Mozgókép Blog

Top 2023 III. Rész: A Tíz Legrosszabb Film

Ezzel pedig el is érkeztünk a tavalyi év összegzésének legszórakoztatóbb részéhez. Nem árulok vele nagy titkot, hogy 2023-ban is bőven volt miből válogatni erre a listára. Töménytelen mennyiségű mocsok ömlött ránk Hollywoodból, ami valljuk be, hogy nem is csoda, hiszen ma már nem a kreativitás, a jó történetmesélés, vagy a minőségi szórakoztatás az erősségük, hanem ugyebár a sokszínűség. Ennek jegyében mérgeznek meg szinte minden filmet undorító politikai mocsokkal és hát ma már nem a tehetség a fő szempont a stáb, vagy a szereposztás összeállításánál, hanem csak az, hogy ki legyen pipálva minden faji, szexuális vagy egyéb kvóta. Na, de ne is szaporítsuk tovább a szót, jöjjön a tavalyi év tíz legrosszabb filmje!

10. Helyezett
Babylon (Babylon)
Vannak rendezők, akiket valamiért az egekig magasztal a szakma, illetve számtalan átlag filmrajongó is, én meg nem értem, hogy mi a francot látnak bennük. Közéjük tartozik Damien Chazelle is, aki anno a 2014-es Whiplash című drámával robbant be, hogy aztán két évvel később a Kaliforniai Álom című musical a csúcsra repítse. Őszintén bevallom, lehetséges, hogy ez a két film tényleg valami hihetetlen mestermű, nekem nem volt hozzájuk szerencsém, egész egyszerűen nem érdekeltek. Nem úgy a Neil Armstrong életét feldolgozó Az Első Ember, ami viszont méretes nagy csalódás volt számomra több szempontból is. Ezek után nem igazán tudtam, hogy mit várjak a Babylontól, amellyel Chazelle a 100 évvel ezelőtti Hollywoodba kalauzolt el minket, a hedonista és perverz szórakoztatóipar „aranykorába”, hogy bemutassa az Álomgyár szereplőit és világát. A bő háromórás film megtekintése után pedig csak bámultam magam elé, hogy ez mégis mi a szar volt. Az egész film valami döbbenetesen undorító (a második percben premier plánban az arcodba fosik egy elefánt), minden létező karakter ütnivalóan irritáló (Margot Robbie felfoghatatlan mértékben ripacskodja szét az egész filmet), mindemellett lapos, érdektelen és még hazug és önellentmondásos is. Miközben el akarja nekünk adni, hogy milyen nehéz a nőknek, a melegeknek, a feketéknek, meg a latinóknak Hollywoodban, addig észre se veszi ez a zseniális rendező milyen szépen mond ellent önmagának azzal, hogy már a 100 évvel ezelőtti filmvilágot is úgy ábrázolja, ahol ez teljesen elfogadott volt. Legalább döntené el, hogy melyiket akarja hazudni. A film végső üzenete pedig, hogy bár Hollywood maga a degenerált fertő, de te azért imádd és ünnepeld, mert ők adják neked a mozi csodáját. Őszintén gratulálok, Mr. Chazelle…

9. Helyezett
A Villám (The Flash)
A DC Moziverzumát nagy lelkesedéssel indították útjára, hogy aztán igen hamar célt tévesszen az egész. Tíz évvel az indulás után pedig már a széria halotti torát nézhettük végig. Az egyik utolsó koporsószög az Andy Muschetti rendezte Villám-mozi lett. Barry Allen önálló filmje nagyon nehezen állt össze, rengeteg író és rendezőjelölt jött, aztán dobta is be a törölközőt, mire megvalósult a kész film, de nem volt benne köszönet. Hiába merített ihletet az egyik valaha volt legjobb képregényből (Flashpoint), a végeredmény egy elképesztően ostoba, iszonyú rosszul megírt, baromi kínos humorral operáló celluloidhulladék lett, ahol még azt sem tudom mondani, hogy látványos, mert a CGI valami olyan szinten minősíthetetlen, amit máig nem vagyok képes megérteni. Michael Keaton hiába tért vissza Batman szerepéhez, ha egész egyszerűen nem illik ide, Supergirlt sikerült totálisan kiforgatni önmagából a mai woke elmebaj nevében és hát nem segítettek a címszereplőt alakító, totál pszichopata Ezra Miller egymást érő botrányai sem. A Warner eltapsolt nagyjából 220 millió dollárt erre a förtelemre, ami úgy bele is állt a földbe, ahogy illik. Minden szempontból elhibázott film, ami megérdemelte a bukást.

8. Helyezett
Kék Bogár (Blue Beetle)
Valahol azért vicces, hogy abban az évben, amikor kilehelte a lelkét a DC Moziverzum, akkor adták ki a legtöbb filmet, szám szerint négyet. Ezt a sort erősítette az a Kék Bogár is, amit eredetileg streamingre szántak és csak később döntöttek úgy, hogy menjen mozikban is. Alapvetően már ez sok mindent elmond erről filmről, de a végeredmény még annál is gyengébb, mint amit előre sejteni lehetett. Az egész alapsztori totál klisés a gonosz, gazdag céges szarkavarókkal, meg a szimpatikus lúzerrel, aki véletlenül botlik bele abba a cuccba, ami őt szuperhőssé teszi és amire a rosszarúcaknak is fáj a foga. Nincs a filmnek egyetlen eredeti eleme, a látványvilága sokszor eléggé fapados, a karakterek meg totálisan irritálóak. Az meg már csak hab a tortán, hogy miközben Hollywood játssza az esélyegyenlőségit, addig a film latino főhőse és a családja a legelképesztőbb sztereotípiák mentén lettek megírva. Ha bármi pozitívumot kellene keresnem, akkor az a női főszereplő, Bruna Marquezine csodálatos szépsége, illetve a főgonosz verőemberének (Raoul Max Trujillo alakításában) meglepően drámai és tragikus háttértörténete. Minden más még csak említésre sem méltó.

7. Helyezett
TransFormers: A Fenevadak Kora (TransFormers: Rise of the Beasts)
A Hasbro cég alakváltó robotjai óriási népszerűségre tettek szert a ’80-as években. Olyannyira, hogy nem csak a játékfigurák mentek, hanem készült képregény és rajzfilmsorozat is hozzájuk. Az ezredforduló után aztán Hollywood is látott fantáziát bennük, Steven Spielberg produceri felügyelete mellett, a naplementék és robbanások örök szerelmese, Michael Bay készített igencsak korrekt és óriási sikerű filmet, hogy aztán egyre cinkesebb és debilebb folytatásokkal rukkoljon elő. Végül öt filmet sikerült kiizzadnia magából, a végén pedig már mindenki átkozta a nevét az ostobábbnál ostobább filmek miatt. Pedig, ha tudtuk volna, hogy mi vár ránk… Időközben készült egy eléggé más stílusú előzmény/spin-off Űrdongó címmel, ám a stúdió visszakanyarodott a hatalmas romboldák világához A Fenevadak Kora alcímet viselő hetedik TF-mozival. Bár ne tették volna. Nem nagyon részletezném, hiszen írtam róla kritikát, de már az alapötlet olyan buta, hogy sikítófrászt kap tőle bárki, akinek kettőnél több IQ-ja van, ahogy a keményen kettő darab, érdemben jelen lévő emberi karakternek sem sikerült legalább egydimenziós kiterjesztést adni. A látvány néha megdöbbentően műanyag, az akciójelenetek baromi laposak és igazából annyira gyenge és kínos ez az egész, hogy még a leggyengébb Bay-filmet is visszasírja az ember.

6. Helyezett
Ördögűző: A Hívő (Exorcist: The Believer)
William Peter Blatty 1971-ben írta meg Az Ördögűző című regényét, amelyből William Friedkin készített két évvel később óriási sikerű és hatású filmet. Ezt aztán gyengébbnél gyengébb folytatások követték, míg végül kimúlt a sorozat. Idén aztán az a David Gordon Green gondolta azt, hogy feltámasztja a szériát, aki az elmúlt években sikeresen gyalázta meg John Carpenter Halloweenjét is. A Hívő alcímet viselő legújabb mozi igazából csak a klasszikusnak számító legelső filmet tekinti hivatalosnak, a többiről tudomást sem vesz. A sztori szerint egy fotó épp Haitin van a várandós feleségével, amikor utóbbi egy földrengésben súlyosan megsebesül és az orvosok már csak a gyereket tudják megmenteni. Évekkel később egyedülálló apaként neveli a lányát, amikor is a gyerek a legjobb barátnőjével karöltve egyszer csak eltűni, majd napok múlva kerülnek elő sokkos állapotban és nem emlékeznek semmire. Ami innen jön, az meg minden percében kiszámítható. Igazából van egy darab jó jelenet a filmben (a két kislány kórházi vizsgálata, az kellően drámaira sikerült), de azt leszámítva valami pusztítóan gyenge az egész. Lapos és béna a sztori, a színészi alakítások nevetségesek, ijesztő, vagy félelmetes pedig egy percig nem tud lenni a film. Maga az ördögűzés arcpirítóan röhejesre sikerült és, ha ez nem lenne elég, akkor persze számíthatunk egy kis szegény, elnyomott feketék siránkozásra, némi gonosz, elnyomó férfiak picsogásra és totál ide nem illő vuduzásra is. Olyan szinten trágya az egész film, hogy nehéz szavakba önteni. A rendező eredetileg egy trilógiát akart készíteni, de remélem, hogy ezzel a filmmel földbe áll az egész és nem égetik tovább Blatty és Friedkin örökségét.

5. Helyezett
Célt Tévesztett Élet (To Catch a Killer)
Mindig is imádtam a jó kis nyomozós sztorikat, amikben kitartó rendőrök próbálnak kézre keríteni valami agyafúrt bűnözőt. Mikor először olvastam erről a filmről, nagyjából ilyesmi kép is lebegett előttem, ráadásul Ben Mendelsohnnal és Shailene Woodley-val a főszerepben csak nem lehet mellélőni. Aztán valahogy el is feledkeztem erről az alkotásról, hogy aztán pár hónapja az egyik tévécsatornán szembe jöjjön velem, én meg balga módon úgy döntöttem, hogy megnézem. Pedig a film nem is indul rosszul: Szilveszter éjszakáján Baltimore-ban egy lövész találomra lemészárol egy csomó embert. Nincs semmi minta, az áldozatok fiatalok és idősek, férfiak és nők, fehérek, feketék, szóval mindenféle. Meg is indul a nyomozás, amit egy Lammark nevű FBI-os vezet. Mivel az esetnél meglepően talpraesetten viselkedett és utólag is jó ötletekkel rukkolt elő egy problémás múltú járőr, így ő is be lesz emelve abba a csapatba, amelyiknek egyre nagyobb nyomás alatt kell kézre kerítenie a gyilkost. Hogy lehetett-e volna ebből jó film? Persze. Csak hát ahhoz kellettek volna jó karakterek, értelmes sztori és megfelelő indíték is a gyilkos számára. Nos, ezekből egyik sincs. Van helyette trendi liberális hülyeség. Mindjárt ott van a gyilkos után nyomozó woke szentháromság a Nő (Woodley), a homoszexuális (Mendelsohn) és a néger (Jovan Adepo). Aztán, ahogy egyre nagyobb médiahiszti lesz az ügyből, úgy próbálnak meg az alkotók a lehető legdemagógabb módon utalgatni a Breonna Taylor esetre, meg a rendőri brutalitásra. A gyilkos monológja a végén röhejes és ezer helyen kikezdhető, de a film végi alkudozás Woodley és a fejesek között is értelmetlen. Ez egy rettentően ostoba film, ami közben baromi okosnak hiszi magát és ennél nincs is rosszabb kombináció. Hihetetlen egyébként, hogy ma már szinte semmit nem képesek Hollywoodban politikai propagandaszemét nélkül megcsinálni.

4. Helyezett
Marvelek (The Marvels)
A listát a DC ekézésével kezdtem, de nem maradhat ki a Marvel Univerzum sem. A 2008-ban útjára indított franchise felfoghatatlan sikereket ért el és máig számolatlan mértékben ömlik ránk a szuperhősös tartalom a Disney jóvoltából. Nos, én azon kevesek közé tartozom, akik már az elején sem szerették ezt a fröccsöntött műanyag, tét nélküli, kínosan csiricsáré és infantilis világot, de ezzel együtt azért jó pár filmnél láttam, hogy mi az, ami úgy szimpatikus lehet az embereknek. Viszont mióta véget ért a Thanosos történetszál, már a rajongóikat is kezdi elveszíteni a Marvel/Disney. Egyrészt náluk is fontosabb lett a woke propaganda, mint a minőségi történetmesélés, illetve mintha sportot űznének abból, hogy minél tehetségtelenebb és hozzá nem értőbb embereket kérjenek fel a kreatív munkára. Így ülhetett az a Nia DaCosta a rendezői székbe, aki eddig két filmet csinált és finoman szólva sem döngette a minőség csúcsait vele. Viszont nő, mi több, fekete, így értelemszerűen ő volt a legalkalmasabb a munkára. Az sem sokat segített, hogy a főszereplő Brie Larson az elmúlt éveken folyamatosan csak hülyeségeket beszélt a közösségi médiában, így már a rajtnál hátrányból indult a Marvelek, amire eltapsoltak laza 270 millió dollárt. És hát mit is lehetne elmondani róla… Történet nincs, a karakterek iszonyú röhejesek, a főgonosz talán minden eddigit alulmúlóan nulla, a humor kínos és az is remek húzás, hogy igazából nem, hogy önmagában nem állja meg a helyét a film, de még a Marvel MOZIS univerzumának részeként sem, mert ahhoz, hogy el tudj helyezni karaktereket és történéseket, ahhoz meg kellett volna nézned két kicseszett tévésorozatot is. Csak hát fájdalom, van, aki nem a Marvelnek él minden percben, így nekik minden szempontból bukta ez a nevetséges romhalmaz. Kínos, erőltetett, szánalmas és nevetséges.

3. Helyezett
Halálos Iramban 10 (Fast X)
A Halálos Iramban filmek régóta szereplői ennek a listának, ami nem túl nagy dicsőség, de erről nem én tehetek. A 2001-ben elstartolt autós filmszéria mára nagyon messzire került a gyökereitől (és már a kezdeteknél is elég gáz volt ez az egész). Ma már prototípusa az IQ zéró, totálisan óvodás szinten mozgó, debil celluloidszemétnek, amit alighanem egyedül Vin Diesel vesz komolyan (ő viszont tényleg, és ez valahol ijesztő). Nem is untatnék senkit azzal, hogy úgy teszek, mintha lenne bármi története ennek a valaminek. Van a Toretto család (soha nem koptattak még el szót a történelemben úgy, mint ez a franchise), akikre már megint nagyon csúnyán néz valaki, ezért megint össze kell trombitálni mindenkit, hogy segghülye autós mesejelenetek közepette flexelhessen minden műmájer álmacsó. Amúgy valahol tisztelettel kellene adóznom ennek a szériának, mert azért lássuk be, nem kicsit teljesítmény, hogy minden egyes filmmel alul tudják magukat múlni szellemileg. A Jason Momoa alakította főgonosznál nagyobb ripacs talán még soha nem volt ebben a sorozatban, de ő alighanem felfogta, hogy miben szerepel és teljesen szándékosan el is engedte a gyeplőt. Tényleg felesleges itt ragozni a dolgokat, ez egész egyszerűen valami szürreális jelenség, amit elmegyogyókban kéne mutogatni.

2. Helyezett
Az Alkotó (The Creator)
Gareth Edwards annak idején a Monsters című, szörnyfilmes keretek közé szorított romantikus drámával tette le a névjegyét, hogy aztán rögtön rábízzanak egy igen nagy feladatot: ő vezényelhette le az újkori Szörnyuniverzum első filmjét, a Godzillát. Őszinte véleményem szerint mindekét film igencsak gyenge eresztés. Ezek után övé lett a Zsivány Egyes címet viselő Star Wars spin-off is, ami szintén nem váltotta meg a világot, de messze az egyik legszórakoztatóbb darabja a Disney érának. Hét éven át csönd volt a rendező körül, majd idén előrukkolt Az Alkotó című sci-fivel, amit ő valami nagyon mély és nagyon filozofikus műnek szánhatott, csak hát ez nagyon nem jött össze. Kicsit olyan, mintha a Terminátor alaphelyzetét akarná vegyíteni olyan japán mangák és animék világával, mint a Páncélba Zárt Szellem, vagy az Alita. Utóbbiakat is utálom a teljesen beteges világképük miatt, Az Alkotó pedig nagyon ezekre hajaz, ráadásul borzalmasan buta módon. Egyrészt mit kéne nekem azonosulnom egy olyan világgal, ahol háború van az emberek és a mesterséges intelligenciával felruházott gépek között és Edwards ezt az egészet úgy állítja be, hogy az ember a gonosz, a gép meg a jó. Mindezt a lehető legdemagógabb módon, olyan jelenetek közepette, hogy legszívesebben sírnék a röhögéstől, ha nem lenne arcpirítóan felháborító az egész. Az egyetlen pozitívum, hogy relatíve alacsony költségvetésből (80 millió dollár) kihozott egy olyan látványvilágot, ami úgy néz ki, mintha legalábbis háromszor ennyibe került volna. Ezen kívül azonban totális katasztrófa az egész.

1. Helyezett
Sikoly VI (Scream VI)
A slasher (kaszabolós) horrorok a ’80-as években élték a fénykorukat, majd szépen lassan kikoptak a köztudatból, hogy aztán 1996-ban Wes Craven rendező és Kevin Williamson író, valami egészen zseniális koncepcióval támassza fel azt. A Sikoly című műfaji klasszikusban a gyilkos nem valami természetfeletti, elpusztíthatatlan lény, hanem hús-vér ember, aki a horrorfilmek szabályai szerint öl. A folytatások szintén követték a filmnyelvi szabályokat és mondhat bárki bármit, az a négy film, amit Craven összehozott egytől egyig nagyon király. Több mint egy évtizeddel a negyedik után Hollywood feltámasztotta a szériát új alkotókkal és a filmet láthatóan már egy nagyon más generációnak szánták. A Sikoly V nem volt se érdekes, se szórakoztató, nem voltak jó karakterei sem, így igazából teljesen felesleges folytatásnak nevezhető. Egy évre rá pedig már meg is jött a hatodik rész, ami minden képzeletet alulmúló gyalázat lett. Ha valaki unja esetleg a woke ideológiát ekéző soraimat, akkor az készüljön fel rá, hogy ez most sem fog hiányozni. A Sikoly VI ugyanis nem film, hanem filmnek hazudott propaganda. A főszereplőink egytől-egyik valamelyik kisebbséget képviselik (két latina és két fekete), az egyikük természetesen homoszexuális. Rajtuk kívül szerepet kap a sztoriban még egy latino faszi (akiről kiderül, hogy jó karakter), valamint egy heteroszexuális fehér rendőr és a két gyereke. És ki lesz a gyilkos? Hát persze, hogy a fehér ember és a két gyereke! És ez így leírva talán nem annyira furcsa, de nézd meg a filmet! Mind emellé ott van még a manapság szintén erővel tolt interracial propaganda is, de valami elképesztő mértékben. Ebben az összes létező párkapcsolat fekete csávó fehér csaj kombóból áll (de úgy, hogy egy házibuliban még a háttérben lévő összes pár is ilyen). A leszbikus fekete lány csaja is fehér, az egyetlen nem kevert rasszú duó pedig a latina Melissa Barrera és a szintén latino fazon. Olyan szintig vitték el, hogy komolyan mondom, már önparódiába csap át. És ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy totál kiszámítható az egész, nincs benne egyetlen meglepő fordulat sem, a színészi játék a tehetséges Jenna Ortegát és a veterán Dermot Mulroney-t leszámítva arcpirítóan szégyenteljes, az meg már tényleg csúcs, hogy itt karaktereket lyuggatnak szét késekkel, majd hagynak hátra vérbe fagyva, hogy aztán tíz perccel később úgy futkossanak, mintha mi sem történt volna. Nézed ezt a filmet, és ha csak minimálisan normális ember vagy, el sem tudod képzelni, hogy miként rohadhatott Hollywood ideáig. A Sikoly VI nem elégedett meg azzal, hogy szimplán szar film. Ez egy minden percében hányingerkeltő propagandamocskokkal átitatott szar film.

Hát ezek lettek volna az idei tíz legrosszabb filmje, ami nem azt jelenti, hogy nem volt még ezeken kívül más mozgóképes szemét az évben. Említés szintjén fel kell még sorolni néhány címet. Nem sokkal maradt le a Marvel legújabb Hangya-filmje, a Quantumánia, ahogy a rivális DC is versenyben volt még a legújabb Shazammal. Aztán itt volt még a Kokain Medve című vérprimitív baromság, Liam Neeson legújabb c-kategóriás akciófilmje, a Megtorlás (tetézi a bajt, hogy Antal Nimród rendezte). Aztán volt még nekünk egy Angyalok Gyilkosa című misztikus sorozatgyilkosos film, amiben John Malkovic égette magát szénné, de nem járt jobban Morgan Freeman sem a rendkívül kínos Halálos Rituáléval. A Félelem Fészke című horror lehetett volna jó is, ha kap egy értelmes forgatókönyvet, és ha már horror, a legújabb Gonosz Halott film, illetve az érthetetlenül túlértékelt Beszélj Hozzám is az év legrosszabb filmjeinek a listáját gyarapítja. Volt hát miből szemezgetni idén is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.