony határvonalon. Kimagasló tehetsége azonban nem csak ebben mutatkozott meg. Az egész film felépítése és cselekményvezetése zseniális. Ahogyan lépésről-lépésre fokozza a hangulatot és a várakozást, ahogyan bemutatja a fő karaktereket, hogy aztán velük együtt megpillantsuk az évmilliók után ismét a Földet taposó dinoszauruszokat, az valami elképesztő. És ez még csak a kezdet, valójában az egész film emlékezetes jelenetek egész sorát vonultatja fel. Ahogy szórakoztató módon elmagyarázza a technológiai hátteret, ahogyan felvezeti a félelmetes Velociraptorokat, vagy, ahogy építi a várakozást a T-Rex belépője előtt.

És ha már T-Rex, ott van az első támadás éjszaka, a zuhogó esőben. Az az egész jelenet rendezés, operatőri munka és trükktechnikai szempontból is maga a tökéletesség, ahogy a raptorok konyhai nagyjelenete is az és akkor a fináléról még nem is beszéltem. Az élő, lélegző Tyrannosaurus diadalittas kiáltása a saját csontváza előtt, miközben lehull molinó, rajta az „Amikor a Dinoszauruszok Uralták a Földet” felirattal, az maga a mozitörténet. Mindezek mellett meg kell említenünk, hogy a film ritmusa is tökéletes. Nincs egyetlen felesleges jelenet, nincs egyetlen perc üresjárat és mindez úgy marad érdekfeszítő, hogy a 127 perces játékidő során jó, ha 8 percnyi dinoszauruszt kapunk. Spielberg rendezése egész egyszerűen minden elemében hibátlan.

Összegzés
Mindent összegezve nem mondhatok mást, mint azt, hogy a Jurassic Park az alapjául szolgáló regényhez hasonlóan egészen zseniális alkotás. Azon kivételes esetek egyike, mikor az adaptáció során elkerülhetetlen változtatások ellenére is képes a mozgóképes változat felnőni az írott eredetijéhez. Minden alkotóeleme tökéletesen a helyén van. A látványvilág, a képi- és hangeffektek, a zene, a karakterek, a történet, a dialógusok és a rendezés egyaránt hibátlan. Steven Spielberg rendezői pályája során zseniális filmek egész sorát alkotta, de a Jurassic Park még közöttük is kimagaslónak számít. Olyan nyári látványfilm, olyan blockbuster, amelynek nem csak szíve és lelke, de bizony még esze is van. Közönségfilm, ami egyben művészi értékkel is bír, szórakoztató alkotás, ami közben fontos kérdéseket vet fel. Felesleges is lenne tovább szaporítanom a szót, mert a lényeg az, hogy írhatok én bármennyit róla, ezt a filmet egész egyszerűen látni kell. Zseniális kalandfilm, trükktechnikai mérföldkő, amelynek hatása egyedül George Lucas 1977-es Star Wars-ához mérhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.