Mozgókép Blog

Top 2014

Ismét vége egy esztendőnek, ideje számba venni, hogy milyen volt az idei filmtermés. Az elmúlt évekkel ellentétben most sokkal több film okozott csalódást, illetve számtalan silány alkotásba futottam bele. Persze ezzel együtt is nem kevés mozi nyerte el a tetszésemet is, úgyhogy lássuk mi volt a 2014-es év tíz legjobb alkotása, az 5 legnagyobb csalódás, illetve az 5 legrosszabb filmélmény. 53 idei alkotást tudtam megtekinteni, ami talán sok, talán kevés, de ezek alapján tudom összeállítani, a természetesen, teljesen szubjektív listát. Ahogy eddig, úgy most is a populárisabb oldaláról ragadom meg a dolgokat, de ne szaporítsuk tovább a szót, következzenek a listák!

Íme, az idei tíz legjobb:

10. Helyezett
A Feláldozhatók 3 (The Expendables 3)
2010-ben Sly és csapata nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint, hogy egy igazi nagyszabású akciófilmmel tisztelegjen a ’80-as, ’90-es évek uralkodó műfaja és annak sztárjai előtt. Ennek fényében össze is csődített kisebb-nagyobb szerepre mindenkit, akit csak tudott és egy igazán remek főhajtást hozott össze, a két évvel későbbi második rész pedig még szórakoztatóbb, még látványosabb lett. Arnie és Bruce nagyobb szerepben, megfejelve mindez egy Chuck Norris-szal, tuti világháború. Idén aztán befutott a harmadik rész, amitől nagyon sokat vártam, hiszen az előzetesek alapján még tovább emelte a tétet. Nos, a film jól sikerült, igazi akciómóka volt, bár közel sem hibátlan. Arnie még többet szerepel, Mel Gibson, mint főgonosz zseniális, ahogy Harrison Ford, Antonio Banderas és Wesley Snipes is hozzák magukat. Felesleges volt viszont a fiatalok behozatala, miattuk le is ül a film, de az agyeldobós végkifejlet miatt azt is megbocsátom. A harmadik felvonás nem tudja hozni elődje lendületét és színvonalát, de még így is roppant szórakoztató akciómóka.

9. Helyezett
300: A Birodalom Hajnala (300: Rise of an Empire)
2007-ben Zack Snyder végérvényesen berobbant Frank Miller képregényének adaptációjával. Óriási anyagi siker, meglepően nagy kritikai siker és nem kevés balhé övezte a filmet (rasszizmus, vér- és erőszakimádat, stb.), ám mára igazi kultusz alakult ki körülötte. A siker persze azonnal hozta a folytatás lehetőségét is, amire azért eléggé sokat kellett várni. A film Miller máig nem publikált „Xerxész” című képregényén alapszik, a vicces viszont az, hogy bár a 300-mozik tele vannak teljesen elrugaszkodott, meseszerű elemekkel, a sztori mégis zavaros lehet azok számára, akik nincsenek teljesen tisztában a valós események sorrendjével. Ennek oka pedig az, hogy a film egy része előzmény, más részei viszont párhuzamosak az első filmmel, így jó, ha az ember tudja, mikor volt az artemiszioni, vagy éppen a szalamiszi csata. A film egyébiránt képi világát és hangulati elemeit tekintve tökéletesen hozza az első részt, ahogyan a politikai inkorrektség és a vérgőzös erőszak is remekül áll a produkciónak. A rendező Noam Murro nem egyénieskedik, tudja jól, hogy Snyder szellemisége kell a sikerhez, így tökéletesen oldja meg feladatát. Hibának talán csak a karaktereket lehet felhozni, hiszen Sullivan Stappleton kicsit sem bír Gerard Butler karizmájával, de üsse kő, Eva Green pszicho-ribanca még ezért is kárpótol.

„Tiétek a dicsőség!”

8. Helyezett
Az Emlékek Őre (The Giver)
Ma igen nagy a divatja az úgynevezett „young adult”, azaz ifjúsági regényeknek és a belőlük készült adaptációknak, elég csak olyan címeket felidézni, mint az Alkonyat, Az Éhezők Viadala, A Beavatott, vagy éppen Az Útvesztő. A sorból kicsit kilóg Lois Lowry 1993-as regényének adaptációja, hiszen egyrészt nem ma divatos könyv adja az alapanyagot, másrészt pedig a sztori gyakorlatilag minden akciót nélkülöz és szinte kizárólag a karakterek és azok jellemfejlődése áll a középpontban. A film egyébként Jeff Bridges szerelemprojektje, amit már vagy két évtizede össze akart hozni (akkor még az apjával, Lloyd Bridges-szel a főszerepben), így elmondhatjuk, hogy az alkotás igen nehéz szülés volt és bár mind anyagilag, mind kritikailag csúnyán alulteljesített, engem mégis nagyon megfogott. Ennek oka egyrészt a film csendes, visszafogott, puritán hangulata, a remek színészi játék (Jeff Bridges, Meryl Streep és a fiatal Brenton Thwaites, akire nagyon oda kell majd figyelni a jövőben), a kiváló filmzene és természetesen a történet mondanivalója az emberről és az érzésekről. Nem hibátlan, nem klasszikus, de számomra az év egyik legkellemesebb, legüdébb színfoltja volt.

7. Helyezett
A Holnap Határa (Edge of Tomorrow)
Ha Tom Cruise sci-fit készít, akkor arra érdemes odafigyelni! Az eddigi három filmje a műfajban (Különvélemény, Világok Harca, Feledés) számomra legalábbis mind emlékezetes darab volt. Hirosi Szakurazaka „All You Need Is Kill” című regényének adaptációjában egy olyan katonát alakít, akinek egy földönkívüli invázióval kell szembenéznie és egy véletlen folytán ahányszor csak meghal, újra és felébred a csatatéren, mindig ugyanazon a napon. Igen, a sztori tisztára olyan, mintha a Csillagközi Invázió és az Időtlen Időkig keresztezése volna, ám a rendező Doug Liman és csapata a lehető legtöbbet kihozza belőle. Cruise remek formában van, ahogy az őrjítően szexi Emily Blunt és a mindig zseniális Bill Paxton is emlékezeteset nyújtanak. A Holnap Határa elképesztő tempót diktáló sci-fi akciófilm, ahol a dráma is kellő hangsúlyt kap, de a humorral sem marad adós. Tom Cruise és a tudományos fantasztikum találkozása tehát most sem okozott csalódást, így felőlem MegaTom bármikor jöhet a következő hasonló projektjével.

6. Helyezett
John Wick (John Wick)
Manapság igen nagy a retró-hangulat Hollywoodban, aminek gondolom, az lehet az egyik fő oka, hogy most ért be az a generáció, akik a ’80-as évek filmjein nőttek fel. A John Wick pedig a múltidéző mozgalom tökéletes darabja. Hogy mi a sztori? Tök mellékes, de dióhéjban álljon azért itt: John Wick, a Rémkirály, az alvilág valaha volt legkeményebb arca. De kiszállt, mert szerelmes lett. A nő meghal, a tőle kapott kiskutyát a ruszki maffia tagjai megölik, a kocsiját meg ellopják. Innentől kezdve pedig ez már személyes… John Wick összeszedi cuccait, majd a földdel teszi egyenlővé a várost meg az egész alvilágot. Keanu Reeves elképesztő karizmával és eleganciával „fejlövi” végig az egész filmet, de Willem Dafoe, Adrianne Palicki és Michael Nyqvist is nagyszerűek. Az akciójelenetek lehengerlőek, kőkemények, csak úgy árad a ’80-as évek hangulata, de ami a legörvendetesebb, hogy a végtelen keménykedés és tesztoszteron turné közben egy másodpercre sem lesz a film a mai trendeknek megfelelően kínosan arcoskodó és műmájer. John Wick jött, látott, fejlőtt és győzött.

5. Helyezett
X-Men: Az Eljövendő Múlt Napjai (X-Men: Days of Future Past)
Bryan Singer 2000-ben indította el az X-Men szériát, és ha nekem, akkor valaki azt mondja, hogy én imádni fogom ezt a franchise-t, bizony kiröhögtem volna. Singer viszont megmutatta milyen elképesztő lehetőségek rejlenek a mutánsok krónikáiban, a sorozat pedig elindult hódító útjára. A második rész még az elsőt is felülmúlta, a Brett Ratner által levezényelt harmadik pedig szerintem szintén remekül sikerült, így máig nem értem a fanyalgókat. Tény, hogy a 2009-es első Farkas-film nem ütötte meg a szintet, de a 2011-es X-Men: Az Elsők című előzménnyel már ismét régi fényében ragyogott a sorozat, ahogy a 2013-as második Farkas-film sem okozott csalódást. Singer végül visszatért, Az Eljövendő Múlt Napjai pedig az egyik legambiciózusabb képregényfilm lett, amit valaha láttam. Van itt Terminátor-szerű, apokaliptikus jövő, ismert karakterek fiatal és öreg változata, a mutánsok hullanak mint a legyek, a hangulat drámai, a sztori pedig igazán komplex. Nem is csoda, hogy a széria eddigi legnagyobb anyagi sikerét aratta a film, így 2016-ban már jöhet is a következő rész, az X-Men: Apokalipszis, ismét Bryan Singer rendezésében.

4. Helyezett
A Túlkoros Osztag (22 Jump Street)
A már említett retró-hullám egyik ékes darabja, a két évvel ezelőtti 21 Jump Street: A Kopasz Osztag, mely az azonos című, 1987-től 1991-ig képernyőn lévő tévésorozat alapján készült. Ha valaki netalán nem tudná, ez a széria adta a világnak Johnny Deppet (és Richard Griecót). De, hogy miről is van szó? Fiatal, az akadémiáról éppen csak kikerült rendőrök, akiknek be kell épülniük a gimibe, hogy fényt derítsenek az iskolai bűntényekre. Hülyén hangzik, mi? Pedig a széria meglepően sikeres volt, a film alkotói viszont jó érzékkel formálták át erősen vígjátékra. A két főszereplő, Channing Tatum és Jonah Hill totális telitalálatnak bizonyultak, a humor frenetikus, az akció is a helyén van, a kikacsintások pedig abszolút zseniálisak. Az óriási siker aztán hozta magával a folytatást, ami szerintem még az elsőt is felülmúlja. A hülyeség új szintre lép, Tatum és Hill ismét hozzák magukat, a folytatásokra való célozgatások zseniálisabbak, mint az első részben a feldolgozásos beszólások, koreai Jézus helyett meg most van vietnámi Jézus. A főcím már önmagában az év vígjátékává teszi, az elképesztő siker pedig garantálja a harmadik részt. Én abszolút vevő vagyok rá.

3. Helyezett
Amerika Kapitány: A Tél Katonája (Captain America: The Winter Soldier)
Mióta a Mavel 2008-ban a Vasemberrel útjára indította hihetetlenül ambiciózus vállalkozását, miszerint szépen felépít egy elképesztő filmes univerzumot a képregényhőseinek (már persze azoknak, akiknek a jogai náluk vannak, így X-Menek meg Pókember kilőve), minden egyes filmjükkel elképesztő sikereket aratnak. Őszinte leszek, egy kéz sem kell hozzá, hogy összeszámoljam, nekem ebből mennyi film tetszett eddig (Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló, meg a Thor, igaz, ez már nem annyira). A baj az, hogy szerintem ezek a filmek elképesztően egy kaptafára készülnek, színtelen, szagtalan egyentermékek, amelyek nélkülöznek minden egyediséget, egyetlen céljuk a profitmaximalizálás, semmi más. Ezek után óriási (pozitív) meglepetés volt idén, A Tél Katonája. A Bosszúállók után féltem, hogy a Kapitány karakterével nem tudnak majd semmi érdemlegeset kezdeni, de az új film megmutatta, hogy bőven van még kraft a veteránban. Amerika Kapitány második önálló kalandja pedig az eddigi legjobb Marvel-film, aminek több köze van a Keselyű Három Napjához, vagy a Snowden-ügyhöz, mint a Marvel képregényekhez. Sötétebb, komorabb, drámaibb, mint az univerzum eddigi bármely darabja, így ha van MCU-film amit tűkön ülve várok, akkor az bizony nem A Bosszúállók akárhányadik része, hanem az Amerika Kapitány: Polgárháború, ami 2016-ban érkezik.

2. Helyezett
Holtodiglan (Gone Girl)
David Fincher egyike az álomgyár legmegbízhatóbb, legtehetségesebb rendezőinek, noha engem az utóbbi években elkövetett produkciói (Benjamin Button Különös Élete, A Közösségi Háló) annyira sem érdekelte, mint egy tányér kihűlt lencsefőzelék. Számomra Fincher mindig akkor a legerősebb, mikor a krimik és a bűnügyi történetek vizeire evez (Hetedik, Zodiákus), kivétel ez alól a A Tetovált Lány amerikai remake-je, ami minden szempontból felesleges és elhibázott film volt. A Holtodiglan viszont ismét előhozza Fincherből a legjobbat. Gillian Flynn 2012-es regénye alapján készült a film, amelyben Ben Affleck és Rosamund Pike látszólag idilli házasságban élnek. Ám a nő egy napon nyomtalanul eltűnik és mivel eléggé híres volt, így az egész média rászáll az ügyre a rendőrséggel karöltve, rövidesen pedig a férj lesz az első számú gyanúsított. David Fincher azonban nem lenne David Fincher ha csak egy szimpla krimiről lenne szó, így hát ugrálunk az időben, egyre több dolgot tudunk meg a pár életéből és szép lassan mindent átértékelünk, amit addig hittünk. A rendezés hihetetlenül precíz, a történet kidolgozott, a hangulat elképesztően erős, a színészek pedig remekelnek. Affleck egyik legjobb alakítását nyújtja, de Rosamund Pike szó szerint ellopja a show-t, egy percig nem bánnám, ha az akadémia egy szép kis aranyszoborral díjazná teljesítményét. Finchertől pedig ilyen filmeket várok.

1. Helyezett
Csillagok Között (Interstellar)
Nem ereszteném bő lére, hiszen néhány napja méltattam igen hosszan Christopher Nolan legújabb remekművét. A sci-fi aranykorát megidéző, igazi régivágású űreposz, ami sokat markol és sokat is fog. Története, hangulata, képi világa, a zenéje, a színészei, mind zseniálisak. Érzelmes, heroikus, drámai, feszültséggel teli tisztelgés ez számtalan nagy klasszikus előtt, miközben egyszerre elképesztően egyedi alkotás is. A Csillagok Között az év abszolút legnagyobb filmes szenzációja, amit mindenkinek látnia kell, aki szereti a nagybetűs MOZIT.

Hát ez lett volna a tíz kedvencem 2014-ből. Persze ezek mellett is akadt még jónéhány remek darab, mint például a Non-Stop, A LEGO-Kaland, az Újoncok Napja, a Dumb és Dumber Kettyó, vagy éppen Az Útvesztő.

Na, de ne szaporítsuk a szót, következzen az év öt legnagyobb csalódása:

5. Helyezett
Exodus: Istenek és Királyok (Exodus: Gods and Kings)
Ridley Scott pályafutása során nem egy mesterművet lerakott már az asztalra (Alien, Szárnyas Fejvadász, Thelma és Louise, Gladiátor), valamint nem egy egészen remek filmet (Legenda, Fekete Eső, A Sólyom Végveszélyben, Mennyei Királyság rendezői változata), ám becsúszott neki nem egy elég kínos próbálkozás is (Hannibal, Bor Mámor Provance, Prométheusz, A Jogász). Elmondhatjuk hát, hogy igencsak ingadozó a mester életműve. Legújabb alkotása, az Exodus igencsak ígéretesen indult. Akár vallásos valaki, akár nem, az bizton kijelenthető, hogy Mózes és a Kivonulás története egyike a legerősebb sztoriknak. Hatalmas filmeposzt lehet készíteni belőle, Mózes szerepe pedig igazi Oscar-alapanyag, ha van egy kiváló színészed. Nos, Scottnak volt egy Christian Bale-je, mellé meg még olyan nevek, mint Joel Edgerton, Ben Kingsley, John Turturro, Sigourney Weaver, vagy éppen Aaron Paul, melléjük még elképesztő látványvilág, rendezőnk pedig mégsem tudott semmit kezdeni a kezében lévő aduászokkal. Az Exodus hihetetlenül összecsapott, erőtlen film, ahol az effekteken és a szép helyszíneken kívül szinte semmit sem lehet dicsérni. Bale mindent megtesz, de a szkript és a megírt dialógusok nem adnak neki elég lehetőséget, a többi színész Edgertont leszámítva pedig alig kap játékidőt. Lehet, hogy a Mennyei Királysághoz hasonlóan itt is lesz majd egy sokkal hosszabb rendezői változat, aminek köszönhetően kapunk egy sokkal jobb filmet, de jelen formájában hihetetlenül fájdalmas kudarc.

4. Helyezett
Godzilla (Godzilla)
Godzilla (lánykori nevén Gojira) a japán filmtörténelem legemblematikusabb alakja. 1954-ben debütált a filmvásznon, a Tokiót elpusztító mitikus szörny pedig az atombomba és az atomkor jelképe lett. Legendája töretlen, az évtizedek alatt annyi film készült róla, hogy összeszámolni nem lehet. Amerikai filmben először 1998-ban láthattuk a világpusztító Roland Emmerich tolmácsolásában. A film nem aratott eget rengető sikert, noha sok szempontból közel sem volt vállalhatatlan (alapsztori, látványvilág, a lény tragikus, „földhözragadtabb” megközelítése, Jean Reno), ám sok szempontból kritikán aluli volt (dialógusok, karakterek, színészi alakítások). Tizenhat évvel később Gareth Edwards vállalkozott rá, hogy újraalkossa Godzilla mítoszát. Próbálkozása bár dicséretes, de döbbenetesen gyenge végeredményt produkált. Erősen, drámaian indít a film, de az első tíz perc egyben a film legjobb tíz perce is. Ami ezután következik, maga a tömény unalom, hangulattalanság, eseménytelenség, no meg annyi faarcú színész, amennyit én még életemben nem láttam. Hogy Aaron Taylor-Johnson és Ken Watanabe be voltak-e lőve a forgatáson, talán örök rejtély marad, de az tény, hogy ennyire nulla alakítást sosem vártam volna tőlük. Az akciójelenetek pofásak… lehetnének, ha tovább tartanának harminc másodpercnél és látnánk is belőlük valamit. Az pedig, hogy a címszereplő összesen, ha szerepel 8-10 percet, igazi tökönrúgás. Pedig mennyire jó lenne már legalább egy értékelhető szörnyfilm az álomgyártól.

3. Helyezett
A Hobbit: Az Öt Sereg Csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies)
Peter Jackons egy évtizeddel ezelőtt a lehetetlenre vállalkozott és győzelmet aratott! J.R.R. Tolkien halhatatlan mesterművét A Gyűrűk Urát öt évtizeden át megfilmesíthetetlennek tartották, új-zélandi rendezőnk azonban vászonra vitte a megvalósíthatatlant, nem is akárhogyan. Három könyv, három mesteri film, melyek mind részei a mozgóképes történelemnek. Eltelt tíz év és az elmúlt évek nagy mozis szenzációjaként érkezett meg A Hobbit-trilógia. A Hobbit szintén Tolkien regényén alapul, ám a nem elhanyagolható különbség az, hogy még A Gyűrűk Ura három, igencsak vastag regény, addig A Hobbit egy alig 250 oldalas gyerekkönyv. Ez azonban nem zavarta Jacksont, hogy szintén háromszor három órában mesélje el a sztorit, ám ami tökéletesen működött a Nagy Történet esetében igen nagy melléfogásnak bizonyult most. Az első és a második felvonás is erősen vontatott volt, minden képkockán érződött a felesleges elnyújtottság, de azért még működtek. A harmadik felvonás azonban már vállalhatatlan ebből a szempontból. A két és fél órás film gyakorlatilag egyetlen egybefüggő csatajelenet, ami már a felénél unalomba fullad. A látványvilág szép, de ezzel ki is merül minden pozitívum. A karakterek gyengék, vagy irritálóak, nincs igazi történet, nincs igazi tét. A Hobbit tökéletesen lett volna egyetlen, három órás filmként, de így nem. Kár érte.

2. Helyezett
A Csodálatos Pókember 2 (The Amazing Spider-Man 2)
Sosem rajongtam a karakterért, a Sam Raimi trilógiát közel nézhetetlennek tartom, szerintem még a Batman és Robin is szórakoztatóbb alkotás, mint azok a filmek. Ezek után óriási meglepetés volt számomra két évvel ezelőtt, hogy Marc Webb újrázása Andrew Garfield főszereplésével mennyire remekül sikerült képregényfilm volt. Tetszett a története, tetszettek a karakterek, ahogy a kapcsolataikat végigviszi, talán csak az effektek időnkénti gyengeségébe tudnék belekötni. Ezek után persze nagy várakozásokkal ültem be a második felvonásra, de kedvem lett volna sírni, annyira rémes filmet hoztak össze. A sztori hihetetlenül sokat akar, de semmit sem bont ki, semmire sincs idő. Peter és Gwen kapcsolata inkább idegesítő, mint romantikus, Harry egy hisztiző kis emós pöcs, Elektro a leggázabb gonoszok listáján előkelő helyet kaphatna, a percekre felbukkanó Rínó pedig a legalja mindennek. Ehhez jön még a gáz képi világ, a fantáziátlan, massza-szerű filmzene (Ugye-ugye, Hans Zimmer úr, nem kéne túlvállalnunk magunkat) és a még érdekesebb pillanatok (Peter szüleinek rejtélye, OsCorp-ös össeesküvés) is lóg a levegőben. A film pedig úgy néz ki, hogy nem csak nekem okozott csalódást, hiszen a Sony-botrányban kiszivárgott, hogy a stúdió talán ismét kukázza az egész Pókember-projektet és megint elölről kezdenek mindent. Ciki.

1. Helyezett
Jack Ryan: Árnyékügynök (Jack Ryan: Shadow Recruit)
A kiváló író, Tom Clancy (Isten nyugosztalja) 1984-ben indította útjára Jack Ryant, a CIA elemzőjét, aki kilenc könyvön át harcolt az ellennel, közben lett belőle alelnök, majd elnök is, szóval szép kis pályát futott be. A könyvek sikere természetesen kiáltott a filmes feldolgozásért, így 1990-ben meg is érkezett A Vadászat a Vörös Októberre Alec Baldwin és Sean Connery főszereplésével a mozi pedig óriási sikert aratott. Ezután Harrison Ford vette át a stafétabotot Baldwintól és két filmben (Férfias Játékok 1992, Végveszélyben 1994) alakította a figurát igen nagy sikerrel. Közel tíz évet kellett várni, hogy a karakter ismét felbukkanjon a vásznon, immáron Ben Affleck megformálásában (A Rettegés Arénája 2002). Az anyagi siker ellenére nem folytatták vele a szériát, hanem egészen 2014 tavaszáig parkolópályán volt a karakter. Kenneth Branagh érezte úgy, hogy érdemes lenne filmet készíteni a figuráról, a szerepre pedig megszerezte magát Kirk kapitányt, Chris Pine-t. Nagyon szeretem az előző négy filmet és a könyveket, amiket olvastam, így sokat vártam a filmtől, bár árnyékot vetett a produkcióra, hogy ezúttal nem egy Clancy-könyvből írták a forgatókönyvet, hanem saját kútfőből. Ez óriási hibának bizonyult, mert a sztori olyan lapos és ötlettelen, hogy elmondani nem lehet. A karakterek unalmasak és egydimenziósak, Kevin Costner mentené a menthetőt mentorszerepében, de nem sok lehetősége van. Ki voltam már éhezve egy jó kis kémes sztorira, de sajnos ez most nagyon nem jött össze.

Hát ez az öt film lett volna számomra az év legnagyobb filmes csalódása, persze ezek mellett volt még egy-két rémgyenge alkotás, mint például a Noé, a Förtelmes Főnökök, a Rossz Szomszédok, a Sírok Között, vagy éppen az Éjjeli Féreg, meg a végtelenül agyonajnározott A Galaxis Őrzői.

Na de jöjjön a lényeg, következzék az év öt legrosszabb alkotása:

5. Helyezett
Megdönteni Hajnal Tímeát
Ó, a magyar film! Össze nem tudnám számolni, hogy az elmúlt években hány égetni való szemetet termelt ki magából a honi filmipar, de azért említsünk meg pár címet: Szuperbojz, Magic Boys, Coming Out, Sas Tamás filmográfia, stb. Ezek után nem vártam sokat a legújabb magyar vígjátéktól, noha a kedvező kritikák némi bizakodásra adtak okot. Herczeg Attila filmje azonban nem okozott csalódást, pont olyan pocsék, mint amit alapból vár az ember. Főhősünk természetesen marketinges (mi más lenne manapság), házasodni készül, de az osztálytalálkozón félrekefél tinédzserkori szerelmével, a galibák pedig ezzel kezdetüket veszik. Rosszul megírt, humortalan vígjáték, amiben Osvárt Andrea szépségén és a prosti figuráján kívül minden értékelhetetlen. A karakterek totálisan irritálóak (a fajbunkó Bödöcs vállalhatatlan, a főhős pedig akkora gerinctelen féreg, amekkorát film még nem hordott a hátán). Elképesztően béna alkotás, ami magán viseli a magyar film minden betegségét.

4. Helyezett
Herkules Legendája (The Legend of Hercules)
A görög mitológia számtalan zseniális történettel és karakterrel bír, ezek közül is kimagaslik Héraklész, római nevén Herkules, akiről már elképesztő mennyiségű film készült. Annyira menő karakterről beszélünk, hogy idén két filmmel is támadt a mozikban (plusz még Asylumos verzióban is, de azt szerintem hagyjuk). Az első verziót Renny Harlin rendezte meg, aki jó néhány gyermekkori kedvencemért felelős (Die Hard 2, Ford Fairlane Kalandjai, Cliffhanger, Utánunk a Tűzözön, A Kincses Sziget Kalózai), és bár az utóbbi években szinte csak szemetet gyártott, mindig is hittem benne, hogy lesz majd egy filmje, ami a Nagy Visszatérésként szolgál. Reméltem, hogy ez a film lesz az, de a megtekintése után csak sírni és röhögni lett volna kedvem. Az még oké, hogy a látványvilág meg az effektek egy kertévés film szintjét nem ütik, meg, de a történet annyira gagyi, hogy szavakba nem lehet önteni. Héraklészhez annyi köze van, mint egy tál mazsolának, sokkal inkább a Spartacus sorozatot akarja majmolni. Olyan mértékben, hogy annak még egyik főszereplőjét, Liam McIntyre-t is szerepelteti. A film egyetlen értékelhető alakítása és karaktere hozzá fűződik, a címszereplőt alakító Kellan Lutzot, meg a többi „színészt” inkább nagyon gyorsan felejtsük el. Harlin pedig jobban teszi, ha most már tényleg virít valamit, mert lassan teljesen lemondok róla.

3. Helyezett
TransFormers: A Kihalás Kora (TransFormers: Age of Extinction)
Michael Bay 1995-ös debütálása óta összehozott pár igen korrekt akciófilmet (Bad Boys I-II, A Szikla, Armageddon), az elmúlt években azonban teljesen meghülyült az alakváltó robotoktól és válogatás nélkül önti ránk robbanás-halmazait. A széria első része még teljesen vállalható, tisztességes látványfilm volt, a második és harmadik részt viszont maga alá temette a megalománia, a nyálpatriotizmus, a naplemente, a lassított felvételek, meg a végeérhetetlen robbanások. A negyedik résszel új irányvonalat ígértek a szériának, de pont ott folytatták, ahol 2011-ben abbahagyták. Nagy, hangos, ostoba, idegesítő, logikátlan, unalmas, csak most Shia LaBeouf helyett Mark Wahlberg akciózik. Most is bedob pár igen jópofa ötletet, amikkel aztán semmit nem kezd, mert ugye kell a játékidő a lényegnek, a kurva robbanásoknak. Egy-két jól eltalált akciójeleneten és Nicola Peltz szexi látványán kívül semmi értékelhető nincs a filmben. Stanley Tucci és Kelsey Grammer pedig folytatják a sorozat hagyományát, miszerint tehetséges és neves színészek égetik benne szénné magukat.

2. Helyezett
Transzcendens (Transcendence)
Wally Pfister az elmúlt másfél évtizedben Christopher Nolan házi operatőreként szerzett nevet (no meg Oscart) magának, így úgy érezte, ő ennél többre hivatott és neki mindenképpen rendeznie is kell. Ehhez Jack Paglen forgatókönyvét találta a legalkalmasabbnak, kapott hozzá vagy 100 millió dollárt meg egy igen pofás szereplőgárdát (Johnny Depp, Rebecca Hall, Kate Mara, Cillian Murphy, Morgan Freeman), a végeredmény pedig totális katasztrófa. A történet alapvetően érdekes és izgalmas lehetne, hiszen mesterséges intelligenciáról szól, ember és gép kapcsolatáról, meg filozofálgatás a létezés mikéntjéről. Pfister pedig az égadta világon semmit sem tudott kezdeni ezzel. Alapvetően a forgatókönyv is hihetetlenül szar, de a stílustalan rendezés, a hangulat nélküliség, az elképesztően ritmustalan vágás, a vállalhatatlan színészi játék teljesen föld alá teszi a produkciót. Nem ragoznám tovább, egész egyszerűen minden aspektusában elhibázott, borzalmas film.

1. Helyezett
Vámpírakadémia (Vampire Academy)
Őszinte leszek, még felidézni is nehéz miről szólt a Vámpírakadémia. Alapvetően én még gyengébb filmekre is egész jól emlékszem, de az agyam valósággal taszítja ezt a szart. Az rémlik, hogy valami suli, ahol vámpírok tanulnak, meg van valami rejtélyes szál a főszereplő csaj körül, de tényleg nincs már meg semmi. Az is felködlik, hogy a rendező próbált valami szatirikus hangulatot adni az egésznek, de nagyon nem sikerült. Hihetetlenül ciki az egész sztori, a karakterek, a dialógusok, hogy Gabriel Byrne és Olga Kurylenko miért égetik magukat, rejtély, de lehet valami kompromittálót tudott róluk a rendező. Ez az a „film” amiben konkrétan semmi pozitívumot, még egy rohadt képkockányit sem tudok felidézni. Mondanám Olga Kurylenko szépségét, de itt még az sem ment semmit. Ha szeretnéd megkímélni az agysejtjeidet, nagyon messzire kerüld el a vámpírfilmek Álom.net-jét.

Legendás tűrőképességemet idén ez az öt film akasztotta ki legjobban, de volt még egy-két jelölt, olyan, mint a Lucy, Az Ismeretlen Drakula, A Majmok Bolygója: Forradalom, a másik Herkules film és a listáról éppen csak lecsúszó Én, Frankenstein.

Zárásképpen pedig nincs más hátra, mint a szokásos tízes lista a 2015-ös év, általam leginkább várt filmjeiről:

10. Helyezett
Mad Max: A Harag Útja (Mad Max: Fury Road)
Bevallom, sosem voltam valami, hú de nagy rajongója a trilógiának. Szerintem minden idők egyik legtúlértékeltebb mozis szériája, aminek igazán csak a második része értékelhető. Ezzel együtt van egy hangulata ezeknek a filmeknek, az ausztrál sivatag és az apokaliptikus világ jól néz ki, Mel Gibson pedig mindig király. Évtizedek után George Miller visszatér az őrültek világába, a főhőst ezúttal már a nem kevésbé tehetséges Tom Hardy formálja meg. Évek óta húzódott a projekt, sokáig nem is hittem el, hogy tényleg elkészül, de idén májusban Max bizony valóban visszatér. Az előzetesek hihetetlenül látványosak, egyediek és lehengerlőek, úgyhogy én mindenképpen adok egy esélyt a produkciónak.

9. Helyezett
Joy
David O. Russellt, sokáig nem tudtam hova tenni, de az elmúlt években összehozott három olyan filmet (A Harcos, Napos Oldal, Amerikai Botrány), melyek messze kiemelkedtek az éves filmtermésből, leginkább elképesztő színészi teljesítményeiknek köszönhetően. Russell és korunk legmenőbb fiatal színésznője, Jennifer Lawrence harmadszor fognak közös projektbe, melynek alapját Joy Mangano élete adja. A feltaláló és vállalkozó hölgy forradalmasította a felmosórongyok és vállfák világát, amiből nem tudom, hogy csinálnak izgalmas filmet, de ha valaki képes rá, akkor az David O. Russell és Jennifer Lawrence. Nagyon kíváncsi vagyok.

8. Helyezett
Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 2. Rész (The Hunger Games: Mockingjay Part 2)
Suzanne Collins világsikerű ifjúsági regényei sem kerülhették el a megfilmesítés sorsát. Az Éhezők Viadala és folytatása a Futótűz remekül sikerült darabok, Jennifer Lawrence kiváló a főhős szerepében, viszont a két részre vágott finálé első fele nem tudta hozni a korábbi részek színvonalát. A végső felvonástól viszont sokat várok, nagyon kíváncsi vagyok hova fut ki a sztori, mi lesz Panem, a Kapitólium és a szereplők sorsa. No meg az sem elhanyagolható tény, hogy ez lesz Philip Seymour-Hoffman utolsó filmje.

7. Helyezett
Adaline Varázslatos Élete (The Age of Adaline)
Egyelőre nem sokat tudni a filmről, az alapsztori annyi, hogy Adaline fiatal, 27 éves lány valamikor a ’40-es években, amikor egy baleset/véletlen/csoda hatására nem öregszik tovább. Életét évtizedeken át követjük, miközben szerelmes lesz, gyermeke születik, majd továbblép egy következő életbe. Őszintén nem tudom, hogy mit tudnak kihozni a sztoriból, de rá férne már Hollywoodra egy normális romantikus dráma. Blake Lively-be minden épeszű ember szerelmes, Harrison Ford pedig mindig király, szóval ha másért nem is, miattuk mindenképpen megéri megnézni ezt a filmet.

6. Helyezett
Mission: Impossible - Titkos Nemzet (Mission: Impossible - Rogue Nation)
Tom Cruise 1996-ban indította útjára a ’60-as évek legendás sorozatának mozis feldolgozását, amely hősünk legsikeresebb filmes vállalkozásává nőtte ki magát. Két évtized alatt immáron ötödször bújik az Impossible Mission Force (IMF) ügynök, Ethan Hunt bőrébe, hogy megmentse a világot. A történetről még nem tudni semmit, Cruise szereplőtársai között visszatérőként köszönthetjük Ving Rhamest, Jeremy Rennert és Simon Pegget, új arcként pedig Alec Baldwin, Rebecca Ferguson és Sean Harris csatlakozik. A karmester ezúttal Christopher McQuarrie lesz, akivel MegaTom már összehozott egy remek filmet, a 2012-es Jack Reachert. A korábbi négy részt kivétel nélkül imádom, úgyhogy remélem, a küldetés ezúttal is lehetetlen lesz, egyben pedig természetesen lenyűgöző is.

5. Helyezett
Jane Got A Gun
Natalie Portman szerelemprojektje ez a hányatott sorsú western, melyet 2013-ban forgattak és megszámlálhatatlan tologatás után végül 2015 szeptemberében kerül majd a mozikba. Az alapsztori szerint egy nő egykori szerelmétől kér segítséget, mert férjét és farmját a helyi rosszarc és bandája fenyegeti. Nem tudom, milyen lesz a kész film, de az elkészülés már most legendás. Eredetileg Lynne Ramsay rendezte volna, de ő egész egyszerűen nem jelent meg az első forgatási napon és sehol nem is találták. Közben a főhős szerepére leszerződött Michael Fassbender kiszállt, helyét a rosszfiúnak leszerződtetett Joel Edgerton foglalta el. Rosszfiúnak jött Jude Law, majd Ramsay lelépett, helyére jött rendezőnek Gavin O’Connor, ekkor viszont Law lépett le, mondván ő Ramsay-vel akart dolgozni. Ezek után először operatőrt cseréltek, majd egy új emberrel újraírták a filmet. Közben a lelépett Jude Law helyére Bradley Coopert szerződtették, de ő is kiszállt egyeztetési problémák miatt. Az ő helyére jött végül Ewan McGregor és csodák csodájára maradt is, a filmet pedig leforgatták, a premiertologatásokról pedig már volt szó. Ezek után ezt a filmet látnom kell, ráadásul jópofa lesz a Portman/McGregor/Edgerton-féle Star Wars-újraegyesülés.

4. Helyezett
Kémek Hídja (Bridge of Spies)
Titokzatos hidegháborús projekt egy 1960-ban bekövetkezett U-2-es incidensről. Egy Francis Gary Powers nevű pilótát lelőttek a Szovjetunió felett, egy James Donovan nevű ügyvédnek pedig tárgyalnia kellett a szabadon bocsátásáról. Alapvetően izgalmas téma, hát még akkor, ha hozzátesszük, hogy a forgatókönyvet a Coen tesók jegyzik, a filmet Steven Spielberg rendezi, a főszerepet pedig Tom Hanks alakítja. A zeneszerző Thomas Newman (John Williams egészségügyi problémák miatt nem tudta vállalni a produkciót), az operatőr Janusz Kaminski, szóval minden szempontból minőségi darabbal lesz dolgunk.

3. Helyezett
Terminátor: Genezis (Terminator Genisys)
James Cameron rémálmából született meg, 1984-ben mutatkozott be a filmvásznon (Terminátor: A Halálosztó), hogy aztán 1991-ben végleg legendává váljon (Terminátor 2: Az Ítélet Napja). A Terminátor széria első két felvonása ma már része a filmtörténelemnek, a 2003-as harmadik (Terminátor 3: A Gépek Lázadása), illetve a 2009-es negyedik felvonás (Terminátor: Megváltás) viszont már nem tudta hozni elődei színvonalát, noha szerintem indokolatlanul sok negatív kritika éri őket és mindkettő bőven vállalható folytatás. Utóbbi kritikai és anyagi kudarca után a film jogai elég sokáig hevertek parlagon, végül a Paramount és a Skydance szerezte meg azokat. Ők pedig nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen 2019-ben a jogok visszaszállnak Cameronra, addig viszont ők egy komplett trilógiát kívánnak összehozni. Ennek első felvonása a Terminátor: Genezis, melyben az Osztrák Tölgy ismét visszatér leghíresebb szerepében, partnerei pedig az imádnivaló Emilia Clarke (Sarah Connor), a kőarc Jai Courtney (Kyle Reese), a tehetséges Jason Clarke (John Connor) és Byung-hun Lee (T-1000) lesznek. A sztoriról nem sokat tudni, de ha minden igaz, akkor a negyedik rész idővonalából indulunk, aztán Kyle visszamegy ’84-be, de nagyon nem az a szitu várja, mint amit neki elmondta, meg amire mi nézők emlékszünk, tehát a legutóbbi X-Men mintájára folytatás/rebootot kapunk. Az előzetes rendkívül pofás volt, a széria rajongójaként pedig roppant mód várom a legújabb felvonást.

2. Helyezett
Jurassic World (Jurassic World)
Michael Crichton 1990-es regénye, a Jurassic Park elképesztő sikert aratott, a megfilmesítésért szekérderéknyi stúdió és rendező harcolt, a befutó végül a Universal és Steven Spielberg lettek, a többi pedig már történelem. A ’95-ös folytatásból (Az Elveszett Világ) szintén Spielberg rendezett filmet, ami nem érte el az első rész színvonalát, de ezzel együtt is elképesztően jó kalandfilm volt. A 2001-es harmadik rész (Jurassic Park III) már nem Crichton regényei alapján készült, noha használt fel belőlük elemeket, illetve a mágus helyett Joe Johnston rendezte, a produkció pedig nem is érte el az elődök szintjét, szimpla menekülős kalandfilm volt, bőven a szórakoztató kategórián belül. Anyagilag viszont óriási sikert aratott, így meglepő, hogy közel másfél évtizedet kellett várni a következő felvonásra. A Jurassic World már-már Indiana Jones 4 szinten volt nehéz szülés, olyan életképtelen ötletekkel, mint ember-dínó hibridek és hasonlók. Végül sikerült egy elég érdekes, újszerű, az előzményeket és a szellemiséget mégis tiszteletben tartó szkriptet összehozni. A rendezői feladatokat Colin Trevorrow vállalta magára, az előzetes pedig tovább erősíti hitemet a produkcióban, hiszen egy pillanat alatt beszippantotta az embert a Jurassic Park-érzés. Idén nyáron a Park végre megnyílik!

1. Helyezett
Csillagok Háborúja VII. Rész Az Ébredő Erő (Star Wars Episode VII The Force Awakens)
Star Wars fanatikusként mi más is állhatna a listám élén… George Lucas 1977-ben indította útjára halhatatlan űrmeséjét, ami mára elképesztő méretű legendává és üzleti vállalkozássá nőtte ki magát. Óriási volt a megdöbbenés 2011 végén, amikor Lucas bejelentette, hogy hatalmas Birodalmát eladja a Disney-nek 4 milliárd dollárért, ő pedig félig-meddig visszavonul. Ezzel együtt jött a bejelentés, hogy 2015-ben debütál a harmadik trilógia első része, majd a folytatások mellett évente jönnek még spin-off filmek is, a Star Wars pedig minden eddiginél termékenyebb korszakába lép. De, hogy lesz-e ugyanilyen jó, az még a jövő zenéje. Amit biztosan tudunk, hogy az új trilógia alaptörténetét maga George Lucas írta meg, így a „sequel trilogy” csapásirányát a Mester határozta meg, a régi nagy hármast (Mark Hamill, Harrison Ford, Carrie Fisher) is ő szerezte még meg a projekthez azelőtt, hogy eladta volna a jogokat. Hosszú huzavona után a rendezői széket a manapság nagyon divatos J.J. Abrams kapta meg, a forgatókönyvet pedig Michael Arndt, majd pedig maga Abrams és a Star Wars-veterán Lawrence Kasdan hozták össze. A sztorit hétpecsétes titokként őrzik, annyit tudni biztosan, hogy 30 évvel játszódik A Jedi Visszatér után és a régi hősök mellett pedig ezúttal is egy új generáció kerül a középpontba. A hat eddigi film feltétlen rajongójaként egyelőre várakozásokkal, de fenntartássokkal tekintek a VII. Rész elé, hiszen nem szeretném, ha a Disney és Abrams lens flare-től csillogó Marvel-szintű üres műmájer butasággá degradálná le a Csillagok Háborúját. Az első előzetes jópofa volt, de sokat nem árult el, egy biztos, idén karácsonykor minden kiderül!

Hát ez lett volna a 2014-es év áttekintése és az idei esztendő felvezetése.

Utólag is kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok mindenkinek!

Az Erő legyen veletek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.