Mozgókép Blog

A Batman (The Batman)

Bevezetés
Minden kornak megvoltak a maga uralkodó műfajai. A ’30-as és ’40-es években ott voltak a kalózos kalandfilmek, aztán a következő két évtizedet a westernek uralták, majd jöttek a krimik és az akciófilmek. Az új évezred beköszöntével aztán ránk szabadultak a szuperhősök, de valami töménytelen mennyiségben. A mennyiség pedig igencsak a minőség rovására ment, noha ez Hollywoodot alighanem a legkevésbé sem zavarja, lévén, hogy minden egyes film óriási bevételekkel büszkélkedhet.

Ahhoz persze, hogy minőségi, de legalábbis érdekes alkotás készülhessen, megfelelő alapanyag is kell. Erre pedig sosem volt alkalmasabb, mint Batman, a DC Comics 1939-ben debütált karaktere, melyet Bob Kane és Bill Finger álmodtak meg. Gotham Sötét Lovagja, az ellenfelei, és az őket körülvevő város annyira sötét, sajátos hangulatú és egyedi, hogy máig kivételt képeznek a képregényes karakterek végtelen palettáján.

Míg a legtöbb karakter színes jelmezben repül meg ugrál, és különleges képességekkel bír, addig Batman halandó ember, aki elméjét és testét éveken át arra készítette fel, hogy a gyermekkori traumáján (szüleit a szeme láttára mészárolták le) túllépve azért harcoljon, hogy megmentse városát, Gotham City-t a bűntől, a korrupciótól és a mocsoktól. Az elmúlt több mint 80 évben számtalan író és rajzoló dolgozott a Sötét Lovag történetén megannyi új elemmel gazdagítva a hős történetét.

Természetesen Hollywood is lecsapott a karakterre és már a ’40-es években bemutatkozhatott a mozivásznakon két, olcsó és nem túl színvonalas „serial”-ban. 1966-ban aztán egy, a maga idejében igen népszerű sorozat készült belőle (plusz egy mozifilm), ami nem igazán a képregény hangulatát idézet, hanem sokkal inkább a korszakot, amiben készült. Infantilis, rikító színekben úszó, harsány és túlpörgetett széria volt, amit egy percig nem lehetett komolyan venni.

1989-ben aztán megtörtént a tényleges nagyfilmes debütálás is, és az elmúlt évtizedek alatt számtalan formában köszönt már vissza a mozivásznakon. Ahány rendező, annyi megközelítés. Én lényegében mindegyiket tudtam szeretni, legyen szó Burton gótikus verziójáról, vagy Schumacher neonfényben úszó őrületéről (szigorúan csak a Forever, mert a B&R az vállalhatatlan), Nolan realizmusban gyökerező zseniális trilógiájáról (személyes kedvenceim) és Snyder sötét, Frank Millert idéző változatáról.

A Warner Bros. időközben igyekezett átformálni a DC Moziverzumot és szakítani a Zack Snyder teremtette stílussal. Ennek lett áldozata Ben Affleck Batman filmje is. Miután ő kiszállt a rendezői székből, a stúdió új direktort keresett. A befutó a Cloverfield és a két legutóbbi Majmok Bolygója film rendezője, Matt Reeves lett. Ő meggyőzte a stúdiót, hogy hadd készíthesse el saját önálló Batman moziját, ami nem része a DC univerzumának.

Bár sosem voltam nagy rajongója a rendezőnek, valamint bizonyos színészek kiválasztása láttán is erősen húztam a számat, de az előzetesek meggyőztek, hogy érdemes várni erre a mozira. Sötét, nyomasztó, komor atmoszférájú filmet ígértek, melyben a fiatal, még útja elején járó Batman egy Zodiákus szerű Rébusszal kerül szembe egy noir hangulatú detektívtörténetben. A kritikák és az első nézi vélemények aztán ódákat zengtek az egészről, sokan egy új mesterműről kezdtek beszélni. Nos, lássuk hát, hogy milyen is lett Batman legújabb interpretációja!

Szereplők
Bruce Wayne/Batman – Robert Pattinson, az Alkonyat filmekkel berobbant tehetséges angol színész kapta a legendás hős szerepét. Sokakkal együtt jómagam is kétségekkel fogadtam ezt a hírt, noha pontosan tudtam, hogy Pattinson mennyire jó színész és már bőven túllépett a csillámos vámpírfiú korszakán. Ezzel együtt nem tudtam, hogy megvan-e benne az, hogy hatásosan tudja megjeleníteni Bruce Wanye és Batman kettősségét, ráadásul hiteles legyen fizikálisan is a szerepben. Örömmel jelenthetem, hogy Pattinson fantasztikusan hozza Batman karakterét, ugyanakkor ezt Bruce Wayne-ről már nem mondhatom el, de ez abszolút nem az ő hibája, hanem Matt Reeves-é. Amit a rendező kért tőle, azt ő maximálisan megoldotta.

Selina Kyle/Catwoman – Zoe Kravitz, a legendás zenész Lenny Kravitz és a színésznő Lisa Bonet lánya, így lényegében beleszületett a showbiznisz világába. Már egészen fiatal kora óta játszik, de olyan igazán hű, de nagy alakítást sosem láttam tőle. Selina Kyle szerepében sem kell megváltania a világot, de tény, hogy lényegében ez a változat nagyon jól áll neki. Sok teret amúgy nem kap Kravitz, de ez a szkript hibája, mert nagyjából egy sornyi hátteret írtak a karakternek. Mindenesetre, ha összevetem elődeivel, akkor mind Michelle Pfeiffer, mind Anne Hathaway köröket vernek rá.

Edward Nashton/The Riddler – Paul Dano, a kiváló színész kapta a feladatot, hogy Frank Gorshin és Jim Carrey után harmadikként formálja meg Batman egyik leghíresebb ellenfelét a mozivásznon. Elődei harsány és komikus irányba vitték a figurát (mindketten zseniálisan), ám Dano előadásában egy Zodiákus szerű sorozatgyilkost kapunk, aki áldozatait Gotham korrupt hatalmasságai közül szedi, miközben meggyőződése, hogy ő és Batman ugyanazért küzdenek. Dano fenomenális alakítást nyújt, az idióta ruhája ellenére szó szerint félelmetes és totál pszichó az egész karakter. Sajnos a végére ő is erejét veszti, de újfent a forgatókönyv a ludas.

James Gordon – Jeffrey Wright, az amúgy rendkívül tehetséges afro-amerikai színész kapta a becsületes zsaru szerepét, aki közben Batman szövetségese is. Hiába Wright szimpatikus jelenléte és amúgy teljesen jó alakítása, sajnos el kell mondani, hogy a karakter áldozatul esett a manapság divatos liberális identitáspolitikának. Gordon ugyanis fehér karakter, ám a filmesek úgy döntöttek, hogy mindenképpen színesbőrű színésznek kell eljátszania. A döntés nevetséges és ez az erőszakkal tolt politikai szemét sajnos beárnyékolja a karaktert. A „feketére mosást” amúgy Macskanővel is megtették, de itt azért emelem ki, mert sokkal szembetűnőbb az ok és a cél.

Alfred Pennyworth – Andy Serkis, mindenki kedvenc Gollamja CGI-karakterek eljátszásával lett ismert, ám az évek során hús-vér alakban is többször tiszteletét tette már a nagyvásznon. Ezúttal ő kapta Alfred, Bruce komornyikjának szerepét. A Batman történetekben ő nem csak afféle segéd Bruce Wayne számára, hanem lényegében apafigura is, aki igyekszik erkölcsi és morális iránytű lenni a hős számára. Korábban Michael Gough, Michael Caine és Jeremy Irons is remekül formálta meg a szerepet és alapvetően Serkis-szel sem lenne gond, ha kapna elég játékidőt, de megdöbbenésemre jó, ha tíz percet szerepelhet a filmben. Reméljük a folytatás több teret enged majd neki.

Oswald Cobblepot/The Penguin – Colin Farrell, a remek ír színész balhés és sokat piáló fickó hírében állt egykoron. Az évek múltával azonban lehiggadt, a karrierjét szépen építette és több remek alakítást tett le az asztalra. A Batman-ben ő kapta a legendás Pingvin szerepét, a sminkmesterek pedig felismerhetetlenre maszkírozták a színészt, aki a tonnányi make up alatt is átütő alakítást nyújt. Farrell alakításában Pingvin egy harsány, nagyképű és erőszakos figura, aki a maffiózó Carmine Falcone afféle jobb keze. Ő sem kap túl sok játékidőt, ám amikor a vásznon van, akkor lopja a show-t mindenki elől. Remélem, a folytatásban még viszontlátjuk.

Carmine Falcone – John Turturro, a legendás karakterszínészt is részt vállalt a filmből, az ő jelenléte pedig igazi kuriózum a számomra. Mondom ezt azzal együtt, hogy az elmúlt években égette ő azért magát TransFormers-filmekkel is, de seráfütty. Turturro fantasztikus színész, lényegében nem tud hibázni, akármilyen filmről is legyen szó. A gengszter Falcone szerepében valósággal lubickol és Farrell mellett érezhetően ő élvezte a legjobban ezt az egészet. Ő lényegében a gothami alvilág ura, ám a karaktere kap némi pluszt azzal, hogy igyekeztek összekötni őt mind Selina, mind Bruce múltjával, ami kicsit hülyén veszi ki magát, de ezt még kifejtem.

Látvány
Egy ilyen film mindig óriási összegeket emészt fel és A Batman esetében sincs ez másként, hiszen a költségvetés elérte a 185-200 millió dollárt. Viszont örömmel jelenthetem, hogy minden egyes cent meglátszik a vásznon. Noha A Batman nem vonultat fel gigászi csatajeleneteket, meg speciális effektus hegyeket, ezzel együtt a film képi világa döbbenetesen gyönyörű. És itt nem csak a kiváló operatőr Greig Fraser teljesítményét méltatom, aki egyébként Oscar-díj szintű munkát tett le az asztalra, de látványtervező csapatot is, ahogy a jelmez- és díszlettervezők is megérdemelnek minden dicséretet. Gotham sötét, nyomasztó, eső áztatta megjelenítése fantasztikus, a város leginkább Nolan filmjeit idézi, de Reeves és csapata érezhetően sokat merítettek David Fincher Hetedik című klasszikusából is.

A belső terek is remekül sikerültek, szinte nincs olyan helyszín, amiből ne áradna a filmet körüllengő fullasztó légkör. Ha valamibe bele tudnék kötni, akkor az egyrészt Batman ruhája és autója. Nekem nem igazán jön be ez a házilag barkácsolt, kicsit cosplay-es beütésű megközelítés, noha a film nézése közben azért nagyjából megszoktam. Rébusz kinézete viszont mindenképp hagy némi kívánnivalót maga után. Értem én, hogy a rendező törekedett az egyedi és realisztikus hangulatra, de ez a vegyvédelmi szerelés minden csak, nem Rébuszos és attól még nem lesz az, hogy ráfest egy nagy kérdőjelet. Macskanő sem lett tökéletes, mert néha csak egy bőrbe öltözött motoros csajnak tűnik. Néha olyan érzésem volt, hogy kicsit túltolták a realizmust. Ezt leszámítva viszont tényleg minden fenomenális.

Zene
Minden egyes alkalommal kiemelem a zene fontosságát, a Batman filmek esetében pedig mindig is nagyon ikonikus zenék társultak a hőshöz és az őt körülvevő világhoz. Burton gótikus filmjeinek zenéjét a legendás Danny Elfman szerete, akinek könnyen lehet, hogy azok voltak a legikonikusabb munkái. Schumacher komponistája a teljesen egyedi stílust képviselő zseni, Elliot Goldenthal volt és ragyogóan kapta el azt az őrületet. Nolan újító módon két zeneszerző, James Newton Howard és Hans Zimmer mellett tette le a voksát, munkájuk pedig szintúgy tökéletesen passzolt a mester víziójához. Utóbbi úriember pedig visszatért, mikor Zack Snyder építeni kezdte a DC univerzumát és a Batman v Superman esetében is több emlékezetes tételt kaptunk.

Matt Reeves választása arra a Michael Giacchinóra esett, aki rengeteg alkalommal bizonyította már a tehetségét. Ezzel együtt engem meg is lepett kicsit a döntés, mert a mai zeneszerzők közül ő számít talán a legtradicionálisabbnak, ő képviseli leginkább a klasszikus stílust. A Batman kapcsán viszont örömmel mondhatom, hogy pályafutása egyik csúcsalkotását tette le az asztalra. Ahogy a film, úgy a score is megidézi a ’70-es évek utcaszagú, sötét hangulatú krimijeit és Giacchino bátran nyúl a létező összes hangszerhez. Vonósok, fúvósok, billentyűs hangszerek, de még a kórus is csatasorba áll annak érdekében, hogy elérje a kívánt hatást.

Kapunk egy jellegzetes főtémát, ami végigvonul az egész műn. Ez nem csak a főhős témája, de egyben Gothamé is (Can’t Fight City Halloween). Aztán vannak itt má-már horrorfilmeket megidéző darabok, mikor a Rébusz akcióba lép (Mayoral Ducting, Moving In For The Gil, Collar ID). Kapunk misztikus, rejtélyeket idéző tételeket (Riddles Riddles Everywhere, Hoarding School), ahogy elképesztően dinamikus és erőteljes akciózenét is (Highway To The Anger Zone, An Im-purr-fect Murder, A Bat In The Rafters). Külön megemlíteném még a Macskanő femme fatale karakteréhez köthető darabokat is (Gannika Girl, Meow And You And Everyone We Know), mert iszonyú sokat hozzátesznek a figurához. Ha van a zenének olyan eleme, ami baromira nem jött be, akkor az a Nirvana „Something In The Way” című dala. Egyrészt rühellem a grunge-ot és a Nirvanát, másrészt nekem rohadtul nem hiányzik ez az emós picsogás, amivel Pattinson Batmanjét kívánta Reeves összekötni. Ezt leszámítva viszont a zene csillagos ötös.

Történet
1939-es felbukkanása óta Batman a képregények lapjain számtalan különböző típusú és stílusú kalandba keveredett a korszaktól és a további karakterektől függően. Egy Batman-sztori lehet simán detektívtörténet, ahogy akcióorientált, vagy éppen filozofálgatósabb megközelítésű is, de akár sci-fisebb beütést is kaphat, elég csak az Igazság Ligájára gondolnunk. A filmvásznon sem volt ez másként. A Burton/Schumacher érában őrült bűnözőket kellett megállítania, míg Nolannél egyrészt szembe kerül a szervezett bűnözéssel, másrészt olyan gonoszokkal, akiket valamiféle eszme, vagy ideológia vezérel. Snyder a maga sajátos módján szintén ezt próbálta követni a Batman v Superman esetében, míg az Igazság Ligájában klasszikus inváziós sztorit kaptunk.

Az új film író/rendezőjét, Matt Reeves-t viszont leginkább a karaktert rendkívül meghatározó detektív-vonal érdekelte. A képregényekben Batman ugye a „világ legjobb detektívje”, ám a filmekben eddig csak ímmel-ámmal nyomozgatott, ezt a vénáját is leginkább a Nolan-trilógia második felvonásában mutatta meg. Reeves és írótársa, Peter Craig ellenben maximálisan a már említett detektív-szálra koncentrálva egy olyan nyomozást állítanak a középpontba, ahol egy őrült, a Rébusz, elkezdi sorban levadászni a város előkelőségeit, miközben felfedi azok korrupt természetét és különféle videókban igyekszik a várost szembesíteni a minden elárasztó mocsokkal. Batman pedig Gordonnal az oldalán próbálja elkapni Rébuszt, aki folyamatosan rejtvényeket hagy hátra, ami segít felfedni a rengeteg hazugságot.

Alapvetően a koncepció teljesen jó és működőképes, a probléma azzal van, hogy Reeves és Craig túl sokat akarnak egyszerre. Van itt egy nyomozás a Rébusz után, aztán a gothami alvilág is tiszteletét teszi olyan legendás karakterek személyében, mint a Pingvin és Carmine Falcone, de megkapjuk a Macskanőt is és a cselekmény során feltárásra kerülnek a múlt bűnei, a rendőrséget és a város vezetését átszövő mélyen gyökerező rengeteg hazugság és korrupció. Három óra a film, de annyi mindent akarnak elmondani, hogy a cselekmény sokszor ide-oda csapong, a karakterek pedig megmaradnak felszínes figuráknak. A film ugyanis temérdek szereplőt mozgat, de a legtöbbjük csak jön és megy, vagy akkor bukkan fel, amikor éppen szüksége van rá a forgatókönyvíróknak.

Vegyük először akkor a karaktereket: van egy Selina Kyle, aki kap összesen egy mondatnyi hátteret a filmben, miszerint ő a gengszter Carmine Falcone törvénytelen gyereke és nagyjából ennyi. Igazából a cselekmény során nincs is igazi szerepe. Minek van ott? Hogy legyen egy erős női karakter, akinek van egyfajta romantikus vonzódása Batmanhez? Igazság szerint, ha a karaktert teljes egészében kihagynánk a filmből, a sztori akkor sem sérülne. Aztán ott van a Pingvin, aki Colin Farrell előadásában valósággal ellopja a show-t, de neki is annyi szerepe van, hogy vezet egy klubot, ahova Batman időről-időre berongyol, lever pár testőrt, aztán faggatózik. Ezzel együtt Oswald Cobblepot jóval szerencsésebben járt, mert a sztori szempontjából az ő megléte indokolt a történetben.

Aztán itt van Carmine Falcone, a zseniális John Turturro előadásában, aki hiába uralja a vásznat, minden jelenetében, lényegében az ő tényleges szerepe is kimerül abban, hogy néha beszélget hol Selinával, hol a Pingvinnel, hol meg Batmannel. Gordon sem járt sokkal jobban, mert bár a karakter fáradhatatlanul viszi a nyomozást és ott segít a Sötét Lovagnak, ahol csak tud, a szerepe mégis teljesen kimerül ebben. Igazából szinte semmit nem csinál önállóan, sokkal inkább olyan, mint valami hatósági sidekick a főhős mellé. Az igazi feketeleves viszont Alfred karaktere, aki mindig is nagyon fontos szerepet töltött be, afféle erkölcsi iránytűként, itt viszont jó, ha 10 percet szerepel. Persze most is igyekszik mondani a frankót, de annyira alul van használva a karakter, hogy a sztori egy pontján nagyon kényelmesen parkolópályára is teszik a készítők.

Marad a két szembenálló fél, Batman és Rébusz. Batman nagyon érdekes ebben a filmben és igazából tetszett, ahogyan Robert Pattinson megformálta, de több problémám is van vele. Egyrészt ugye van Bruce Wayne és van Batman. Tudjuk jól, hogy ennek a megtört léleknek igazából Batman a valódi személyisége és a milliárdos playboy Bruce Wayne egy álca, amit a társadalom számára mutat. Reeves elmondása szerint szándékosan akarta mellőzni ezt a playboy személyiséget, ami még önmagában nem lenne baj (bár ugye a karakter szerves része), hanem, hogy helyette nem is ad semmit. A filmben álarc nélkül jó, ha 10-15 percet szerepel Pattinson és az alatt is olyan, mint valami szenvedő emós a világfájdalmával, aki csak néz ki a fejéből és fos Nirvanát hallgat.

Batmanként rengeteget van jelen, talán még sosem szerepelt ennyit a hős jelmezben a vásznon, de olyankor is többnyire csak Terminátorként megy előre és ver szét mindenkit. De ezt szó szerint kell venni, ugyanis Pattinson Batmanje olyan, mintha nem is lenne ember. Valamiféle megállíthatatlan erő, akit lőhetnek AK-47-esekkel, akkor is csak lassan sétálva tör előre, vagy repülés után becsapódhat 120-szal egy autóba, aztán az aszfaltba, ő akkor is feláll és elfut. Lényegében nincs benne semmi emberi. Sok rajongó kiemeli, hogy végre megkaptuk a detektív Batmant, de a film ezen a téren is csalódást okoz. Ő a nagy detektív, de lényegében nem képes egyedül megoldani semmit.

Van rejtvény, amit Alfred old meg helyette, aztán van egy, aminél Pingvin homályosítja fel őt és Gordont, Rébusz végső tervére meg sose jönne rá, ha egy random rendőr nem teljesen véletlenül el nem magyarázza neki, hogy mire való az az eszköz, amivel a gonosz megölte az első áldozatát. És akkor térjünk is rá Rébuszra. Paul Dano zseniálisan játssza a karaktert a nevetséges jelmeze ellenére is. Szó szerint félelmetes, ahogy lépésről lépésre viszi végig a tervét rettegésben tartva szinte mindenkit, ám mikor az utolsó harmadban lekerül róla a maszk és szemtől szembe kerül Batmannel, akkor az egész karakter és úgy nagyjából a film is darabokra hullik.

És ezzel térjünk is rá a történetre, mert itt már egybefonódik a kettő. Rébusz a cselekmény során végig öli a korrupt városi vezetőket és rejtvényeket hagy Batmannek, hogy végigvezesse őt a múlt bűnein, amihez még bizony a Wayne család is valahogyan kapcsolódik. Tök jól hangzik, ugye? Aztán lekerül a maszk és Rébusz felfedi a tettei mögött húzódó nagy mozgatórugókat. És mi a nagy motiváció? Hát az, hogy ő árva! Szegény Edward Nashton árva és soha nem volt senkije, ezért a világ gonosz. Gonosz Bruce Wayne is, mert hiába árva ő is, de gazdag, így már nem is igazi árva. El sem akartam hinni, hogy ezek voltak a háttérben, hogy emiatt volt az egész.

A nagy végső összecsapás pedig nem is Batman és Rébusz között zajlik le, hanem az utóbbi TikTokos, vagy bánat tudja milyen követőivel kell leszámolni! Igen, eljutottunk oda, hogy a Sötét Lovagnak netes trollokkal kell összecsapnia, akik merényletet akarnak elkövetni az újonnan megválasztott polgármester ellen. Az már csak hab a tortán, hogy Rébusz végig a város korruptjaira vadászott, míg az új polgármestert a film talpig becsületes embernek állítja be, de őt is meg akarja öletni a csatlósaival. A film a hatásos gonoszát itt végleg lehúzta a vécén. A film baromi jól építkezik és még a nyilvánvaló hibák ellenére is hatásos marad egészen Edward Nashton nagy önvallomásáig és az elhibázott fináléig. Tele van a sztori jó ötletekkel és megoldásokkal, de kellett volna még agyalni ezen, mert a végén finoman szólva is tökön szúrja magát a forgatókönyv.

Rendezés
Matt Reeves már a ’90-es években debütált rendezőként a Julie DeMarco című romantikus vígjátékkal, ám a következő munkájára egészen 2008-ig kellett várni. Ekkor készült el a found footage műfajába tartozó Cloverfield, ami igen zajos sikert aratott. Ezután elkészítette egy skandináv vámpíros film hollywoodi remake-jét (Engedj Be), hogy aztán levezényelje az újkori Majmok Bolygója trilógia második és harmadik részét, melyekkel szintén nagy sikert aratott. Jómagam csak a Cloverfieldet és a Majmok Bolygója: Forradalmat láttam tőle. Noha mindkét film rendezését messzemenően korrektnek tartom, azért akkora hátast egyiktől se dobtam.

Miután Ben Affleck lemondta önálló Batman filmjének rendezését, a stúdió új embert keresett, a szerencsés kiválasztott pedig az a Matt Reeves lett, aki rögtön közölte, hogy ő nem a már meglévő DC univerzum számára készítene egy új Batman mozit, hanem önálló alkotást szeretne. A stúdió mivel szabadult volna Snyder örökségétől, így rábólintottak az ötletre. Hogy őszinte legyen nem túl nagy lelkesedéssel fogadtam ezt a hírt. Egyrészt mert nagyon tetszett az, amit Zack Snyder és Ben Affleck összehoztak, másrészt nagyon megnéztem volna utóbbi összecsapását a Joe Manganiello által alakított Deathstroke-kal.

Sajnos mindez már sosem fog megvalósulni, de hagyjuk is ezt, koncentráljunk Matt Reeves alkotására. Mint már többször említettem, rendezőnk újszerű megközelítést kívánt alkalmazni és lényegében egy krimit készített Batmannel a főszerepben. Maga a koncepció remek, ahogy a film alaptörténete is. Reeves láthatóan sok képregényből merített, mikor a sztorin dolgozott: bizonyos elemeiben visszaköszön itt az Első Év, A Hosszú Halloween, valamint annak folytatása, a Sötét Diadal is. Továbbá olyan, általam nem ismert képregények is, mint az Ego, vagy a Zero Year, illetve a direktor megnevezett több filmet is ihletforrásként. A teljesség igénye nélkül: A Francia Kapcsolat, Az Elnök Emberei, Kínai Negyed.

Mégis, már az első előzetes láttán az volt az ember érzése, hogy itt David Fincher zseniális klasszikusa, a Hetedik lehetett az egyik legnagyobb hatás. A két film vizuális megközelítése szinte teljesen megegyezik. Sötét, nyomasztó hangulat, folyamatosan zuhog az eső, és ott a város, Gotham City, amely mintha maga is saját személyiséggel bírna. Bár ki kell emelni, hogy Snyder verzióját leszámítva (nála alig látjuk Gothamet) minden rendező egyedi módon közelítette meg a várost, itt tényleg elképesztő karakterrel bír. Reeves kiváló érzékkel jeleníti meg Gotham mocskokban és korrupcióban úszó kilátástalan miliőjét, épp úgy, ahogyan Fincher New Yorkot. Dano Rébusza is megidézi valahol Kevin Spacey John Doe-ját: mindkét karakter félelmetes és velejéig gonosz, nélkülöznek minden erkölcsi értéket és moralitást.

Akárhogy is nézem, ahogyan Reeves megteremti a hangulatot, valamint a film képi világa, az egész audiovizuális élmény szó szerint hibátlan. Nem gondoltam volna, hogy ebben a tekintetben ennyire mesteri lesz az egész. Külön kiemelném még a színészvezetést is, hiszen a maximumot hozza ki mindenkiből. Amit a rendező kért, azt a színészek tökéletesen teljesítették is. Ez alapján hibátlannak tűnhet Matt Reeves munkája, de sajnos koránt sincs így. De akkor mi lehet a baj? Nos, vannak apróbb, jelentéktelenebb problémáim és van néhány súlyosabb dolog is. A kisebb bajom, hogy bizonyos pontokon túltolja a realista megközelítést. Már az előzetesekben sem tetszett Batmannek ez a házilag barkácsolt jelmeze és autója, de a kész film közben sem tudtam teljesen megbarátkozni vele.

Főleg úgy nem, hogy kissé önellentmondásos, hogy az autója egy tunningolt izomautó, ami mintha csak a Halálos Iramban valamelyik részéből bukkant volna elő, de közben meg olyan kontaktlencséi vannak, amik kameraként meg arcfelismerőként működnek. Legutóbb ilyet egy James Bond filmben láttam. Ahogy az is poén, hogy a ruhája is ilyen „magamnak csináltam” cucc, de közben totálisan golyóálló és belecsapódhat a betonba, azt is kibírja. A másik mélypont a Rébusz megjelenítése. Értem én, hogy változtatni akart a karakter képregényes megjelenítésén, de biztos lett volna jobb megoldás, mint egy zöld vegyvédelmi hacuka, ami tönkre is vághatná a karakter hatásosságát, ha nem lenne Paul Dano zseniális játéka.

Remek ötlet az is, hogy a realizmus jegyében a Rébusz egyfajta Zodiákus-szerű sorozatgyilkosként jelenik meg, noha azt is meg kell említeni, hogy ez nem Reeves fejéből pattant ki, hiszen a rajongók már a Nolan-korszakban gondoltak erre. Ezzel szemben viszont megint csak kritikaként kell felhoznom, hogy Bruce Wayne esetében Kurt Cobaint használta ihletforrásként, mert ez a besavanyodott emós vergődés nagyon nem áll jól a karakternek. Illetve még egy félmondat erejéig visszatérve a karakterek megjelenítésére: Macskanő jelmeze is úgy néz ki, mint egy szimpla mostoros csaj, ha nem úgy hívnák, ahogy, akkor sosem mondanám meg, hogy kicsoda a karakter.

Azzal sem vagyok kibékülve, hogy a gengszter Carmine Falcone kötődik mind Selina, mind Bruce múltjához. Hogy egyik, vagy a másik még oké, de így együtt kissé erőltetett, ahogy nem tetszik az a megközelítés sem, hogy Bruce apja, Thomas Wayne kissé negatív színben van feltűntetve. Ez már taszított Todd Phillips Joker filmjénél is. És ha már szóba került a Joker. Ez a film sajnos kezet foghat vele, mert ugyanúgy szónokol társadalmi kérdésekről és ugyanolyan demagóg butasággal: a gazdagok gonoszak. Szimplán azért, mert gazdagok. Ennyi. Ráadásul Reeves a Macskanő karakterén keresztül szánalmas identitáspolitikát is elkezd tolni, mikor „gazdag fehér seggfejeknek” nevezi a rosszakat. Mert a filmben amúgy minden negatív karakter fehér férfi. De a legutolsó verőemberig.

Batmanen kívül három pozitív karakter van és mind fekete. A fiatal polgármesterjelölt csaj, Selina és Gordon. Utóbbi kettőt pedig a woke agybetegség nevében természetesen „blackwashingolták” mert mindkét karakter eredendően fehér. Csak hát nyomni kell a liberális baromságokat, amiknek alapjáraton semmi keresnivalójuk nem lenne itt. És nem érdekel, hogy ez az egész egy mondatban, meg ebben a vizuális megjelenítésben merül ki, akkor sem fogom elnézni a filmnek, mert rohadtul elegem van belőle, hogy erőszakosan próbálják lenyomni a torkomon a propagandájukat. Legszívesebben odaállnék Matt Reeves elé és megkérdezném tőle, hogy ő mint gazdag fehér fazon vajon seggfej-e, de tartok tőle buta nézésen kívül más válasza nem lenne.

De ha mindettől eltekintek, akkor is ott van még az, amiről a történet kapcsán már beszéltem. Túl sokat akar a film, túl sokfelé ágazik el és amúgy Reeves hiába biztos kezű rendező, több alkalommal is kényelmes megoldásokat választ. Ilyen az, mikor a sztori egy pontján megölnek egy nőt, majd a hulláját napokkal később is a csomagtartójában tárolja az egyik korrupt zsaru, csak, hogy Gordonék rábukkanhassanak. Vagy mikor ugyanebben a jelenetben rajtakapják Pingvint egy drogügyleten, lövöldözés tör ki, Batman egy autósüldözés végén elkapja, de egy rövid vallatás után elengedik és semmilyen módon nem vonják felelősségre. De amellett sem tudok elmenni szó nélkül, hogy a Rébusz folyamatosan online videózik Batmannel meg a zsarukkal, de senkinek eszében nem jut lenyomozni, vajon honnan jöhet az adás.

A finálét pedig már említettem a röhejes Rébusz-követőkkel. Ott még tetézi a hülyeséget az, hogy egy robbantás-sorozattal Rébusz elárasztja vízzel a várost, rengeteg embert és magát a polgármestert pedig ezzel beterel egy hatalmas sportcsarnokba, hogy ott aztán a Rébusznak öltözött hívek halomra lőjenek mindenkit. Most az egy dolog, hogy mégis hogy számolta azt ki Nashton, hogy biztosan oda viszik majd a polgármestert, az meg megint baromi kényelmes megoldás, hogy vajon hogy vittek be oda annyi fegyvert maszkos emberkék és miért nincs sehol egyetlen helyszínt biztosító rendőr sem. És lehetne ám még sorolni hasonló logikátlanságokat, bár tény, hogy azért a legtöbb fölött az ember szemet tud hunyni, mert tény, hogy mint film, A Batman baromi szórakoztató.

Összegzés
Mindezt elolvasta azt gondolhatja valaki, hogy nagyon negatív vagyok a filmmel kapcsolatban, de ez nem igaz. A Batman végtelenül hangulatos, iszonyú látványos film és a három óra játékidő ellenére végig leköti a nézőjét. Csak közel sem az a hű, de nagy mestermű, mint aminek páran megpróbálják beállítani. A sztori a végére szétesik, Rébusz motivációja gyenge, Bruce karaktere nem az igazi és a film úgy összességében megpróbálja magát sokkal okosabbnak beállítani, mint amennyire valójában az. A hibák és hiányosságok, valamint a kéretlen identitáspolitika ellenére Matt Reeves filmje nagyon is megéri a pénzét, mert remek Batman-mozi, csak azt sajnálom valahol, hogy kicsit több odafigyeléssel, feszesebb szkripttel és propaganda nélkül ez a film tényleg lehetett volna valami még ennél sokkal, de sokkal több. Ezzel együtt bátran ajánlom mindazoknak, akik már unják a Marvel színes-szagos műanyag világát és azoknak is, akik szívesen megnéznének egy minőségi látványfilmet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.