Mozgókép Blog

Cowboyok és Űrlények (Cowboys & Aliens)

Bevezetés
A kevert műfajoknak, bár sokszor nem vesszük észre, de régóta nagy hagyománya van. A leggyakoribbak a romantikus vígjátékok, vagy a horror vígjátékok. Ez egyébként nem is meglepő, hiszen a komédiázást gyakorlatilag bármivel lehet keverni. Vannak azonban olyan zsánerek, amelyek összepárosítása más műfajokkal egészen meglepő végeredményt tud produkálni. A western például abszolút ilyen. Eme műfaj keverése bármely másikkal egészen egyedi hangulatú alkotást hoz létre, legyen akár vígjáték, horror, fantasy, vagy akár sci-fi a vele társított másik zsáner.

Ezek közül egyértelműen a fantasy és a sci-fi műfajok a legdurvább párosítások a westernnel, valójában született nem egy ilyen produkció, bár csak mértékkel. Ha fel kéne idézni pár darabot, akkor ott van például 1966-ból a Jesse James Meets Frankenstein's Daughter és Billy the Kid vs. Dracula, amelyeknek már a címe is igen sokatmondó (na meg sokkoló). Aztán ott van az először tv-sorozat, majd mozifilm formájában megalkotott Vadiúj Vadnyugat. Aztán ott vannak azok a darabok, ahol a sci-fi vonal már erőteljesebben dominál. Ilyen a Feltámad a vadnyugat, vagy a Vissza a jövőbe trilógia záródarabja.

Persze nem feledkezhetünk meg azokról a tudományos fantasztikus filmekről sem, amelyekben érezhetően a vadnyugati hangulat inkább csak színezi a dolgokat. Ilyen a Firefly sorozat és a mozifilm folytatása a Serenity. De ide sorolhatjuk Sean Connery filmjét a Gyilkos bolygót is (mely tulajdonképpen a Délidő sci-fi változata volt), a Cowboy Bebop című anime sorozatot és természetesen minden filmek legnagyobbikát, a Csillagok Háborúja szériát is, hiszen a western műfaj elemei is tisztán tetten érhetőek a filmekben.

És bár a fentebb felsorolt filmek/sorozatok között találunk nem egy igazán híreset is, azért az álomgyár és a filmesek nem viszik túlzásba a western mixelését más műfajokkal. Ezért is volt meglepő, hogy a Vasember rendezője Jon Favreau egy 2006-os képregény megfilmesítését tűzte ki céljául, melynek már a címe is igen sokatmondó: Cowboyok és Űrlények. Gyakorlatilag ez a két szó össze is foglalja a film lényegét, így jómagam tűkön ülve vártam vajon mi fog ebből kisülni, főleg miután a nem kicsit impozáns szereplőgárda is összeállt. Lássuk hát, hogyan csaptak össze a vadnyugat hősei és a világűr szörnyetegei!

Szereplők
Jake Lonergan - Daniel Craig, a baltával faragott arcú angol színész alakítja a történet "eastwoodi" főhősét. Értem ezalatt, hogy Lonergan szikár, szűkszavú, (részben) múltnélküli hős, azaz tökéletesen idézi a régi korok western héroszait. Alapvetően nem tudom, hogy Craig ezzel a fejjel, hogy tudott sztár lenni, de szerintem üdítő színfolt a palettán, durva vonásai pedig tökéletesen illenek is egy ilyen típusú figurához. Az alakítása pedig abszolút megállja a helyét, tökéletesen hiteles a múltját kutató, keményöklű revolverhős szerepében. Craig egyébként Robert Downey Jr.-tól vette át a szerepet, aki nem ért rá.

Woodrow Dolarhyde - Harrison Ford, Hollywood igazi nagy legendája is itt van, hogy elkápráztasson bennünket. Ford legtöbbször mindig a legtisztább erkölcsű jófiúkat formálja meg, nos, jelen esetben némileg árnyaltabb a kép. Az általa alakított Dolarhyde ezredes egykori katona, most gazdag marhatulajdonos, aki kemény kézzel irányítja az uralma alá tartozó Absolution nevű városkát. Nagy élmény Fordot egy ilyen keményebb szerepben látni, persze azért a film során kiderül, hogy most is talpig becsületes, de akkor is, ez a figura üdítő színfolt karrierjében. Élvezi is a szerepet, ezzel pedig mindenki elől ellopja a show-t.

Ella Swenson - Olivia Wilde, az igéző tekintetű szépség sokaknak a House című tévésorozatból lehet ismerős, illetve a tavalyi év egyik nagy dobásában, a Tron: Örökség című remek sci-fiben is felbukkant. Őszintén megmondom, én kedvelem Wilde-ot, szép is és tehetség is van benne, ám erre a szerepre talán nem ő volt a legjobb választás. Hiába igyekszik, valahogy kilóg a képből, míg mindenki más autentikusan belesimul. Sajnálom, mert egyébként az ő karaktere lehetne a legérdekesebb és a színésznő mindent meg is tesz, de az alakítása csak korrekt közepesre lesz jó.

Nat Colorado - Adam Beach, a tragikus családi háttérrel rendelkező, indián származású színész már elég sok filmben felbukkant, ám a nagyközönség számára alighanem elég ismeretlen lehet, pedig olyan alkotásokban láthattuk, mint A fegyverek szava, vagy A dicsőség zászlaja. Beach ezúttal Dolarhyde ezredes jobbkezét, legbizalmasabb emberét alakítja. Van köztük egyfajta apa-fiú kapcsolat is, de Beach kevés játékidőt kap, így igazán nem tud a figurája kibontakozni, pedig érdekes karakter, ő pedig remek a nyomkereső indián szerepében. Örültem volna, ha többet szerepel.

Doc - Sam Rockwell, a kiváló színész zsinórban már másodszor dolgozik Jon Favreau rendezővel. Rockwell ezúttal egy csendes, szerény, visszahúzódó csapost alakít, aki a nevéhez méltóan egyben némileg jártas az orvostudományokban is. Rockwellt bár sokáig nem kedveltem, de idővel láttam, hogy bármit képes eljátszani, így ezt a kissé esetlen figurát is zseniálisan hozza. Az általa megformált Doki a film legszimpatikusabb, legszerethetőbb karaktere, talán az ő sikeréért szorítunk a legjobban.

Meacham - Clancy Brown, a veterán aktor már számtalan filmben bizonyította tehetségét, de számomra mindig is a Hegylakó Kurgan-je marad. Persze ezeken kívül is nem egy remek szerepe volt, többnyire mind negatív figura. Ezúttal egy messzemenően pozitív hőst alakít. Meacham a városka prédikátora, egyenes, erkölcsös ember, aki azonban nem retten meg, ha fegyverért kell nyúlni. Jó volt Brownt egy ilyen szerepben látni, főleg, hogy mostanában inkább vagy sorozatozik, vagy a hangját adja csak. Meacham szerepében viszont abszolút lubickol, bár több játékidőt kapott volna.

Percy Dolarhyde - Paul Dano, a fiatal és feltörekvő színészpalánta alakítja Dolarhyde ezredes elkényeztetett fiát, aki az igazi klasszikus seggfej a történetben. Percy karaktere tökéletesen utálható figura több szempontból is. Egyrészt alapvetően irritálóra lett megírva, másrészt Dano még ripacskodva túl is játssza, harmadrészt pedig fiatal aktorunk pont úgy néz ki, mint Lionel Messi, ráadásul pontosan ugyanolyan debil fejet is vág, úgyhogy külön öröm a nézőnek, mikor Craig karaktere helyre teszi. Egyébként sok szerepe nincs, hála Istennek, nem nagyon rontja a levegőt.

Hunt - Walton Goggins, a kiváló karakterszínész is tiszteletét teszi. Ő a Kemény zsaruk című sorozatból, vagy éppen a tavalyi meglepetés-sikerfilm, a Ragadozók egyik legszórakoztatóbb karaktereként lehet emlékezetes a nézőknek. Goggins ezúttal Craig egykori bandájának tagját alakítja igen nagy kedvvel. Hunt kissé félnótás fickó benyomását kelti, ami miatt jópofa humor is fakad a figurájából, ám közben tökéletesen belepasszol a vadnyugati környezetbe. Akárhogy is nézem, színészfronton nagyon erős a film, rengeteg kiváló alakítással.

Látvány
Igazi nagy nyári szuperprodukcióhoz, igazi nagy költségvetés is dukál, ez jelen esetben úgy 165 millió dollárra rúgott, amire szüksége is volt a film alkotóinak. Egyrészt meg kellett teremteni egy hihető vadnyugati világot, valamint egy technikailag jól kivitelezett tudományos fantasztikus vonalat idegenekkel és űrjárművekkel. Örömmel jelenthetem, hogy az alkotók mind a két akadályt sikerrel vették. A film képi világa az év egyik legjobb, legegyedibbje lett. A vizuális effektusokért felelős csapatot illeti az első gratuláció, hiszen a futurisztikus járművek és a nem evilági teremtmények roppant élethűre sikeredtek.

A látványtervező Scott Chambliss és a jelmeztervező Mary Zophres is kiváló munkát végeztek. Mindkettőjük ragyogóan teremtette meg a vadnyugati hangulatot. Előbbinél dicsérnem kell az idegenek járműveit és kütyüjeit is, hiszen nem kicsit kelt "old school" sci-fis hatásokat. Utóbbinál pedig egyedül talán Olivia Wilde jelmeze nem sikerült a legjobban, hiszen nem is túl esztétikus, ráadásul nagyon kiemeli a színésznő vékony, magas alkatát, de ezt leszámítva nem találok semmiben hibát.

Az operatőr a kiváló Matthew Libatique volt, aki számtalan filmmel bizonyította már kimagasló tehetségét. Ő Darren Aronofsky állandó munkatársa, valamint Jon Favreau-val is együtt dolgozott a két Vasember-filmen. Libatique pedig tökéletesen ráérzett a vadnyugati hangulatra. Szikár képeiből csak úgy árad a végtelen táj és szinte nyeljük a port a szereplőkkel együtt. Az ijesztő és az akciódús jeleneteknél is remekel, az ő operatőri munkája a film legnagyob erényei közé tartozik. A két vágó, Dan Lebental és Jim May is jó munkát végeztek, semmi kiemelkedő dolog, pontosan annyi, amennyire a filmnek szüksége van.

Zene
Harry Gregson-Williams a tehetséges Zimmer-klónok közé tartozik, jómagam is dícsértem már őt ezen a blogon. Ha végigtekintünk a filmográfiáján viszont azt láthatjuk, hogy tudását csak ritkán tudta igazán megmutatni. Legjobb zenéit akkor szerezte, ha kosztümös filmnél kellett dolgoznia, így a Mennyei Királyság és a Perzsia Hercege score-jai a legkiemelkedőbbek tőle, utóbbi a tavalyi év (holtversenyben) legjobb filmzenéje volt. Ezek után természetesen nagyon vártam, hogy mit tud kihozni a Cowboyok és Űrlények nem mindennapi témájából, de sajnos csalódnom kellett.

A Cowboyok és Űrlények zenéje ugyani rettentően gyenge, fantáziátlan és egysíkú lett. Egész egyszerűen semmi kreativitás és ötlet nincs benne. A legszörnyűbb, hogy a western hangulat teljesen hiányzik belőle. Van egy-két tétel, ami igyekszik ilyen jellegű hatást kelteni (Jake Lonergan, Col. Woodrow Dolarhyde, Return To The Cabin, See You Around), de még ezek is nagyon középszerűek. A többi pedig tökéletesen jellegtelen, igazi masszává összeolvadó tucatzene. Igyekszik persze a megfelelő helyen pörgős és többnyire félelmet keltő lenni, de rettentő izzadságszagú az egész. Még ha lenne egy konkrét főtéma, de nem, az sincs. Sajnos Gregson-Williams muzsikája bármelyik másik film aláfestő zenéje, mert annyira jellegtelen.

Történet
A Cowboyok és Űrlények Scott Mitchell Rosenberg 2006-os azonos című képregénye alapján készült, ám a végeredménynek sok köze nincs az alapanyaghoz. A képregény, ahogy a film is, 1873-ban játszódik, ám az eredeti sztori két hőse Zeke Jackson és Verity Jones. Két pisztolyhős, akik egy karavánt kísérnek Silver City-be, miközben indiánok ütnek rajtuk, a csata közben pedig szemtanúi lesznek egy űrhajó landolásának. A két hős később szövetkezik az indiánokkal és egy lázadó idegennel, hogy visszavágjanak az űrlényeknek és megvédjék a Földet.

A film végső forgatókönyvét hat ember jegyzi. Az első változatot, amely jóval közelebb állt az alapokhoz, még Steve Oedekerk, Mark Fergus és Hawk Ostby rakták össze, majd ezt dolgozta át Roberto Orci, Alex Kurtzman és Damon Lindelof. Nem tudom, miért írták át a sztorit ennyire radikálisan, mert bár nem egy klassz változtatást eszközöltek, de a végső történet szinte faék egyszerűségű. A filmben ott van Jake Lonergan és Woodrow Dolarhyde mint új hős, de a figurák alaposan át lettek variálva.

Itt Lonergan emlékezetkiesésben szenvedő egykori bandita, akinek van egy rejtélyes szerkezet a kezén, amiről hamar kiderül, hogy fegyver. Dolarhyde pedig alighanem több karakter mixeléséből lett összerakva, sok-sok új ötlet felhasználásával. Ella karaktere viszont egyértelműen Ra Chak Kai-ról lett mintázva, csak őt is átírták. Amit még sajnálok, hogy az indiánok itt csak a film legévégén jelennek meg, a képregényben azért nagyobb szerepük van, ráadásul míg itt név nélküli alakok, addig ott két jelentős szereplő (Crow és Warhawk) is található.

Ami egyértelműen tetszik, hogy a film sokkal több karaktert mozgat, érdekesek és jó figurák is egyébként, valamint, hogy a romantikázást a háttérbe szorítja. Hiányolom viszont, hogy a hősök több idegen eredetű fegyvert szereznek, az sokkal több látványosságot tudott volna magával hozni. Szintén jó ötlet volt az antigravitációs patkók kihagyása is, szerintem ez az egyik leghülyébb ötlet a képregényben, már túl elszállós. Az eredetiben az idegenekről is többet tudunk meg egyébként (fajuk és otthonuk neve Caste).

Nem ártott volna bele még, hogy az idegeneknek személyiségük is legyen (Dar parancsnok szerepeltetése például), vagy több csavar a sztoriba (mint Alan Cross árulása). A történet magja viszont ugyanaz maradt. Itt egy előőrs, amelyet meg kell állítani, vagy jön az invázió. Ez mind a képregényben, mind a filmben így van, még a vége akció is hasonló. Azt mondanám, hogy mind a két verzió tele van jó ötletekkel és egy-két hibával, hiányossággal is, a legjobb talán az lett volna, ha a kettőt mixelik. Összetettebb, érdekesebb lett volna.

Az egyszerűségen kívül amúgy sok hiba nincs a film sztorijával. Jók a karakterek, jók a párbeszédek, van egy klasszikus vadnyugati hangulata, a humort sem viszik túlzásba, szóval az egész egyben van nagyon is, csak mondom még egyszer, nagyon egy szálon fut a sztori, kis odafigyeléssel iszonyú jól fel lehetett volna dobni, több sci-fi elem beemelésével, valamint néhány csavar betoldásával.

Rendezés
A rendező az a Jon Favreau lett, aki 2001-ben debütált direktorként, előtte főként csak színészként tevékenykedett (ezzel egyébként azóta sem hagyott fel). Alapvetően a komédiák és vígjátékok területéről érkezett, első három filmje (Pofozó pénzmosók, Mi a manó? Zathura: Az űrfogócska) is ebbe a kategóriába tartozik. Az igazi nagy áttörés ezután jött a 2008-as Vasember című Marvel képregényadaptációval, amely óriási anyagi sikert ért el (a kritikusok is szerették). A tavalyi második rész (Vasember 2) szintén óriási bevételeket ért el, de a kritikai fogadtatása már nem volt olyan jó.

Leszerződése a Cowboyok és Űrlényekhez nem meglepő (egyébként maga Robert Downey Jr. ajánlotta figyelmébe a sztorit), hiszen alapvetően pontosan egy ilyen típusú történet levezénylése az ő asztala. Bevallom, hogy jómagam nem vagyok túl nagy rajongója Favreau rendezéseinek, szerintem a filmjei túlságosan is vicceskedőek (különösen a két Vasember), ezért féltem, hogy a Cowboyok és Űrlények túlságosan a komédia irányába fog elmenni.

Legnagyobb megdöbbenésemre nem ez történt, ugyanis Favreau filmje egy-két poént leszámítva szinte teljesen mellőzi a humort, igaz az epikus nagy látványt is. Legalábbis ami a sci-fi vonalat illeti. Tisztán érződik, hogy Favreau sokkal inkább a western vonalra akart rámenni, talán ez is az oka, hogy a szkript annyira át lett írva. Nagyon sok helyen a klasszikus westerneket idézi a film, csak az erőteljes zenei aláfestés hiányzik, de hát emiatt már keseregtem korábban.

Ami nagyon tetszik, hogy nem ment rá arra, hogy túl habkönnyű legyen a hangulat. Hiába a pg-13-as besorolás, a film igyekszik ijesztő hatást kelteni, ennek érdekében Favreau igazi fenyegető lényekként ábrázolja az idegeneket, nem csak viselkedésre, de külsőleg is szinte démoninak tűnnek. Az akciójeleneteket sem spilázza túl, ez alighanem szintén a western vonal miatt történt.

S bár stílusában nem sok egyedit fedezhetünk fel, azért bátran kijelenthetem, hogy ez Favreau eddigi legjobb rendezése. Remek színészeit biztos kézzel irányítja, a hangulatot remekül építi fel és fokozza, sikerül neki megteremteni a kellő atmoszférát és ismét hangsúlyozom, nem erőlteti a humort, ami szerintem nagyon fontos. Ahogy a korábban írtam, én annyit változtattam volna, hogy több sci-fi elemet használtam volna, valamint a flashback jeleneteket ügyesebben is megoldhatta volna, de ezeket leszámítva Favreau munkájában ezúttal nem találok kivetnivalót. 

Összegzés
Mindent összegezve nem mondhatok mást, mint azt, hogy bátran ajánlom mindenki számára a Cowboyok és Űrlények összecsapását, mert sajátos, egyedi hangulatú szórakozásban lesz része a nagyérdeműnek, ha jegyet vált rá. Nem hibátlan, nem tökéletes, de a látvány, a színészek, az alapötlet együttesen roppant ügyesen áll össze, ezáltal a Super 8, az Amerika Kapitány és a Zöld Lámpás mellett a 2011-es nyár legszórakoztatóbb popcornmozija. Aki pedig teheti, az olvassa hozzá az eredeti képregényt, mert az is megér egy próbát. Jó szórakozást mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.