Mozgókép Blog

Raptor (2001)

Roger Corman. Az emberek többségének csak annyi ugrik be erről a névről: óóóóh, az a B-filmes pasas! Vagy egyáltalán semmi. Pedig ez a titulus nem fedi teljes egészében a valóságot. Mert Corman a maga módján éppolyan hollywoodi sikertörténetet tudhat maga mögött, mint a legismertebb nevek a filmes szakmában. Ő az, aki a 60-as években létrehozta a filléres blockbuster fogalmát. Legismertebb munkái egytől-egyig az aktuális sikerfilmek olcsó másai, ugyanakkor mégsem tekinthetők egyszerű másolatoknak. Filmjeiben mindig igyekezett ötletes, szellemes megoldásokkal elfedni a szűkös költségvetésből adódó hiányosságokat. Olyan, nálunk jobbára ismeretlen, de a tengerentúlon kultstátusznak örvendő alkotások fűzödnek pályafutásához, mint a The Fast and the Furious, Death Race 2000, Galaxy of Terror, Boxcar Bertha, The Wild Angels, Humanoids from the Deep, Forbidden World vagy épp a jelen írásomhoz szorosan kapcsolódó Carnosaur-trilógia. Ő indított el filmes pályáján számos ismert filmszínészt és rendezőt, köztük Sylvester Stallone-val, Jack Nicholson-nal, Ron Howard-dal , James Cameron-nal és Francis Ford Coppola-val. Noha kísérletező kedve öregségére igencsak megkopott (jó példa erre elemzésem tárgya), a nagyüzemben, egyből DVD-re készülő, nézhetetlen, ZS-kategóriás szennygombócok elkövetői bizony még manapság is sokat tanulhatnának a jövőre már 82 éves Corman-től.

Na de térjünk mostmár át a Raptorra. A 90-es évek elején az egész világ dinoszaurusz-lázban égett, köszönhetően Michael Crichton-nak és Őslénypark című regényének. Mindenki tűkön ülve várta Spielberg mester filmadaptációját, a levegőben óriási kasszasiker szaga terjengett. Jól érezte ezt Corman is, így hamar megszerezte egy közepes dínós témájú könyv, a Carnosaur megfilmesítési jogait, és alig egy hónappal a JP premierje előtt ki is hozta a remekművet. A bevételekről nincs sok információm, mindenesetre B-filmes körökben a film óriási sikert aratott, köszönhetően a dinoszauruszra még távolról sem hasonlító gumikosztümben rohangáló stábtagoknak, a borzalmasan vonagló, aránytalan T-Rex robotnak, lélegző hulláknak és egyéb nyalánkságoknak. Szóval alighanem összejött annyi aranytallér, hogy két évvel később egy folytatás is zöld utat kapjon (erről Gunner kollégám írt korábban egy meglehetősen gúnyos hangvételű kritikát, nekem viszont a kedvenc B-filmem a Carnosaur 2). Sőt, itt sem állt le a Carnosaur-henger, hiszen 1996-ban elkészült a harmadik rész is, ami viszont még B-filmes szemmel nézve is borzalmasan sikerült. Alighanem ez volt az oka annak, hogy évekig szóba sem került egy esetleges negyedik rész leforgatása. 2001-ben aztán Corman elérkezettnek látta az időt, hogy ismét rászabadítsa a világra a raktárban porosodó ősgyík jelmezeit, csakhogy, vélhetően a harmadik rész pocsék fogadtatásának köszönhetően a projekt költségvetése nem tette volna lehetővé az elkészültét.

És ekkor az öregnek zseniális ötlete támadt…

Az Ötlet

Vegyük sorra, mik azok, amik egy Carnosaur-stílusú szörnyfilm esetében a költségvetés legnagyobb részeit szipkázzák el!

Színészek, rendező:
No igen, ez bizony komoly kiadást jelent. Hiszen legyen bármilyen alacsonyan rangsorolt az illető, egy bizonyos összeg alá biztos nem lehet lealkudni. De erre is van megoldás! Vegyünk egy néhai pornórendezőt, aki sose jutott többre a tékák legalsó polcain porosodó, pihentagyú punkok sörszagú mozidélutánjait megkoronázó ócska akciófilmeknél, plusz néhány nagycsöcsű pornócsillagot (szigorúan az olcsóbb kategóriából persze), csapjunk hozzá egy, a borítóra kiírható, szebb napokat is látott húzónevet (Eric Roberts), és meg is vagyunk. Szinte ingyen felállt egy komplett stáb. Jöhet a második menet.

Zene:
Hogyan szerezzünk hangulatos szimfónikus zenét fillérekből úgy, hogy ebből esetleg még hasznunk is származzon? Mi sem egyszerűbb ennél! Nincs más dolgunk, mint kölcsönvenni egy neves komponista (James Horner) korábbi munkáiból néhány tételt, a nevét büszkén feltüntetni a stáblistában, és máris nyert ügyünk van.

Díszletek:
Olykor a legegyszerűbb megoldás a legkézenfekvőbb: ne használjunk épített díszleteket! Fő a kreativitás! Az egyszeri Raptor-néző úgysem fogja kiszúrni, hogy a korházi szoba tulajdonképpen egy családi ház nappalija, a hadügyminiszter irodája egy cserepes virágokkal és egy íróasztallal "berendezett" sufni, a hatalmas génkutató laboratórium komplexum pedig kísértetiesen hasonlít a helyi vízművek szivattyútelepére.

Speciális effektusok:
A legmacerásabb rész. Hiába a lopott zene, az előző nap még Kovi stúdiójában akciózó stáb, ha nincs pénz a film lényegét jelentő dínós betétekre. Mi lehet a megoldás? Hát persze! Hisz van már nekünk három korábbi Carnosaur filmünk, dugig tömve jó szaftos jelenetekkel, csak annyi a dolgunk, hogy a legjobbakat ügyesen kiollózzuk, kanyarítunk köré egy épkézláb forgatókönyvet, és készen is vagyunk. Ilyen egyszerű lenne? Lássuk.

Az Eredmény

80 perc tömény borzalom. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy minden idők legcsapnivalóbb, legtrehányabban kivitelezett B-filmjével van dolgunk. Jim Wynorski rendező (aki a film eleji stáblistán érdekes módon Jay Andrews néven szerepel, talán még ő sem merte a nevével felvállalni ezt a borzalmat) elképesztően hanyag munkát végzett, az újonnan leforgatott jelenetek beillesztése pocsék; a stáb még arra sem vette a fáradtságot, hogy ügyeljen a bevágott részletekkel való harmonizálásra. Hogy mire is gondolok itt pontosan? Megvilágítom néhány példával:

-A film elején láthatjuk, ahogy néhány, a sivatagban autókázó fiatalt kicsinál egy bébi karnoszaurusz. Ez a teljes jelenetsor a Carnosaur 1-ből lett átemelve, ott is a film indító képsorai ezek. Amikor a cselekmény átvált a film első saját képkockáira, láthatjuk, ahogy Tanner seriff megérkezik a helyszínre, ahol kollégái már a helyszínelést végzik. És láss csodát, míg a fiatalok korábban egy szakadék szélén parkoltak le, immár a sivatag kellős közepén járunk, közel s távol sehol egy hasadék. Ráadásul maga a dzsip sem ugyanolyan típusú.

-A későbbiekben láthatunk egy bevágást újfent a C1-ből, ahogy egy csirkeszállító teherautó sofőrjét nyiffantja ki az őshüllő. Az új jelenetben, mikor a járőr rátalál a teherautóra, az egy erdő szélén áll, holott korábban még egy szikla mellett parkolt le.

-A legpoénosabb rész a Delta Force kommandó érkezése, amit a C3-ból ollóztak össze, de természetesen új jelenetekkel megtoldva, ahol sem a jelmezek, sem a színészek, de még a helyszínek sem egyeznek a váltásokkor.

-A film végi epikus targonca harcot az óriás T-Rex-szel az első két filmből vágták össze, megtoldva új jelenetekkel, Eric Roberts-szel a főszerepben. Így gyakorlatilag háromféle targoncát láthatunk a gyorsan pergő vágások során, ugyanis az új részek forgatásakor természetesen egy harmadik, a korábbi kettőre még véletlenül sem hasonlító típust használtak.

Színészi játékról nem beszélhetünk. A pornós világból érkezett hölgyemények teljesen alkalmatlanok erre a pályára, így külön poén, hogy az egyikük biológust játszik a filmben. Wynorski egyébként nem hazudtolta meg önmagát, és beleforgatott egy szaftos hardcore jelenetet is a filmbe, amit az én verziómban sajnos erősen megvágtak, de netes fórumok szerint eredetileg csaknem 8 perc hosszú, és messze a legélvezetesebb része ennek a borzalomnak. Eric Roberts pályafutásának olyan szinten a mélypontja ez, hogy a helyében személyesen húznám le az összes kópiát a vécén, majd brutálisan kivégeznék minden földi halandót, aki hajlandó volt megnézni, vagy akár csak hallott arról, hogy ez a film létezik. A díszletekről már tettem említést, mégsem tudom megállni, hogy ne emeljem ki ismét, mennyire magasról tojtak az egyes helyszínek akár csak minimalista szinten történő megidézésére. Minden helyiség tökegyforma, négy fehér fal, a legszükségesebb bútorokkal, de a legszánalmasabb példa, a "kórház" esetében beérték egy fehér lepedővel letakart ággyal meg egy ruhafogassal (és könyörgöm, az nem kórterem, hanem egy nappali!). Történet, mint olyan nem létezik. Tettek ugyan egy halvány kísérletet arra, hogy legalább a legelemibb szinten összekapcsolják valahogy a három különböző filmből átemelt jeleneteket, de szánalmasan felsültek ezzel is. Már az első negyed órában több olyan logikai bakot lő a film, amit egy ötéves óvodás is észrevenne. A párbeszédek nevetségesen bénák. Íme a kedvencem, szó szerint idézve:

- Vandamar ezredes. Hé, gratulálok az előléptetéséhez.
- Doktor, komoly ügyben keresem. A kutatást 12 évvel ezelőtt lezártuk, igaz?
- Sajnos igen.
- Arról tájékoztattak, hogy nehezen megmagyarázható halálesetek történtek a telep közelében. Amelyek kapcsolatban állhatnak a 'Jurassic Storm' projekttel.
- Nem tudom, miről beszél.
- Ugye nem indította újra a projektet?
- Természetesen nem, őrnagy... ezredes. Hogyan tudnám ezt a támogatásuk nélkül finanszírozni? Sosem mernék ujjat húzni a legmagasabb katonai körökkel.
- Akkor elárulná, mivel foglalkozik?
- Folytatjuk az emberi gének vizsgálatát.
- Nagyszerű, doktor. Elnézést a zavarásért.

Az Ítélet

Kifogytam a negatív jelzőkből. Olyan szinten borzalmas ez a tákolmány, hogy még egy jóízűt röhögni is csak erős fenntartásokkal lehet rajta. Kizárólag a hozzám hasonló elvetemült gagyi-rajongóknak tudom ajánlani, de nekik is csak szigorúan a kultikus Carnosaur-trilógia megtekintése után. Nagyon remélem, hogy Corman hamarosan kiköszörüli a Carnosaur címen esett csorbát, és elkészíti az immár teljes értékű, 100%-os poénfaktorú Carnosaur 4-et, gumikosztümöstől, robotostól, targoncástól.

Nyugodj békében, Rick Dean!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.