Mozgókép Blog

Top 2023 I. Rész: A Tíz Legjobb Film

Ismét vége egy esztendőnek, így hát ideje számot vetni az éves filmterméssel. 2023-ban kerek 70 filmhez volt szerencsém, ami nem kevés, de bőven maradt kis sajnos, amit megnéztem volna, de nem volt rá lehetőségem ilyen, vagy olyan okok miatt. Tavaly szóvá tettem, hogy rendkívül nehéz dolgom volt a legjobb filmek összeállításánál, mert rengeteg bűnrossz filmhez volt szerencsém és sajnos idén sem volt jobb a helyzet. Persze volt több olyan film, ami tetszett, de legyünk őszinték, ezek közül sok azért nem kerülhetett volna fel egy ilyen listára, ha Hollywood még mindig a minőségre törekedne és valóban tehetséges emberek dolgoznának az álomgyárban. Mindegy, ne szaporítsuk feleslegesen a szót, a lényeg, hogy mint tavaly, úgy most is először a tíz legjobb film jön, aztán a tíz legnagyobb csalódás, majd a tíz legrosszabb, hogy végül a jövő évi tíz leginkább várt filmmel zárjam a listázást. Lássunk is neki!

10. Helyezett
Konstrukció (Hypnotic)
Robert Rodriguez töménytelen mennyiségű filmmel örvendeztette már meg a közönséget és igen széles műfaji skálán mozognak az alkotásai. A Konstrukcióval egészen új utakra tévedt, mert ezúttal egy Christopher Nolan Eredetét megidéző mozival rukkolt elő. Persze minőségre a közelében nincs Nolannek és őszinte leszek, normális körülmények között nem kerülhetett volna fel egy ilyen listára ez a tisztességes, ám eléggé középszerű akciómozi, de igazából több oka is van, hogy végül feltettem. A sztori szerint Ben Affleck egy rendőrt játszik, akinek évekkel ezelőtt elrabolták a gyerekét és azóta is egy terapeuta segítségével igyekszik felidézni, hogy mi történt. Közben egy rejtélyes figura (William Fitchtner) akar kirabolni egy bankfiókot és minden jel szerint elképesztő mértékben képes hipnózist bocsátani bárkire, aki az útjába áll. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok összefüggnek, valamint senki és semmi nem az, aminek látszik. Találunk bőven logikai bakit, meg azért tényleg óriási „vaddafakk” az egész, de mégis szórakoztató, baromi jó a szereplőgárda, a meglepetéscsavarokat nem tudtam előre kitalálni és alapból is tök jó, hogy olyan szórakoztató közönségfilmet tudtam nézni, amiben nem lézerszemű szuperhősök repkednek. A Konstrukció nem váltja meg a világot, de bőven korrekt szórakozás.

9. Helyezett
Godzilla Minus One
Mikor Godzilla 1954-ben bemutatkozott, talán még az alkotói sem gondolták, hogy micsoda kulturális ikont alkottak. Az évtizedek során aztán filmek tömkelege követte az eredetit több-kevesebb sikerrel, sőt, idővel még Hollywood is felfedezte magának (jelenleg is fut egy rá épített szörnyuniverzum). Idén a japánok gondoltak egy merészet és visszatértek a hatalmas szörny gyökereihez. Alapvetően nem terveztem, hogy megnézem ezt a filmet, de annyi magasztaló kritika és vélemény kezdte övezni a Minus One-t, hogy úgy voltam vele, adok neki egy esélyt. A végeredmény pedig talán a valaha volt legjobb Godzilla film. És, hogy mi ennek az oka? Az, hogy ez igazából nem is a szörnyről szól, hanem pont úgy, mint annak idején, igazából csak egy metafora. Ez a film, ami visszatér a II. világháború és az atombombák utáni Japánba, sokkal inkább a japánok háborús traumájával foglalkozik. A középpontban pedig egy, a kötelessége elől megfutamodó és az amiatt szégyenkező kamikaze-pilóta, valamint egy árván maradt csecsemőt örökbefogadó nő álllnak. A film nyilván nem hibátlan, főleg a teátrális és sokszor ripacskodó színészi játék miatt, de a hangulat és a látvány döbbenetes és remekül működik a Godzilla által megjelenített világháborús trauma allegóriája is. Aki szereti Godzillát, annak kötelező a film!

8. Helyezett
Szeánsz Velencében (A Haunting in Venice)
Agatha Christie hőse, a világ legpusztítóbb bajuszával megáldott nyomozója, Poirot már számtalan alakban tiszteletét tette mind a nagyvásznon, mind a kisképernyőn. Néhány évvel ezelőtt Kenneth Branagh gondolta úgy, hogy leporolja a karaktert és annak leghíresebb történeteit, így készülhetett el a Gyilkosság az Orient Expresszen legújabb verziója, ami a remek színészgárda ellenére is erőtlen és gyenge adaptáció lett. Tavaly pedig elkészítette a Halál a Níluson adaptációját, ami sajnos még az elődjénél is gyengébben sikerült, ráadásul a nagy csavar is előre kiszámítható volt. Mindezek ellnére valamiért vártam a legújabb részt, amit rekord gyorsan dobott össze, hiszen egy évvel az előző után már meg is érkezett a harmadik film, a Szeánsz Velencében. A legnagyobb örömömre viszont ez a rész meglepően kiválóan sikerült. Ezúttal is remek a szereplőgárda, ám ami messze az elődei fölé emeli, az a sokkal kézzelfoghatóbb képi világ, valamint a sötétebb hangulat, ami néha még azt is sugallja, hogy Poirot-nak ezúttal a természetfelettivel is szembe kell néznie. Végig szórakoztat, végig fenntartja az érdeklődést. Ha a továbbiakban Branagh tudja tartani ezt a szintet, akkor jöhet még néhány nyomozás.

7. Helyezett
Csendes Éj (Silent Night)
John Woo, a legendás Hong Kong-i akcióguru már letett az asztalra néhány kultikusnak számító akciófilmet a hazájában, mikor felfedezte őt magának Hollywood is és 1993-ban átcsábította a tengerentúlra. A következő tíz évben készített is hat filmet (Tökéletes Célpont, Rés a Pajzson, Ál/Arc, Mission: Impossible 2, A Fegyverek Szava, A Felejtés Bére) több-kevesebb sikerrel, majd úgy döntött hazatér. Idén, kereken 20 évvel a legutolsó amerikai filmje után visszatért az álomgyárba, hogy összehozzon egy igazán sajátos akciómozit. A Csendes Éj igazából a manapság nagyon népszerű John Wick-formulát használja, de van egy igen egyedi vonása: mégpedig az, hogy egyetlen sornyi dialógus sincs a filmben. Az alapsztori szerint Joel Kinnaman egy átlagembert játszik, aki éppen a Karácsonyt ünnepelné feleségével és kisfiával, mikor utóbbi áldozatául esik mexikói drogkereskedő bűnözők egymás közti leszámolásának. A tragédia közben torkon lövik, így hangját is elveszíti, ám a haragját és bosszúvágyát nem. Egy éven át készül a leszámolásra, ami egy igazán elképesztő és véres végkifejletbe torkollik. Kinnaman remekül játszik, ahogy a feleségét alakító Catalina Sandino Moreno is kiváló, de ki kell emelni a rosszarcokat játszó színészeket is, mert egytől-egyig telitalálat mind. Nem lesz belőle klasszikus, de igazán kemény, drámai, tökös és véres akciófilm a műfaj egyik koronázatlan királyától.

6. Helyezett
Családi Kiruccanás (The Family Plan)
Igazából mindig is kedveltem a humorral vegyített akciófilmeket, ha jó az arány és mindkét összetevőt jól keveri. Tökéletes példa erre James Cameron Két Tűz Között című alkotása. Na, a Családi Kiruccanás soha nem lesz egy lapon említhető az előbb említett filmmel, de akkor is üdítő látni egy könnyed, családi akciómozit remek bunyókkal, látványos lövöldözésekkel és szerethető karakterekkel. Ebben a filmben Mark Wahlberg egy jó kedélyű autókereskedőt alakít, akinek a családja a mindene. Imádja a feleségét és három gyerekét, akik közül kettő olyan igazán idegesítő tinédzser. Aztán egy napon rátámad egy bérgyilkos, így úgy dönt, hogy összecsomagolja a családot és új nevek alatt új helyre költöznek, mindezt úgy, hogy a többiekkel ezt nem közli, és úgy adja elő a dolgot, mint szimpla családi vakációt. A film kiszámítható, nem hoz semmi újat, de mégis annyira jó nézni ezt az egészet. Wahlberg és a feleségét alakító Michelle Monaghan egyaránt remekelnek, de csodás a mellékszerepben felbukkanó Maggie Q és a főgonoszt alakító Ciarán Hinds is. Bár a humor a leggyengébb a filmben, de akad néhány mókás pillanat, a legjobb viszont az, hogy végig kitart a hagyományos családmodell és annak összetartó ereje mellett.

5. Helyezett
John Wick: 4. Felvonás (John Wick: Chapter 4)
Mikor szűk egy évtizeddel ezelőtt Chad Stahelski, Derek Kolstad, David Leitch és Keanu Reeves elkészítették az első John Wick-filmet, még ők sem gondolhatták, hogy micsoda sikerszériát is indítanak útjára. Most tartunk négy filmnél, egy előzménysorozatnál és jövőre jön egy spin-off is Ballerina címmel. A 4. Felvonást nagyon vártam, fel is raktam tavaly a legjobban várt filmek listájára és igazából nem okozott csalódást, noha ki kell mondani, hogy a széria leggyengébb darabja. Ennek pedig három oka van. Az egyik, hogy indokolatlanul van három órásra nyújtva, egész egyszerűen nincs ennyi sztori ebben. A másik, hogy a bunyók és a lövöldözések nem mutatnak fel annyi kreatív és újszerű ötletet, mint az elődjei, illetve a harmadik az, hogy itt már nagyon sok a valóságtól elrugaszkodott pillanat. Ez utóbbira tökéletesen jellemző Donnie Yen vak bérgyilkos karaktere, aki annak ellenére lő le kapásból mindenkit, hogy nem lát az égvilágon semmit. Hibái és túltolt marhaságai ellenére is baromi jó film a negyedik John Wick, ami egyben tekinthető a széria lezárásának is, bár igazából bármikor készíthető egy ötödik rész. Viszont, ha ez bekövetkezik, akkor kicsit feszesebb és kreatívabb végeredménnyel kell előrukkolniuk.

4. Helyezett
The Cain Mutiny Court-Martial
Herman Wouk 1952-ben írta meg Pulitzer-díjas regényét, a Zendülés a Cain Hadihajón-t, mely többször kiadásra került hazánkban is. A regény, amelyben az író amúgy saját II. világháborús élményeit is feleleveníti, egy bombakereső rombolón játszódik, ahol a tisztek fellázadnak a hatalomvágyú és tehetetlen kapitányuk ellen, ennek pedig nem lehet más következménye, mint a hadbíróság. Egy évvel később Wouk írt egy színdarabot is, amely csak és kizárólag a hadbírósági tárgyalásra koncentrált, ennek a filmnek pedig ez adja az alapját. Annak ellenére, hogy a legendás rendező, a nemrég elhunyt William Friedkin áthelyezte a cselekményt a jelenbe, a film mégis rendkívül hűen követi a színdarabot. Lényegében egy egyhelyszínes filmet kapunk, ami végig a tárgyalóteremben játszódik és minden korábban történt eseményt, csak a szereplők elbeszéléséből tudjuk meg. A színészeket külön ki kell emelni, mert remek a vádlottak padján helyet foglaló Jake Lacy, a manipulatív barátot alakító Lewis Pullman és a bíróság elnökét játszó, azóta szintén elhunyt Lance Reddick is, de a prímet az ügyvédet alakító Jason Clarke és a hajó kapitányát megformáló Kiefer Sutherland viszik. Különösen utóbbi lopja el a show-t fantasztikus alakításával. Ez a film sem fog soha a klasszikusok közé kerülni, de ezzel együtt is az év egyik legkellemesebb meglepetése és önmagában öröm, hogy láthattam egy tárgyalótermi drámát, egy olyan műfajú filmet, ami ma már nem igazán létezik.

3. Helyezett
Oppenheimer (Oppenheimer)
Christopher Nolan kétségtelenül korunk egyik legjobb és legnagyobb hatású rendezője. Minden egyes filmje önmagában is eseménynek számít. Az Oppenheimer Kai Bird és Martin J. Sherwin Amerikai Prométheusz című könyvét vette alapul, amely a legendás fizikus, J. Robert Oppenheimer, az „atombomba atyjának” ellentmondásos életét dolgozza fel. Nolan összetrombitált egy elképesztő színészgárdát, de szó szerint olyat, hogy felsorolni is nehéz lenne és képes volt rá, hogy három órában elmeséljen egy életet, annak minden drámájával, felemelkedésével és bukásával. Írtam anno kritikát a filmről, így nem ragoznám túl a dolgokat. A lényeg, hogy az Oppenheimer hihetetlen erejű dráma, fantasztikus színészi alakításokkal egy kimagasló tehetségű rendező tálalásában. Nem könnyű film, nyilván kell hozzá egy hangulat, de mindennel együtt a 2023-as év egyik legkiemelkedőbb mozgóképes pillanata az Oppenheimer.

2. Helyezett
Mission: Impossible – Leszámolás (Mission: Impossible – Dead Reckoning)
Manapság Hollywood valahogy elveszítette azt a képességét, hogy minőségi módon szórakoztassa a közönségét. Ennek oka pedig, hogy agyukra ment a woke ideológia és az lett a legfontosabb, hogy politikai szeméttel tömjék tele a filmjeiket. Ma már alig találunk olyan alkotást, ami a szórakoztatóiparhoz hűen valóban szórakoztatni akarna minket, ráadásul mindezt a legmagasabb színvonalon. Ennek az egyik utolsó mohikánja Tom Cruise és mára állandó alkotótársává vált író-rendező, Christopher McQuarrie. Tavaly a Top Gun folytatásával uralták a mozikat, idén pedig megérkezett a Mission: Impossible franchise legújabb darabja. Hihetetlen, de ez a széria, ami Cruise szívügye is egyben, már 1996 óta van velünk és immáron a hetedik filmhez volt szerencsénk. Ennek ellenére nem, hogy a kifáradás jeleit nem mutatja a sorozat, de részről-részre egyre jobb lesz. A Leszámolás alcímet viselő hetedik kaland képes még az előzményeket is megfejelni, szinte minden pillanatában gigászi méretű produkcióról van szó, ahol hősünk, Ethan Hunt és csapata egy igazán aktuális ellenféllel, az Entitásnak nevezett mesterséges intelligenciával kell, hogy szembenézzen. A sztori remekül működik, a komor hangulat ellenére a humor is működik, a szereplőgárda lubickol, a látvány és az akciók pedig magukért beszélnek. Ezt is felesleges ragoznom, aki a legmagasabb szintű szórakozásra vágyik a moziban, annak a Mission: Impossible széria legújabb részét tudom csak ajánlani.

1. Helyezett
A Szabadság Hangja (Sound of Freedom)
Az első helyen pedig nem más végzett, mint az év talán legellentmondásosabb és legnagyobb vihart kavart alkotása. Leszögezném, hogy filmes szempontból mind az Oppenheimer, mind a Mission: Impossible alighanem jobban elkészített alkotások, ám mondanivalója és fontossága miatt mégis a Mel Gibson produceri felügyelete mellett elkészült film, A Szabadság Hangja került a lista élére. De miről is van szó? A mexikói rendező, Alejandro Monteverde filmjében alászállunk a pokolba: a gyerekkereskedelem és szexrabszolgaság undorító és degenerált világába. A történet hőse egy Tim Ballard nevű, valóban is létező ember (Jim Caivezel alakításában), aki napi szinten szembesül ezzel a mocsokkal a munkája révén, hiszen a belbiztonságnál dolgozik. Egy napon úgy dönt, hogy nem elég az, amit csinál, és nagyobb csapást kell mérnie az emberkereskedőkre, és két gyereket kutatva egész Kolumbiáig utazik. A film egyébként PG-13 besorolású, így szerencsére nem mutat semmit, de még így is összeszorul az ember gyomra és ökölbe szorul a kezel Az emberkereskedőket alakító színészek egytől-egyig hátborzongató figurák, de Caviezel is hihetetlen alakítást nyújt. Aki viszont mindenkit elhomályosít, az a helyi segítőtársát, a Vampiro nevű karaktert alakító Bill Camp, aki valami elképesztő alakítást tesz le az asztalra. A film bár javarészt fikciós, mégis több eleme megtörtént eseményeken alapul, ahogy Tim Ballart és az általa létrehozott szervezet, az Operation Underground Railroad is. A film körül kialakult hiszti pedig mindennél sokatmondóbb: mivel a film mögött vallásos, keresztény konzervatívok állnak, ezért a szektás liberálisok azonnal támadás alá vették, hogy ez csak jobbos propaganda… Nekik a pedofilok és a perverz szexuális ragadozók elleni küzdelem „jobbos propaganda” Ez azt hiszem, hogy mindent el is mond róluk. Persze, ez a szemét nem hatotta meg a tengerentúli embereket, akik példátlan kasszasikerré tették A Szabadság Hangját: a 14 millió dollárból készült film több mint 250 milliót hozott. Kevés ennél megérdemeltebb siker van. A filmet pedig minden jóérzésű embernek csak ajánlani tudom, de a témája miatt lélekben fel is kell rá készülni.

Ezek lettek volna hát 2023 legjobb filmjei az én szubjektív véleményem szerint. Persze volt még néhány film, amivel jól elvoltam idén, ezeket azért szintén megemlíteném. Ilyen volt a Sick című slasher, ami igazából a Covidot és az azt körülvevő irracionális hisztit is kifigurázta, aztán ott volt Guy Ritchie háborús akciófilmje, A Szövetség, továbbá a Ghosted című romantikus akcióvígjáték Chris Evans és a csodálatos Ana De Armas főszereplésével. A „tedd le az agyad a bejáratnál és akkor jól fogsz szórakozni” kategóriában pedig én nagyon élveztem a Meg 2: Az Árok, valamint az Aquaman és az Elveszett Királyság című látványmozikat is. Ezen kívül drámai oldalról még megemlíteném A Lápkirály Lánya című mozit, amit sajátos hangulata, valamint a kiváló alakítást nyújtó Ben Mendelsohn és Daisy Ridley miatt tudok ajánlani. Mindezekkel együtt is újabb gyenge év van mögöttünk és bár reménykedem, hogy jövőre elbillen kicsit jobban a mérleg pozitív irányba, de azért ha őszinte vagyok magamhoz, akkor azt kell mondanom, hogy nincs sok esély erre.

Holnap folytatom a listákat, de addig is szeretnék mindenkinek nagyon boldog újévet kívánni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.