31
03/2008
0

Az éjszaka 30 napja (30 Days of Night)

Bevezetés
A horrorfilmek mindig érdekes műfajt képeztek. A kezdetektől fogva adott egy igen kitartó, nagyszámú rajongótábor, ám a legritkább esetben lesz egy ilyen típusú alkotásból kritikai- és/vagy kasszasiker. Magán a horrfilm műfaján belül is számos alműfajt találhatunk. Bevallom, én ezeknek nem vagyok olyan szintű ismerője, hogy oldalakon át elemezzem, ám annyi biztos, hogy az éj megannyi vérfagyasztó teremtménye közül talán a vámpír az, ami évtizedek óta mindig jelen van és többnyire emlékezetes filmet is tudtak készíteni róluk. Az utóbbi időben ugyan a zombik lettek nagyon divatosak, ám számomra ők sosem voltak igazán rémisztőek. Járkáló, ronda hullák, semmi több. A vámpírok azonban nem csak ijesztőek lettek azáltal, hogy tudattal rendelkeznek, de még lenyűgözően érdekesek is évszázadokra visszatekintő kultúrájukkal. 1913-ban mutatták be az első vámpír-filmet, azóta pedig többszáz készült szerte a világon. Számtalan megközelítési formát ismerünk. Ott van a már-már gótikus, sötét baljós stílus. Ebből kétségtelenül a legismertebb természetesen Drakula, melyről annyi film készült, hogy összeszámolni sem lehet. A legtöbbje persze igen gyenge, de Lugosi Béla, Christopher Lee és Gary Oldman nevével fémjelzett produkciókat megéri megnézni. Hozzá talán az Interjú a Vámpírral áll a legközelebb, mely hasonló hangulati elemekkel operál, ezáltal lenyűgöző alkotássá is válik. Manapság persze a modernizált változat a menő, mint példáu a Blade vagy ennek feminin változata, az Underworld. Ezekben abszolút modern környezetben köszönnek vissza vérszívók, akik modern ruhákat hordanak, úgy beszélnek, mint a nagyon menő (vagy inkább csak annak látszani akaró) arcok és még modern fegyvereket is használnak. Ezek már érezhetően egy olyan nemzedéknek készültek, akik könyvek helyett már számítógépes játékokkal ütik el minden idejüket. Persze értéket, érdekességet ezekben is találunk. Van benne egyfajta mondanivaló, tanulság is (például a Penge trilógiában), csak túl kell látni a sok mű és trendi csomagoláson. Aztán ott vannak az olyan vámpír filmek, mint a The Lost Boys, a The Forsaken, vagy a Buffy című sorozat, ahol modern környezetben találkozunk ezekkel a figurákkal, ám a vámpírok itt inkább meg nem értett, lázadó fiatalok képében jelennek meg, ennél fogva sokkal közelebb érzi őket a néző, jóval emberibbek és esendőbbek lesznek. És van még egy, szerintem a legjobb megközelítési mód, melyet eddig csupán egy filmben láttam. Ez John Carpenter, a horror mesterének 1998-as filmje, a Vámpírok. Itt a vérszívók úgy jelennek meg, ahogy korábban sosem láttuk őket. Szó sincs ódon gótikusságról, modern divatos dolgokról, vagy bármi hasonlóról. Itt állati külsejű, igazi bestiális gyilkosok, akiket a vérszomj hajt előre és semmi előtt meg nem állnak. A film és ez a látásmód annyira tetszett, hogy azóta is vártam, mikor jön majd egy hasonló és most, hála Steve Niles és Ben Templesmith 2002-ben megjelent képregényének, a vámpírok újra legfélelmetesebb arcukat mutatják.

Szereplők
Eben Oleson - Josh Hartnett, az egyre magasabbra törő fiatal aktor játsza hősünket, az alaszkai kisváros, Barrow sheriffjét. Hartnett kiválóan hozza a magánéleti gondokkal küzdő, kissé életunt figurát, aki mindent megpróbál a város lakóinak megmentése érdekében. Hartnett már többször bebizonyította, hogy jóval több, mint egy poszterarc és ezúttal egymaga is elviszi a hátán a filmet.
Stella Oleson - Melissa George, a szépséges ausztrál színésznő játsza hősünk válófélben lévő feleségét. George-ot én eddig csak A rettegés háza című horror remake-jéből ismerem, de egyszerű szerepe ellenére ott is korrekt alakítást nyújtott és most is így tesz. Figurája végig emberi és szerethető, szorítunk neki, hogy megússza.
Marlow - Danny Huston, a remek karakterszínész játsza a film tulajdonképpeni negatív hősét. Ő a vámpírok vezetője, félelmetes és irgalmat nem ismerő. Huston kiválóan játszik, roppant félelmetes a figurája. A filmben egyébként karaktere még hangsúlyosabb, mint az eredeti képregényben.
Idegen - Ben Foster játsza a különös idegent, akiről hamar kiderül, miért is jött a városba, ám nem szeretném ezt előre lelőni, így nem is mondok többet róla. Arról viszont mindenképp szót kell ejteni, hogy Foster micsoda nagyszerű színész. Zseniálisan képes eljátszani ezeket a teljesen beteg és pszichopata karaktereket, ezt már a 3:10 to Yuma-ban is bizonyította. Remélem, hogy Fostert még rengeteg filmben csodálhatjuk meg negatív szerepben, mert lehengerlő a srác.
Beau Brower - Mark Boone Junior játsza az utolsó túlélők egyikét. Boone-t elég nehéz számomra megítélni, mennyire jó színész, mert általában nagy filmek kis szerepeiben láttam csak, többnyire észre sem vettem, hogy ott van. Legemlékezetesebb alakítása számomra a Batman Begins korrupt zsaruja, Flass és ezzel nagyon belopta magát a szívembe. Most szimpatikus, jó arcot játszik és ez is remekül áll neki.
Jake Oleson - Mark Rendall, az eddig csak tévésorozatok epizódjaiban feszítő fiatal aktor játsza hősünk öccsének szerepét. Jake visszahúzódó, félénk srác, de ha kell, tettre kész. Szerepe eléggé passziv, nem sok mindent tesz vagy mond, ennek ellenére ő is szerethető figura.

Látvány - Zene
A látványvilág most is összetett dolog, lévén már korábban megalkotott képi világgal rendelkezik a film, melyhez bizonyos keretek között mindenképp tartania kell magát. A képi világ így nagyban érdeme a két képregényalkotónak, az író Steve Nilesnek és a rajzoló Ben Templesmith-nek is. Tulajdonképpen azért telitalálat az egész, mert olyan, mintha egymásba gyúrták volna John Carpenter két kiváló horrorját, a már említett Vámpírokat és a mester 1982-es remekművét (és szerintem legjobb filmjét, mely egyben minden idők egyik legfélelmetesebb horrorfilmje is) A Dolog című klasszikust. Ez utóbbiban ugye a fagytól elzárt déli-sarkon játszódik a történet, míg jelen esetben tárgyalt filmünkben Alaszka legészakibb részén. A hó és a fagy birodalma pedig börtönként zár körül, szinte rád zuhan a felismerés, hogy innen nincs kiút. Ahogy A Dolog, úgy Az éjszaka 30 napja is kiválóan használja ki ezt az adottságot, az operatőr, a vágó és a látványtervező is igencsak kitettek magukért. Ráadásul ugye a filmben 30 napra sötétség borul Barrow városára, így gyakorlatilag a teljes film a sötétben játszódik, ami megint csak tovább súlyosbítja a hangulatot. És hát ehhez társul a Brian Reitzell által komponált filmzene, mely nem próbál pátoszos, vagy kirívó lenni, inkább minimalista. Rengeteg furcsa és nyomasztó zaj is társul mindehez, megteremtve ezzel kép és hang tökéletes összhangját.

Rendezés
A fimet az a David Slade rendezte, akinek legismertebb alkotása a 2005-ös Cukorfalat, Az éjszaka 30 napja pedig pályafutása harmadik filmje. Korábban videoklippek rendezésével foglalkozott, határozott és erős vizualitása valószínűleg innen eredeztethető. Bár egyik korábbi filmjét sem láttam, mostani munkája alapján azonban elmondható, hogy rendkívül tehetséges direktorral van dolgunk. Slade remekül építi fel, az amúgy egyszerű történettel rendelkező filmjét. Remekül bánik a karakterekkel, jól vezeti a cselekményt, nem próbál meg feleslegesen hatásvadász lenni. A képregényhez képest van néhány eltérés (például a New Orleans-i szál teljes kihagyása), de összességében igen pontosan követi a grafikus elődjét. Külön jó pont, hogy Slade nem próbálta megváltoztatni a történet befejezését, mely így nem kimondott happy end és így sokkal jobb, egységesebb is. Ezét alighanem köszönet jár a film producerének, Sam Raimi-nek is, aki korábban remek horrofilmeket alkotott, de mostanában inkább kilúgozott képregényadaptációkat, így féltem kicsit, hogy megpróbálja itt is könnyedre venni, de hála Istennek ő is érezhette, hogy a történet úgy jó, ahogy van, nem érdemes kiherélni.

Összegzés
A sok trendi, horrofilmnek nevezett, valójában csak trancsírszemét (Fűrész, Motel és társai) után végre itt egy igazán félelmetes légkörrel, remek karakterekkel és nem túlspilázott sztorival rendelkező film, amely ha nem is lesz soha horrorklasszikus, mégis kiváló film, mely remekül ötvözi a műfaj klasszikus elemeit, ám ezzel együtt frissnek és újszerűnek is hat. Ajánlom ezt a filmet minden vámpír- és horrorkedvelőnek. Száztíz percnyi tiszta adrenalin és rettegés. Éljenek a vámpírok! Persze, csak a képzeletünkben.

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr12405145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása