Mozgókép Blog

Monster vs. Cloverfield - A 'Global Asylum' Hollywood ellen

A minap volt szerencsém megtekinteni az egyik aktuális blockbustert, és igen kellemes csalódás ért. Tulajdonképpen számítottam rá, hogy tetszeni fog a film, hisz mindig bejött az a bizonyos áldokumentum stílus, ügyes kezekben ugyanis sokkal átélhetőbben jelenítheti meg a történetet, mint a hagyományos megoldások. Az merész húzás volt ugyan, hogy az egyik leglátványosabb műfaj, a katasztrófafilm esetében vetették be a kézikamerát, de hát pénz volt rá, az pedig mint tudjuk, félig-meddig már szállítja a talicskányi bevételeket (sajnos). Szóval jó kis film lett a Cloverfield, legfőképp a látványos, néha már-már zseniálisan eltalált jeleneteknek köszönhetően (mindezt úgy, hogy tényleg végig teljesen amatőrnek, összeszedetlennek tűnik a kameramozgás). A színészek tökismeretlenek ugyan (nekem legalábbis), de semmi gond nincs velük, épp annyit nyújtanak, amennyi szükséges. Kétségtelenül az év jól sikerült mozifilmjei közé tartozik tehát a Cloverfield. No de.

A Raptor bemutatójában említést tettem már már azokról a bizonyos csak videóra (azaz DVD-re) készülő, huszadrangú ZS-filmekről, amelyek pofátlan módon és minőségben másolják az aktuális trendi blockbustereket. Számomra ezek az undormányok külön kasztot képviselnek, ugyanis a Corman-apó által fémjelzett viccesen gagyi megoldásokat teljesen mellőzik, egyetlen céljuk egy felfuttatott név meglovagolása minimális ráfordítással. A műfajt a legbicskanyitogatóbb módon prezentáló cég Global Asylum névre hallgat, és az utóbbi években olyan mesterműveket köszönhetünk nekik, mint a beszédes című 'I Am Omega', a cseppet sem ismerős 'Transmorphers', a marha eredeti 'Snakes On A Train' vagy épp a fájóan kreatív 'The Da Vinci Treasure'. A Monster sem lóg ki ebből a sorból, de nem ám. Teljesen véletlenül épp egy ugyanolyan kézikamerás szörnyattakot prezentál, mint nagynevű társa, és mit ad az isten, hát nem egy napon mutatták be vele? Különös véletlen. Az egyetlen, nem elhanyagolható különbség a megvalósításban van.

Történet, megvalósítás

Eric Estenberg forgatókönyvíró vélhetően szégyellt volna ezért a fél papírlapnyi förtelemért teljes tiszteletdíjat felvenni, ezért szemlesütve a rendezést is elvállalta. Nem kellett volna, de erről kicsit később. Előbb ismertetném, mit is szerencsétlenkedett össze nekünk sztori gyanánt. 2003-at írunk, amikor két huszonéves csajszi LA-ből (akik feltehetően újságírók, az egyik legalábbis ezt állítja magáról), úgy dönt, Tokióba utazik, hogy dokumentumfilmet készítsen a globális felmelegedésről. Utuk során persze igyekeznek mindent lefilmezni, hogy eltűnésük után apucinak legyen mit feltöltenie a YouTube-ra (nem vicc, tényleg ezt állítja a film) és persze mozi készülhessen belőle. Épp a japán környezetvédelmi minisztert interjúvolják, amikor borzalmas földrengés rázza meg a várost, majd megkezdődik a két liba 80 perces ámokfutása, mely során kiderül, hogy valójában egy furcsa vízalatti szörnyeteg támadta meg őket, amelynek japán neve (amit nem tudtam megjegyezni) annyit tesz: Halott Víz. Brrr, de félelmetes… lenne, ha látnánk a dögből bármit is, három hadonászó fekete csápon kívül (ezek is mindössze négyszer bukkanak fel a filmben, alig néhány másodpercre). Az alkotók tettek egy halvány kísérletet arra, hogy egy párbeszédben kapcsolatot vonjanak a környezetszennyezés és a lény felbukkanása közt (értsd: Amerika szennyezi a vizeket, a Halott Víz meg ezt nem szereti és előmászik), ez nekem elég gyér próbálkozás volt, de talán felfogható pozitívumnak is. A látvánnyal tehát komoly gondok vannak, ami nem épp szerencsés egy katasztrófafilmnél. Konkrétan nincs semmi látnivaló. A három csápon kívül néhány művérrel összemaszatolt holttest, pár CGI helikopter és vadászgép (jó messziről), na meg a kedvencem, a borzalmasan festő animált füst próbálja lefesteni nekünk a támadás alatt álló Tokiót. Nem jön össze nekik, elárulom. Sajnos a 80 perc tetemes hányadában a két leányzó folyton másképpen összemaszatolt képét láthatjuk, ahogy éppen sírnak/nyafognak/egymáshoz pofáznak/zokognak. A kamerakezelés a Cloverfielddel ellentétben itt zavaróan amatőr, sokszor annyira ugrál, hogy hosszú másodpercekig nem látunk semmit, az pedig, ahogy a különféle képhibákat próbálták utólag ráhelyezni a képre, szintén kritikán aluli. Mintha egy óvodás Paint-ben készült rajzát hasonlítanánk egy profi Photoshop munkához. Az állítólagos Tokióval kapcsolatban nekem szintén vannak fenntartásaim, alig néhány utcaképet látunk, amik többnyire teljesen kihaltak, erős a gyanúm, hogy az egészet odahaza vették fel. A kemény félmilliós büdzsét tekintve ez még valószínűbbnek tűnik.
 

Füsteffekt 2008:

A szörny felbukkan (a kép szándékosan szemcsésített, naná, hogy pont itt):

A nagy finálé:

Színészek, rendezés

A két csajszival kapcsolatban nincs sok mondanivalóm. Az egyiküket még az imdb sem jegyzi, a másikuk filmográfiájában pedig jelen film mellett mindössze a 'Transmorphers' szerepel, ez szerintem mindent elárul róluk. Mondjuk jó mellük van meg az arcuk is szép, ez legalább elviselhetővé teszi a sok szuperközelit (az Ideglelés nálam itt vérzett el, hasonlóan borzalmas megvalósítás mellett ott még a csaj is egy idegesítő bányarém volt). A japó statiszták mellett még egyetlen fehér arc szerepel a filmben, egy Jason nevű ürge, s bár ő sem váltja meg a világot, talán az ő pillanatai a legelviselhetőbbek (kár, hogy hamar elpatkol, amiből persze nem látunk semmit).

Eric Estenberg rendezése még a forgatókönyvét is alulmúlja. A kézikamerás felvételek 80%-a pocsék, nézhetetlen. Vagy nem azt látjuk, amit szeretnénk, vagy egyáltalán nem látunk semmit. Értem én persze, hogy áldokufilmnél a cél az amatőr benyomás keltése, és ilyen helyzetben valszeg én se a filmezésre fordítanám a legtöbb időmet, de azért a nézőt ki kell szolgálni, ami a Cloverfield esetében remekül sikerült. Itt pocsékul, pedig ez nem elsősorban pénzkérdés szerintem. Az effektek persze igen, de ha még az a kevés is ilyen nevetségesen sikeredett, akkor talán nem is kár a többiért.A másik fájó pont a vágás, a jelenetek átlagos hossza ugyanis (ami jelen esetben főként a kamera be- és kikapcsolása közti időt jelenti) alig néhány másodperc. Ez egy idő után roppant zavaró, és szörnyen szaggatottá teszi a végeredményt. Szintén megemlítendőek a pocsék hangok, a lény "tülkölése" engem egy hajókürtre emlékeztet, és úgy huszadszorra hallani már igen unalmas. A háttérzajnak használt sikontások meg robbanások pedig mintha egy végtelenített szalagról ismétlődnének újra és újra és újra és újra... bűnrossz az egész, úgy, ahogy van. Ennek a stábnak én még kapát se adnék a kezébe, nemhogy kamerát.

Összkép

A legrosszabb film, amit idén láttam, és összességében is a top3-ban van. Egyes részeknél úgy éreztem, bármit szívesebben csinálnék, minthogy ezt a szart nézzem, de valahogy végigszenvedtem. Mit ne mondjak, nem volt könnyű feladat pár nappal a Cloverfield után. A legsúlyosabb hiba talán maga a kerettörténet, amely egy fiktív 2003-as japán földrengésről állítja azt, hogy valójában a szörnytámadás eltussolására szolgált, a leleplező filmet pedig a lányok apja által a YouTube-ra feltöltött videókból vágták össze. Kérdem én, ha valóban eltussolnak egy ilyen eseményt, hogyan kerülnek a felvételek a kedves papához, és hogyan töltheti fel azokat gond nélkül a netre? A YouTube sem volt még sehol 2003-ban (az sem mentség, hogy az öreg csak évekkel később aktivizálta magát, mert említik is az oldalt a filmben). Kész röhej, hogy egy ilyen elemi időbeli tévedést nem voltak képesek kiszúrni a készítők.

A Monster sajnos nem több egy olcsó, igénytelenül elkészített másolatnál, amelyben szikrányi eredetiség sem fedezhető fel. Bosszantó, már-már dühítő, mennyire nemtörődöm módon dobták össze az egészet csak azért, hogy a Cloverfield várható sikerét meglovagolják. Sikeres csődbemenetelt kivánok a Global Asylum vállalatnak!

Cloverfield: 8/10
Monster: 1/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.