Mozgókép Blog

Vasember (Iron Man)

Bevezetés
Amerika fiatal ország, így - lévén, hogy nem bírnak nagy múlttal - az idők folyamán kénytelenek voltak megteremteni saját mitológiájukat. Ennek a mítoszteremtő funkciónak legkiemelkedőbb pontja a képregényhősök megszületése volt. A különleges képességekkel bíró, jelmezbe bújt héroszok afféle modern mítoszokká váltak, melyek alapvetően formálják az amerikai fiatalok gondolkodásmódját. A képregényhősök ténykedése különböző korokra osztható fel: Az Aranykor a '30-as évektől egészen az '50-es évek végéig tartott. Az Ezüstkor a '60-as és '70-es évek voltak. A Bronzkor a '70-es évek közepétől a '80-as évek közepéig tartott. Onnantól pedig a képregények Újkorát számítjuk. Az évtizedek alatt a megannyi hős közül hol ez, hol az számított népszerűbbnek, ám összességében elmondható, hogy a kezdetektől fogva a DC és a Marvel hősei uralták a palettát. Az Aranykor egyértelműen a DC-é volt, akkoriban senki nem versenyezhetett a Batman-Superman párossal. Az Ezüstkorban, tehát a '60-as évektől aztán a Marvel vált uralkodová, köszönhetően elsősorban Stan Lee-nek, aki olyan hősöket adott a világnak, mint a Fantasztikus Négyes, Hulk, A Megtorló, az X-Men és persze leghíresebb karaktere, Pókember, aki a DC nagy párosa mellett a mai napig a legnépszerűbb figurának számít. A Bronzkor eléggé kiegyensúlyozott volt, az utóbbi időket azonban megint a Marvel uralja. A képregények népszerűsége persze a filmstúdiókat is arra sarkallta, hogy filmvászonra adaptálják ezeket a szereplőket. Itt is a DC hősei bizonyultak fürgébbnek: 1941-ben jött az Adventures of Captain Marvel, 1943-ban már készítettek Batman sorozatot, ezt követte 1948-ban Superman, majd '49-ben a Batman és Robin sorozat. 1951-ben az Adventures of Superman, George Reeves főszereplésével aratott nagy sikert, majd a '60-as évek máig legendás Batman-sorozata hódította meg a nézőket. Az igazi nagy áttörésre a '78-as Superman filmig kellett várni, ami aztán még három folytatást hozott maga után. 1989-ben Batman indult hódító útjára a mozitermekben, szintén maga után hozva három további flmet. Tehát újra elmondható, hogy a képregényfilmek első korszakát szintén a DC uralta, bár hozzá kell tenni, hogy érthetetlen okokból rengeteg karaktert hagytak kihasználatlanul, a mai napig szinte csak Batman és Superman figurájára összpontosítanak, ha filmekről van szó. A Marvel esete érdekesebb: 1944-ben volt egy elég népszerű Captain America sorozat, ám ezután egészen a '70-es évekig nagyon nem próbálkoztak. Akkor az évtized végén megint Amerika Kapitányt vették elő és két igen gyenge tv-filmet készítettek. A '80-as években a Howard, a kacsa (1986) óriásit bukott, A Büntető (1989) mérsékelt sikert aratott. A '90-es évek sem indultak jól: az 1990-es Captain America film vércikire sikeredett, a '94-es Fantastic Four film pedig olyan szánalmas lett, hogy soha nem került bemutatásra. 1998 volt az az év, amikor a dolgok elkezdtek megváltozni, ugyanis bár a David Hasselhoff főszereplésével forgatott Nick Fury: Agent of S.H.I.E.L.D. végül megbukott (ha siker arat, akkor tv-sorozat formájában folytatták volna), az ugyanebben az évben bemutatott Penge, Wesley Snipes főszereplésével szép sikert ért el. Két évre rá Bryan Singer X-Men-je pedig mindent megváltoztatott. Új, komolyabb megvilágításba kerültek a képregényhősök, aminek köszönhetően kitágultak a műfaj lehetőségei. A 2002-es Pókember elképesztő bevételei pedig végképp elindították a lavinát, addig sohanem látott dömping következett, a Marvel szinte évente hozta újabb és újabb szuperprodukcióit, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ráadásul a DC is újra magára talált, hiszen a Batman Begins és a Superman Returns filmekkel helyreállították a két megahős hírnevét, amit még mindkét széria negyedik részével tépáztak meg. A hérosz-roham alól pedig az idei év sem kivétel: jön az új Punisher film, az új Hulk, a DC szállítja az új Batmant (The Dark Knight) és igen, a Marvel egyik legnépszerűbb figurája, Vasember is bemutatkozik a nézőknek. A film április 30.-ától megtekinthető a mozikban, nos, lássuk, hogy mit is várhatunk tőle.

Szereplők
Tony Stark/Iron Man - Robert Downey Jr., Hollywood egyik legkirályabb színésze és egyben legcoolabb arca játsza Stark-ot, a Howard Hughes alapján megalkotott fegyvergyárost, aki nemcsak zseniális feltaláló, hanem igazi nőfaló paryarc is. Downey valósággal lubickol a szerepben, igazi jutalomjáték ez neki, olyan, mint Johnny Depp számára Sparrow figurája A karib-tenger kalózaiban. A film minden erénye eltörpül mellette, üdítő nézni, ahogy a figurát hozza.
Obadiah Stane/Iron Monger - Jeff Bridges, a legendás színész játsza a rosszfiút, aki nem igazán az, akinek mutatja magát. Bridgesről tudjuk, hogy milyen remek színész, így ez a szerep nem okoz neki gondot. Kiválóan hozza a negatív figurát, ráadásul színészi játéka mellett külseje is emlékezetesre sikeredett kopaszra borotvált fejével és nagy, szürke szakállával.
Pepper Potts - Gwyneth Paltrow, a sokak által kedvelt, ám számomra rettentően unszimpatikus színésznő játsza Stark hőséges titkárnőjét, aki nélkül hősünk a cipőjét sem tudná bekötni. Nos, Paltrow simán megállja a helyét, de őszintén szólva, egy Oscar-díjas színésznőtől ez a minimum. Mondjuk, hogy miért is nyerte el anno az Akadémia elismerését, számomra örök rejtély marad, valószínűleg inkább a reklámnak, meg a származásnak lehet szerepe, semmint a színészi képességeinek. Mindenesetre itt jól alakít, figurája meg szerethető.
James Rhodes - Terrence Howard, a feltörekvő, kiváló fekete aktor játsza Stark legjobb cimboráját, aki mindig kihúzza trehány hősünket a kakiból. Howard remek választás a szerepre, egyszerre jópofa és tiszteletet parancsoló. Itt még csak amolyan "sidekick", ám később meghatározó szerepővé válhat, hiszen a képregényekben ő lesz majd War Machine és a filmben erre már volt is utalás.
Raza - Faran Tahir, az amerikai-pakisztáni színész játsza a Tíz Gyűrű nevű terrorszervezet fejét, aki túszul ejti Starkot és arra kényszeríti, hogy építsen neki egy fegyvert. Az ő fogságában változik meg Stark világszemlélete. Tahir nagy rajongója az Iron Man képregényeknek, sokat tett azért, hogy ne csak agyatlan gonoszt alakítson, hanem érzelemmel töltse meg a figurát. Bár nem szerepel sokat, alakítása mégis hatásos.
Happy Hogan - Jon Favreau, a film rendezője játsza Stark sofőrjét és személyi testőrét, aki itt eléggé háttérbe szorul, ám a képregényben ő lesz Pepper Potts férje, sőt, két alkalommal még Iron Man páncélját is magára ölti, hogy ezzel segítse Starkot. Favreau keveset szerepel, ám jelenléte mindig mosolyt csal az ember arcára.
Nick Fury - Samuel L. Jackson, minden színészek egyik legcoolabbika a végefőcim utána egy percre beugrik cameózni, hogy Starkkal beszélgessenek a Bosszú Angyalairól. Jackson jelenléte már önmagában nagy poén, ám karaktere és a Bosszú Angyalainak megemlítése és nagy ígéret a következő évek képregényfilmjeire nézve.

Látvány - Zene
Egy 135 millió dollárból készült film esetében csakis szuperlativuszokban beszélhetünk a látványról és ezúttal sem kell csalódnunk. George Lucas cége, az ILM elképesztő csimm-bummot ad nekünk, kezdve Stark kütyüjeitől, a páncélok bemutatásán át egészen a harci jelenetekig. A számomra legemlékezetesebb pillanatok, mikor látjuk az ezüstszínű Mark II-es első repülését, aztán a klasszikus arany-vörös festésű Mark III-as páncél első akcióját Afganisztánban és persze a végső összecsapás Iron Man és Iron Monger között. Nagyon tetszett még Stark 3D-s, érintésre működő elektronikus tervezőasztala is. Zenét az iráni-német származású Ramin Djawadi szerezte, aki eddig Hans Zimmer asszisztenseként tevékenykedett. Djawadi muzsikája a képsorok aláfestő zenéjeként eléri hatását, bár kétlem, hogy önmagában is megállná-e a helyét. Számomra sokkal emlékezetesebbek voltak az olyan betétdalok, mint az Institutionalized a Suicidal Tendencies-től, a Back In Black az AC/DC-től, a Hey Man Nice Shot a Filter-től, a Cochise az Audioslave-től és persze a kihagyhatatlan Iron Man a Black Sabbath-tól. A rockos betétdalok tovább erősítik a laza és cool hangulatot, abszolút illenek mind Downey, mind Stark jelleméhez.

Rendezés
Jon Favreau eddig olyan gyerekfilmeket rendezett, mint az Elf vagy a Zathura, amik meglátásom szerint nem sikerültek túl emlékezetesre, de arra mindenképpen jók voltak, hogy emberünk kellő rutint szerezzen mind a történetmesélés, mind az effektek használatának tekintetében. Favreau-ról süt, hogy képregénymániás, a filmből egyértelműen lejön, hogy avatott ismerője a Vasember-történeteknek. Remekül kapja el a hangulatot, a figurákat is jól mozgatja és az akciójelenetek is kellően mellbevágóak. Amit hibaként róhatunk fel neki az, hogy nem használja ki teljesen a történetben rejlő potenciált. Stark pálfordulása, mikor szembesül azzal, hogy az általa gyártott fegyverek ölik meg kis híján, hogy ártatlan emberek százai, ezrei halnak meg a találmányaitól, nem kap akkora hangsúlyt, mint amit megérdemelne. Pedig remek alkalom lett volna, hogy kemény kritikát fogalmazzon meg Amerika erőszakos, militarista politikájával szemben. Persze, igazából nem is erre gondolok, hanem, hogy Stark jelleme lehetett volna még összetettebb, még árnyaltabb is. No, sebaj, talán majd a folytatásban, ami 2010-ben jön, lévén a falszaggató siker nem maradt el.

Összegzés
Összességében remek, jól kidolgozott képregényfilmmel van dolgunk, ami az I.E. 10.000 után számomra az év második igazi nagy durranása eddig. Bár a Batman Begins, a Superman Returns, vagy az Ang Lee-féle Hulk mélységeit és kidolgozottságát nem éri el, de a Sam Raimi féle Pókember-borzalmaknál és a Daredevil-féle szemeteknél nagyságrendekkel jobb és szórakoztatóbb. Nincs más hátra, minthogy hátradőljünk és élvezzük Tony Stark kalandjait két órán keresztül. Utánna pedig készülhetünk, mert jön még Indiana Jones, A Sötét Lovag és A Hihetetlen Hulk is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.