Mozgókép Blog

Top 2021 I. Rész: A Tíz Legjobb Film

Tavaly hosszú idő után visszatértem az év végi összesítőkhöz, mikor számba veszem egy adott év általam látott filmes termését és tízes listába szedem a legjobbakat, illetve egy közös listán a legrosszabbakat és a legnagyobb csalódásokat. Idén úgy döntöttem, hogy kicsit módosítok az eddigieken. Egyrészt, köszönhetően annak, hogy mennyi vállalhatatlan förmedvény ömlik ránk az álomgyárból, külön fogom szedni a legrosszabbakat és a csalódásokat és külön posztot is kapnak, így egy helyett három külön lista készül majd: top 10 legjobb, top 10 csalódás és top 10 legrosszabb. Ez lesz a sorrend is, ahogyan felkerülnek majd. Természetesen mindig listázom a következő év tíz legjobban várt filmjét is, ez sem marad el, ám szintén külön posztot kapnak majd. Jó szórakozást hozzá!

Itt van hát a 2021-es év tíz legjobb filmje szerintem:

10. Helyezett
Vaják: A Farkas Rémálma (The Witcher: Nightmare of the Wolf)
2019-ben indult útjára a Netflixen Andrzej Sapkowski lengyel író nagysikerű fantasy sorozatának sorozatadaptációja, melyben maga Superman, azaz Henry Cavill játssza a főszerepet. A széria igazi kard és varázslat jellegű történet, melyben a hős egy Vaják, azaz egy olyan személy, akit arra hoztak létre mágiával, hogy szörnyekre vadásszon. Persze a sztori ennél összetettebb, mert itt vannak nagy királyságok, nagyhatalmú varázslók és mindenféle egyéb nyalánkság is a műfaj kedvelőinek. Tavaly a Netflix pedig készített a szériához egy animációs előzményfilmet is, melyben a Cavill által játszott főhős, Riviai Geralt mesterének, Vesemirnek a történetét láthatjuk. A film remekül ágyaz meg a sorozathoz, közben animációs mivolta ellenére is hordozza annak hangulatát. A történet is remek, ahogy a karakterek is nagyon jók és meg kell említeni azt is, hogy az erőszak ábrázolása még a sorozatét is felülmúlja. A Farkas Rémálma első perctől az utolsóig nagyszerű szórakozás mindenki számára, akit magával ragadott a sorozat.

9. Helyezett
Zsaru Butik (Copshop)
Joe Carnahan 2002-ben robbant be a köztudatba Narkó című kőkemény zsarufilmjével, mely sötét, nyomasztó hangulatával és két remek főszereplővel igen nagy sikert aratott mind a nézők, mind a kritikusok körében. Következő filmjével (Füstölgő Ászok) már stílust váltott és sok humoros pillanattal, valamint sajátosan stikkes karakterekkel kezdett inkább operálni. A sokak által kultfilmként imádott Fehér Pokolt leszámítva ezt a vonalat képviseli az óta is és ez alól nem kivétel a Copshop sem. A történetben egy menekülő bűnöző szándékosan letartóztattatja magát, hogy így meneküljön meg az őt üldöző bérgyilkosok elől, ám rá kell döbbennie, hogy még a rácsok mögött sem lesz biztonságban, a préda és a vadászok között pedig egy fiatal rendőrnő próbál életben maradni. Nagyjából egyhelyszínes film, mégis fenntartja a néző figyelmét, mert Frank Grillo, Gerard Butler és a szinte még újonc Alexis Louder nagyon jól hozzák a karaktereiket, igaz, a showt a teljesen őrült bérgyilkost alakító Toby Huss lopja el. Nem egy világmegváltó darab, ahogy Carnahan életművében is találunk jobb filmeket, de a tavalyi évből mindenképpen kimagaslik.

8. Helyezett
Kate (Kate)
Mióta Keanu Reeves alkotótársaival elindította a John Wick szériát, boldog-boldogtalan próbálja meg másolni őket. Csak tavaly volt legalább négy-öt olyan film, ami a Rémkirály babérjaira próbált törni, ám legtöbbje említést sem érdemel. Ezen filmek sorából emelkedik ki a Kate, melyben a rendkívül tehetséges Mary Elizabeth Winstead alakítja a címszereplő bérgyilkost, akit gyerekkora óta a Woody Harrelson által alakított figura nevelt és tanított. Miután Oszakában egy megbízást követően lelkiismereti válságba kerül és úgy dönt, hogy kiszáll, valaki megmérgezi (akut sugárfertőzést kap) és az orvosok közlik vele, hogy nagyjából 24 órája maradt, aztán meghal. Hősnőnk ezután persze nem tétlenkedik, hanem úgy dönt, levadássza azokat, akik őt is eltették láb alól. A film roppant hangulatos, egyszerre modern és mégis megidézi a ’80-as évek akciófilmjeit, a Japán helyszínek pedig a rengeteg neonfényes helyszínnel csak ráerősítenek erre. Az akciók pazar módon vannak megkoreografálva és ellentétben megannyi erőltetett női akcióhőssel, Winstead abszolút helytáll a szerepben, rendkívül karizmatikusan hozza a bérgyilkosnő karakterét. Soha rosszabb akciófilmet.

7. Helyezett
Eleven Kór (Malignant)
Manapság nem sok horrorfilmre lehet azt mondani, hogy ijesztő, vagy akár csak kicsit is érdekes lenne. Manapság… Miket beszélek, hiszen már nagyon régóta haldoklik a műfaj és csak néha-néha bukkan fel egy említésre méltó darab. A tehetséges James Wan mielőtt elmerült volna Aquaman-nel az óceánok mélyére, több emlékezetes utazást is tett a zsáner bugyraiba (Démonok Között, Insidious). Két DC film között most visszatért egy kicsit a horror vizeire és milyen jól tette. Az Eleven Kór ugyan nem igazán félelmetes és sokan biztosan megrökönyödnek a végső nagy fordulaton is, viszont maga a csavar annyira kreatív és szórakoztató, hogy önmagában maradandó. Mindehhez hangulatos filmzenét és zseniális kamera-beállításokat kapunk. A főszerepet alakító Annabelle Wallis is szimpatikus, szerethető főhőst formál meg és hát a gore megint csak baromi kreatívan lett kivitelezve, nem fogták vissza magukat az alkotók.

6. Helyezett
A Holnap Háborúja (The Tomorrow War)
Eredetileg 2020 végén került volna bemutatásra a Paramount Pictures által gigászi költségvetéssel gyártott inváziós sci-fi, de közbeszólt a Covid, így végül az Amazon vásárolta meg 200 millió dollárért és a streaming szolgáltató mutatta be tavaly nyáron. A filmben a főhőst alakító Chris Pratt éppen a családjával ünnepelné a Karácsonyt, mikor egyszer csak egy portálon át katonák érkeznek a jövőből, akik közlik, hogy egy idegen faj támadta meg a Földet. A veszteségek iszonyatosak, lényegében a teljes vereség szélén állunk, emberanyag már nincs, így a múltból kell katonákat toborozni, hátha így sikerül győztesen megvívni a háborút, Pratt hőse (aki tanárember, ám előtte katona volt) pedig nem tétovázik, ha a családja és az emberiség sorsa a tét. A film ugyan nem kevés logikai hibát is felvonultat, ám iszonyú látványos, tele rohadt jó akciókkal, szerethető karakterekkel (Pratt mellett az istennő Yvonne Strahovski és a mindig zseniális J. K. Simmons is tiszteletét teszi) és hát egyesít két dolgot, amit én bizony baromira imádok: az időutazást és az idegen inváziót, szóval nem csoda, ha nálam ez a film bizony nagyon betalált.

5. Helyezett
Above Suspicion
Ez a film már 2019-ben elkészült és egy-két fesztiválon bemutatásra is került, ám normálisan csak 2021-ben kapott forgalmazást. A film alapjául Joe Sharkey azonos című tényregénye szolgált, mely egy valóban megtörtént bűnügyet dolgoz fel, amely valamikor a ’80-as években zajlott le Kentucky államban. A történetben egy fiatal, feltörekvő, családos FBI ügynök (Jack Huston) érkezik egy rendkívül elmaradott és szegény déli városkába, hogy megpróbáljon felszámolni egy droggyártó és terjesztő bandát. Itt találkozik az Emilia Clarke alakított Susan Smith-szel, akit beszervez informátornak, ám a kapcsolatuk hamarosan olyan fordulatot vesz, aminek végzetes következményei lesznek. A film önmagában is rendkívül erős atmoszférával bír, nagyon hitelesen mutatja be ezt a végtelenül elszegényedett, minden remény nélküli déli életérzést, de olyan szinten, hogy film lehozza a nézőjét az életről is. A film igazi aduásza azonban Emilia Clarke, akire sokan próbálják rásütni, hogy nem is igazán tehetséges. Nos, ez a végtelenül cuki angol úrilány itt olyan átéléssel formál meg egy drogos, végtelenül önző, haszonleső nőt, hogy soha nem mondaná meg az ember, hogy nem onnan származik (már az akcentusa önmagában döbbenetes). Egy normális világban ezért neki simán Oscar-jelölés járna, ehelyett alig van valaki, aki látta volna ezt a mozit. Igazán kár érte, mert Philip Noyce filmje tényleg kiemelkedik a tavalyi mezőnyből.

4. Helyezett
Dűne (Dune)
Vannak regények, amelyekről állítják, hogy megfilmesíthetetlenek. Ezt mondták J. R. R. Tolkien klasszikusára, A Gyűrűk Urára és ezt sokan ezt gondolják Frank Herbert mesterművéről, a Dűnéről is. Nos, Peter Jackson bizonyította, hogy a lehetetlen nem létezik, ám a Dűnébe még a legendás David Lynch bicskája is beletört, azóta meg igen sokan nekiveselkedtek egy új, nagyszabású adaptációnak, ám valahogy mindenki visszarettent. Nem úgy a jelenkor egyik legfelkapottabb rendezője, a kanadai Denis Villeneuve, aki álomprojektként tekintett erre és a Warner támogatásával lehetősége nyílt rá, hogy iszonyú pénzből, nagy sztárokkal vászonra varázsolhassa Herbert regényét, mindezt két részre bontva. Az első felvonás pedig minden hibája és hiányossága ellenére is a tavalyi év egyik leglenyűgözőbb filmalkotása lett, olyan mozi, aminek minden képkockáját tátott szájjal bámulja az ember, annyira lenyűgöző élmény. Tényleg csak a történetbeli hiányokat tudom felróni hibának, mert a film minden más eleme hibátlan, kezdve a képi világtól, a zenén át a színészekig (mínusz Jason Momoa). Bánhatja, aki nem látta nagyvásznon.

3. Helyezett
Éjszaka a Házban (The Night House)
Néhány helyezéssel ezelőtt írtam, hogy milyen ritka a jó horror és lám, már a második szerepel a listán. A történet főszereplője Beth (Rebecca Hall kiváló alakításában), aki most veszítette el építész férjét, Owent, aki öngyilkos lett. A nő egyedül marad az üres házban és miközben próbál megbirkózni a gyásszal, valamint megérteni a tényt, hogy férje miért tette azt, amit, egyre több furcsa dolgot tapasztal, mintha valaki, vagy valami lenne még ott vele. Iszonyú erős atmoszférával bír a film, a rendező David Bruckner kiválóan teremti meg a nyomasztó, misztikus, néhol már-már lovecrafti hangulatot és jó pár olyan jelenet van, ahol bizony lélegzetvisszafojtva nézi az ember a képsorokat. A film audiovizuálisan remek, a misztikum végig fenntartja az érdeklődést és a történet nem szimplán ijesztgetni akar, hanem sokkal inkább szól a gyászról, a magunkban hordozott, fel nem dolgozott fájdalomról és az ezzel való szembenézésről. Számomra ez volt a tavalyi év egyik nagy meglepetése.

2. Helyezett
Hang Nélkül 2 (A Quiet Place Part II)
2018-ban John Krasinski óriási sikert aratott a Hang Nélkül első részével. A tehetséges színész ezzel a horror-drámával bizonyította, hogy nem csak a kamera előtt boldogul, de a rendezői székben ülve is kiváló teljesítményre képes. Feleségével, Emily Blunttal egy olyan párt alakítanak, akik egy invázió közepén próbálnak gyerekeikkel túlélni. A helyzetet súlyosbítja, hogy a támadó lények lényegében szuperhallással tájékozódnak, így bármit lehet csinálni, csak hangot nem szabad kiadni. Bár a koncepció logikailag támadható néhány helyen, mégis olyan helyzetet teremt, hogy vágni lehet a feszültséget, a történet pedig minden ijesztgetés ellenére sokkal inkább szólt a családról és a szülő-gyermek kapcsolatról, mint bármi másról. A folytatás pedig nem, hogy felnő az első részhez, de még túl is szárnyalja azt. Blunt ezúttal is csodálatos, a gyerekszínészek is remekelnek és az új szereplőként beugró Cillian Murphy is kiváló. Nincs semmi, amibe bele tudnék kötni: remek a tempó, a film nem ül le egy percre sem, a képi világ remek, a hangulat torokszorító, az egész nagyon, de nagyon egyben van. Remélem, hogy Krasinski a továbbiakban is tervez még rendezni, mert iszonyú nagy potenciál van a fazonban.

1. Helyezett
Zack Snyder: Az Igazság Ligája (Zack Snyder’s Justice League)
Manapság folyót lehetne rekeszteni a szuperhősös képregényadaptációkkal, ám alig van köztük olyan, ami a vásári csiricsáré látványnál, meg könnyed vicceskedésnél többet akarna mutatni (rád nézek Marvel univerzum). Az egyedi látványvilággal bíró Zack Snyder 2013-ban indította el a DC mozis univerzumát az Acélemberrel és hiába a megosztó kritikák, a film kiváló Superman eredettörténet lett. A három évvel későbbi folytatás, a Batman Superman ellen, már jobban megosztotta az embereket, de meggyőződésem, hogy elődjével együtt a legjobb szuperhősös filmek közé tartoznak (különösen a háromórás rendezői változat). Snyder már le is forgatta az Igazság Ligáját, amit aztán a stúdió elvett tőle és Joss Whedon segítségével totálisan kiheréltek (nem részletezném, már írtam róla máshol), így megérdemelten vált az a förmedvény a 2017-es év egyik szégyenfoltjává. Négy évvel később Snydernek lehetősége lett rá, hogy befejezze saját verzióját, ami komplexitásában, terjedelmében és ambícióiban felülmúl szinte mindent, amit korábban ebben a műfajban láthattunk. Bár nem hibátlan, de fantasztikus, sötét és komor hőseposz, aminek minden beállítása, minden képkockája olyan, mint egy mozgó festmény. A Zack Snyder: Az Igazság Ligája teljesen egyedülálló projekt, amire sosem volt még korábban példa és talán soha többé nem is lesz. Óriási audiovizuális élmény, amelyet bűn kihagyni bárkinek is, aki valaha szerette a szuperhősöket.

Ez lenne hát az én tíz favoritom az elmúlt esztendőből. Persze volt még néhány film, ami nagyon tetszett és nem tudott felkerülni a listára. Ilyen volt Nicolas Cage őrült agymenése a Willy Mesevilága, a megalomán szörnyes zúzda a Godzilla Kong ellen, Guy Ritchie krimije, a rendkívül hülye magyar címet kapó Egy Igazán Dühös Ember, de nem volt rossz az Oxigén című francia sci-fi sem, ahogy jól elvoltam Tyler Sheridan Akik az Életemre Törnek című mozijával is. Tetszett még a Démonok Között harmadik része, a Vérvörös Égbolt című vámpíros film, és Liam Neeson két akciófilmje, a Jeges Pokol és Az Oltalmazó is, illetve a két részes animációs adaptációja az egyik legjobb Batman képregénynek (A Hosszú Halloween) és hát ne feledkezzünk meg a nem világmegváltó, de nagyon is szerethető új Szellemirtók filmről sem. Nem volt egy combos év és akkor még finoman fogalmaztam, de azért most is volt pár igazán klassz film. Reméljük jövőre nehezebb dolgom lesz, mikor válogatnom kell a listára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.