22
07/2012
0

A Csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)

The Amazing Spider-Man.jpg

Bevezetés
Stan Lee és Steve Ditko „gyermeke” 1962-es debütálásakor már óriási népszerűséget szerzett magának, rövid időn belül pedig a Marvel leghíresebb karaktere lett és ezt a megtisztelő címet máig tartja is. Nem túlzás kijelenteni, hogy Batman és Superman mellett Pókember a világ legismertebb képregényhőse, és mint ilyen, joggal pályázhatott rá, hogy előbb-utóbb bemutatkozhat majd a nagyvásznon is.

Már a ’70-es évek vége felé volt egy élőszereplős tévésorozat, ahol Nicholas Hammond alakította a falmászót, ez akkoriban elég népszerű szériának bizonyult, később néhány epizódból egész estés filmeket is összevágtak. Egy esetleges mozifilm elkészülésére egészen 1985-ig kellett várni, mikor Yoram Globus és Menahem Golan megvásárolták a jogokat öt évre. Kezdetben Tobe Hoopert, majd Joseph Zitót szemelték ki rendezőnek, ám a karaktert meglehetősen félreértelmezték akkoriban a Cannon Filmsnél.

Az ő verziójukban Peter Parker egy nukleáris robbanás hatására hatalmas, nyolc lábú, pókszerű lénnyé alakul. Ez már ki is verte a biztosítékot Stan Lee-éknél, így érthető módon újra kellett írni a szkriptet. Időközben a Cannon óriási bukásokat könyvelhetett el, így a kezdetben 15-20 millió dolláros költségvetést levitték nevetséges 1,5 millióra, aminek köszönhetően Zito kiszállt és a zs-filmes Albert Pyun ült a direktori székbe.

A Cannont időközben felvásárolták Globus pedig 21st Century Film Corporation néven új céget alapított, ide vitte a Pókember jogokat is. Míg a forgatókönyvet egyre trágyább formába öntötték az újabb és újabb írók, Globus eladta a videóforgalmazási jogokat a Columbia Pictures-nek, akik egy nagy franchise-t szerettek volna a Pókemberből. Míg a rendezői posztra Stephen Herek volt a legesélyesebb, addig az új írók megint csak semmi értelmeset nem tudtak összehozni.

1990-re aztán a Columbia felvásárolta a Pókember jogokat, viszont ezzel együtt a Carolco Pictures megbízásából James Cameron írt kész forgatókönyvet egy esetleges filmhez. Ha minden igaz, az ő verziójában Pókember egy idősebb fickó lett volna, a szerepet pedig házi színészének, Michael Biehn-nek szánta. A főgonosz Doctor Octopus lett volna, ezt a szerepet pedig Arnold Schwarzeneggernek szánta.

Hogyhogy nem, végül ebből sem lett semmi. A ’90-es évek vége felé aztán jött egy hihetetlenül debilnek tűnő szituáció: különböző jogi csűrés-csavarás miatt az MGM stúdió is rendelkezett a Pókemberhez köthető jogokkal, így ők is tervezték, hogy megfilmesítik a figurát. Közben viszont az MGM egyik fejese, John Calley a Columbiához ment át, ő viszont James Bond-jogokkal rendelkezett és keményen tervezte egy James Bond vs. Pókember film ötletét.

Mivel az MGM számára lényegében a Bond-franchise áll mindenek felett, így egy rivális 007-es projekt keresztbe tehetett volna nekik, így végül megállapodás született a Columbiával: övék teljes egészében a Pókember, viszont Bondról lemondanak, így az teljes egészében marad az MGM-nél. Ez a megoldás mindkét fél számára kielégítőnek bizonyult, így a Columbia Pictures (már a Sony leányvállalataként) neki kezdhetett a nulláról egy Pókember-mozi elkészítésének.

A Gonosz Halottak-trilógiával kult rendezővé vált Sam Raimi aztán 2002-re összehozta a filmet, Tobey Maguire, Kirsten Dunst, James Franco és Willem Dafoe főszereplésével, a mozi pedig hatalmas anyagi és nagyon jó kritikai sikert ért el, így az X-Men mellett ez az a film, ami új levegőt pumpált a szuperhős-filmekbe. Két év múlva jött a második rész még nagyobb anyagi és kritikai sikerrel, ám 2007-es harmadik mozi hiába volt anyagilag nagyon sikeres, kritikailag nagyjából a Batman és Robin szintjét ütötte meg.

Egy esetleges negyedik részt tervezett a stúdió, ám egyrészt Raimi és a színészek egyre többet kértek, másrészt a széria megfáradni látszott, harmadrészt pedig a forgatókönyvvel sem voltak a Columbiánál megelégedve (pedig John Malkovich – Adrian Toomse/Vulture és Anne Hathaway – Felicia Hardy/Black Cat kapcsán már szerepőket is szerződtettek a filmhez). Viszont lépni kellett, mert ha 2012-ig nem készül új film, a jogok visszaszálltak volna a Marvelhez.

A Columbia így nem lacafacázott tovább és a reboot mellett döntöttek. Új rendezőt és írókat bíztak meg, leszerződtettek egy teljesen új szereplőgárdát és a Batman: Kezdődik által kitaposott ösvényt követve egy sötétebb, komorabb, kevésbé vicces filmet elkészítve gondolták újra a hőst. A Csodálatos Pókember idén júliusban újra behálózza a világ mozitermeit, hát lássuk, hogy Peter Parker hogyan teljesített új alakjában.

Szereplők
Peter Parker/Spider-Man – Andrew Garfield, a fiatal angol színész leginkább David Fincher Közösségi Háló című Facebook-filmjéből lehet ismerős a nagyérdemű számára. Annak idején Tobey Maguire, bár kiváló színész, mégis iszonyú irritáló volt a szerepben. Rettentően túlzásba vitte a lúzerkedést és folyamatosan olyan fejet vágott, mint aki értelmi fogyatékos. Garfield vele szemben viszont telitalálat. Ő sem éppen menő srác a suliban, de nem totál kétballábas, ráadásul lázadó típus, ami mindig szimpatikus. Pókemberként sem esik át a ló túloldalára, végig szerethető hőst formál meg.

Gwen Stacy – Emma Stone, a gyönyörű fiatal színésznő, az elmúlt évek egyik legígéretesebb tehetsége. Eddig főként a vígjátéki oldalát mutatta meg, ezúttal egy némileg drámaibb szerepben is bizonyít. A képregényekben Gwen volt Peter első – és legnagyobb – szerelme, így érthetetlen volt, Raimiék anno miért Mary-Jane-nel indítottak. A karakter aztán a harmadik részben, Bryce Dallas Howard alakításában mutatkozott be, de nem volt több, egy egydimenziós, buta szőke libánál. Ezzel szemben Stone szintén remek választás. Nem csak gyönyörű, de határozott, okos és vicces csaj, Garfielddel pedig nagyszerű párost alkotnak.

Dr. Curt Connors/The Lizard – Rhys Ifans, a kiváló walesi színész mind vicces, mind drámai szerepeivel bizonyította már tehetségét. Az általa alakított Dr. Connors az Oscorp nevű óriásvállalat egyik tudósa, akinek szakterülete a génkeresztezés. Ifans alakításában Connors szimpatikus, szerethető figura, akit a pálfordulása után sem tudunk igazán utálni. Van benne egyfajta Jekyll/Hyde kettősség, amit a színész remekül érzékeltet. A figura egyébként feltűnt a Raimi-széria második és harmadik részében is, de Dylan Baker alakítása túl mély nyomot nem hagyott a nézőben. Ifans minden szempontból klasszisokkal jobb.

George Stacy – Denis Leary, azaz maga Edgar Friendly is a fedélzeten. Az egykor komikusként induló színész számtalan filmben tűnt már fel, de számomra máig A Pusztítóban elhangzó monológja maradt meg leginkább, a nagyközönség számára pedig a Ments meg! című sorozatból lehet ismerős. Leary Gwen apját, a New York-i rendőrség kapitányát alakítja, akinek elsődleges célja Pókember elfogása. Stacy kapitány eléggé keményfejű fickó, szigorú, nem tűr ellentmondást és néha kissé öntelt is. A karakter Raiminél is felbukkant a harmadik részben, ott James Cromwell alakította, de sok szerepe nem volt.

Ben Parker – Martin Sheen, az élő legenda alakítja Peter nagybátyját, aki szülei halála óta a mentor és apafigura a fiú szemében. Sheent nem kell bemutatni senkinek, számtalan film bizonyítja kiváló színészi kvalitásait, így Ben bácsi szerepét a kisujjából kirázza. Hiteles és szerethető Peter erkölcsi iránytűjének szerepében, az ő szájából az életigazságok és a tanácsok hitelesen hangzanak. A 2002-es filmben egyébként Cliff Robertson alakított a figurát, anno egyébként ő is jól elkapta a karakter.

May Parker – Sally Field, a kiváló veterán színésznő kapta Peter szerető és gondoskodó nagynénjének szerepét. Bevallom, elsőre még a hideg is kirázott, hogy megint May néni okosságait kell majd hallgatnom a filmben, hiszen a Raimi-trilógiában a Rosemary Harris által megformált karakter valami elképesztően irritáló volt. Valósággal falra tudtam volna mászni, a sablonos, üres, debileknek való okoskodásától, de szerencsére Field alakításában, szimpatikus és szerethető lett a karakter, aki egyébként kevesebbet is szerepel, mint vártam.

Dr. Rajit Ratha – Irrfan Khan, a számomra tökismeretlen, de hazájában, Indiában elképesztően népszerű színész alakítja Dr. Connors főnökét, aki egyben a cég mindenható urának, Norman Osbornnak a közvetlen beosztottja. Khan nem kap túl nagy szerepet a filmben, de a figurája mégis jelentőséggel bír, hiszen az ő hatására teszi Dr. Connors azt, amit. Egyébként Dr. Ratha figurája – teszem hozzá, szándékosan – igazi antipatikus személyiség, arrogáns és főnökösködő, az ember legszívesebben pofán csapná, ami nem baj, legalább van valaki, akit lehet utálni is a filmben.

Flash Thompson – Chris Zylka, az ifjú titán eddig néhány sorozatszerep mellett olyan filmekben égette magát, mint A Cápák Éjszakája, vagy a Piranha 3DD, de most az új Pókember film talán meghozza neki az áttörést, mert amúgy nem tűnik elveszettnek a gyerek. Flash Thompsont alakítja, aki Peter sulijában a tipikus nagyarcú gyökér, amíg a megizmosodó Parker helyre nem teszi. A karakter alapvető szereplője a Pókember mitológiának, így a szerepeltetése is fontos. Raimi annak idején nem használta a ki a figurát, remélhetőleg az új szériában fontosabb szerep hárul majd rá.

Látvány
A Csodálatos Pókember költségvetése 230 millió dollárra rúgott, ami már igencsak combos összeg, leheletnyivel még A Bosszúállóknál is többe került. A filmet elnézve, noha persze nem kevés lenyűgöző vizuális effektust kapunk, nem igazán tudtam megmondani, mire tapsoltak el ennyi pénzt. Persze, ha a Superman Visszatér esetéből indulok ki, ahol papíron 260 milliót tüntettek fel gyártási költségként, közben film valós költségvetése még a 200-at sem biztos, hogy elérte, úgy könnyen lehet, hogy az új Pókember-mozi esetében is az történt, hogy a korábban tervbe vett, de soha el nem készült verziókra költött pénzt is a stábnak számlázták el.

A Csodálatos Pókember ezzel együtt nagyon látványos film. Lenyűgözően sikerültek a hős hálón való lengedezései, amik a régi filmek hasonló jeleneteivel ellentétben itt nem hatnak totál rajzfilmszerűnek. Ha már itt tartunk, akkor külön meg kell dicsérnem a jelmeztervezőket, hiszen Parker pókjelmeze is nagyszerűen sikerült, milliószor jobban fest, mint Maguire egykori jelmeze. Az effekteknél egyébként a legkritikusabb pont Connors, azaz a Gyík megjelenítése volt. Egyértelmű, hogy ezt normálisan csak CGI-vel lehet megoldani, viszont az előzetesekben még ijesztően bénának nézett ki az egész. Megnyugodtam viszont a filmet nézve, mert a kész verzióban sokkal „élőbb”, mint a beharangozókban.

A vágóknak, Alan Edward Bellnek és Pietro Scaliának amúgy külön jár a dicséret, mert az akciójeleneteket nagyon dinamikusan, egyben nagyon ügyesen vágták. Ugyanis, ha a Gyík mozgásánál voltak is gyengeségek, azt a vágás roppant jól „eltakarta”. A kiváló operatőr John Schwartzman is kitett magáért, hiszen a képi világ a film egyik legerősebb pontja. Nem lett túl darkos, csakhogy megfeleljen a mai trendeknek, viszont nem is olyan cukormáz-szerű nyálfolyam, mint Sam Raimi rosszemlékű trilógiája. Alapvetően a stílusosság, a jó ízlés és a remek arányérzék jellemzi a film vizuális megvalósítását.

Zene
James Horner egyike legnagyobb ma élő filmzeneszerzőknek, így az ő teljesítményétől még akkor is sokat vártam, ha az utóbbi időben nem éppen a fantáziadús alkotásaival kápráztatott el minket. Elég csak az agyonajnározott Avatárt említenem, aminek a zenéjét saját korábbi munkáiból gyakorlatilag összelopkodta. A Csodálatos Pókember esetében az érdekelt a legjobban, hogy vajon folytatja-e ezt az önplagizálást, netán divatos lesz és próbálja a mostanában menő Hans Zimmer-hangzást másolni, vagy letesz valami klassz dolgot az asztalra.

Nos, a legnagyobb örömmel jelenthetem, hogy a legutóbbi verzió következett be! A Csodálatos Pókember score-ja ugyanis annyira jó, amilyet Horner már évek óta nem komponált. Nem akarom túlragozni a dolgot, de végre friss, érzelmes, eredeti, amit összehozott. A főtéma heroikus és erőteljes, a drámai részeknél gyönyörű dallamokat kapunk, sok a feszültséggel teli, a film rejtélyességét erősítő darab, az akciós részek dinamikusak és az olykor-olykor felbukkanó lágy kórus és ének is nagyon a helyén van. Akárhogy is nézem, az új film még zenében is leveri a régi részeket.

Történet
A film forgatókönyvét három író, James Vanderbilt, Alvin Sargent és Steve Kloves hozta össze. A szkript elkészülte egy hangyányit egyébként zavaros, hiszen Vanderbilt eredetileg a soha el nem készült Pókember 4 megírására lett leszerződtetve, szállított is hozzá egy elkészült draftot, ám a stúdió végül a reboot mellett döntött. Vanderbilt maradt, viszont azt nem tudni, hogy mennyi ötletet használt fel a leselejtezett negyedik rész szkriptjéből. Lényeg a lényeg, készített egy változatot a reboothoz, majd a Raimi-széria második és harmadik részét jegyző Alvin Sargent ezen csiszolt még, hogy végül Steve „Harry Potter” Kloves végezze el a végső simításokat.

A végső forgatókönyv tehát egy eredettörténet, amely természetesen mutat néhány nyilvánvaló (és egy-két meglepő) egyezést a Sam Raimi-féle filmmel, de összességében sokkal összeszedettebb, komolyabb, élvezhetőbb az egész. Az is érdekes, hogy az alkotók, ahogy a korábbi trilógia készítői is tették, történetileg az „Ultimate Spider-Man” szériát vették alapul. Ám az új film alkotógárdája leginkább ennek felnőttesebb, komorabb hangulatát igyekezett megidézni, míg Raimiék a sztoriszálat leszámítva az eredeti „Amazing Spider-Man” sorozat könnyedebb hangvételét célozták meg.

Az „Ultimate” hangvételű megközelítés nagyon jót tett a sztorinak. Itt Peter Parker végre nem egy életképtelen idióta, mégha lúzer és kívülálló is, de belevaló srác, aki feltalálja magát bármilyen helyzetben. Gwen Stacy sem egy üresfejű liba, hanem okos és határozott fiatal lány, ráadásul a képregényekben is ő Peter első szerelme és nem Mary Jane, így ez a vonal is sokkal hűebb az alapanyaghoz. Dr. Curt Connors hátterét, valamint Peter szüleinek a sorsát is az „Ultimate” széria ihlette, így alighanem a folytatásban is lelepleződik majd egy-két titok.

A sztori ügyesen fel lett építve, lassan és fokozatosan halad Peter a felelősségvállalás, ezáltal a hőssé válás útján. Ben bácsi és Peter között most sokkal jobb az interakció, mint korábban, ezáltal Ben Parker halála is sokkal drámaibb és fajsúlyosabb. Az Oscorp vállalat bevonása is nagy ötlet, míg a korábbi szériában csak úgy volt, ezúttal egy sötét és fenyegető, sok titkot rejtegető cég képe bontakozik ki előttünk. Nagy változás viszont az eredeti képregényhez képest az, ahogy Peter a képességire szert tesz. Ugye eredetileg egy radioaktív pók csípése miatt lesz szuperember, míg itt a csípés csak kiváltja azt, ami már eredetileg is benne volt.

Ez egyébként azért érdekes, mert a filmből ez ennyire konkrétan nem derül ki, viszont a rendező Mark Webb egy interjúban elárulta. Érdekes még, ahogy Peter szert tesz a hálóvetőjére. Raimi az organikus hálóvetés ötletét alkalmazta, ami sok rajongónál kicsapta a biztosítékot, míg Webb az eredeti mechanikusat alkalmazza. Őszinte leszek, szerintem az organikus remek újítás volt a képregényhez képest, mert ha már pókképességekre tesz szert, akkor tudjon már hálót is lőni magától. Viszont a készített hálóvetővel sincs nagy baj, főleg, hogy nem csak úgy csettintésre csinál magának egyet, hanem Oscorp technológiát lop.

Ami a többi karaktert illeti, ők is jól el lettek találva. Connors szerethető, és tragikus figura, nem olyan egydimenziós gonosz, mint a Raimi filmek esetében bármelyik is. Tetszik, hogy a legtöbb szereplő nem csak úgy van, hanem hatással is van Peterre, kapcsolatai a többi karakterrel végig formálják őt. Az is ügyes, hogy nincs erőltetett jópofizás, csak, hogy könnyedebb, populárisabb hangvételű legyen a film, ahogy egy jelenetet leszámítva túlzásba vitt heroizmus sincs, ami elütött volna a film hangulatától. Lényeg a lényeg, A Csodálatos Pókember sztorija néhány hiányosságától és egy-két sablonos megoldásától eltekintve, nagyon jól össze van rakva.

Rendezés
Mark Webb az elmúlt közel másfél évtizedben kismillió videóklipet készített, majd megkapta a lehetőséget, hogy egy nagyjátékfilmmel is bemutatkozhasson a közönségnek. Ez lett az 500 Nap Nyár című romantikus dráma 2009-ben, ami az év igazi „sleeper hit”-je volt, nagyon szép anyagi és még szebb kritikai sikereket ért el. Várható volt, hogy ezek után még nagyobb lehetőséget kap majd, de arra nem számítottam, hogy rögtön egy közel negyedmilliárd dolláros költségvetésű nyári szuperprodukciót bíznak rá.

Előfordulhat ugyani, hogy rutin hiányában a szinte kezdő direktor összeroppan a nyomás alatt és képtelen lesz összefogni egy ennyire komplex és nagyszabású produkció szálait. Szerencsére nem ez történt. Webb határozott és biztos kézzel vezényelte le a filmet, színészeit remek érzékkel dirigálta, ahogy az sem látszik az akciójeleneteken, hogy ez volt az első ilyen irányú munkája. Erős és magával ragadó atmoszférát teremtett filmjének, mely messze felnőttesebb, mint a Marvel-filmek túlnyomó többsége.

Remek a film dinamikája és ritmusa, a megfelelő mértékben adagolja az akciót, a humort és a rejtélyt. Ha van egyetlen, ám azért szembetűnő hiba, az az, hogy a film utolsó harmada bántóan gyorsa van vágva. Könnyen lehet, hogy ezt a stúdió nyomására tette, akik attól tarthattak, hogy a nézőknek nem lesz elég akció és pörgés a sztoriban, de tény, hogy Connors metamorfózisa után rettentően felgyorsul a sztori, összecsapottá válnak a történések. El tudnék viselni a filmből egy 20 perccel hosszabb verziót, ahol ezek a részek kibontásra kerülnek.

Összegzés
Összességében nem mondhatok mást, mint azt, hogy A Csodálatos Pókember, ha olyan nagyon sokkal nem is, de azért észrevehetően és markánsan emelkedik ki a tucat Marvel-filmek tengeréből, sikerrel veri le a Sam Raimi-trilógiát és válik az idei év egyik emlékezetes blockbusterévé. A Bosszúállókkal ellentétben, amit hirtelen felindulásból, elsőre ismételten túlértékeltem, mint már oly sokszor elkövettem ezt a Marvel Mozis Univerzum egy-két filmjével szemben, az új Pókember valóban szerethető film, remek karakterekkel, korrekt történettel és jól adagolt, nem „over the top” látvánnyal. Megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudom.

The Amazing Spider-Man 2012.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr894671700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása