Mozgókép Blog

Top 2022 III. Rész: A Tíz Legrosszabb Film

Az éves listázás morbid módon legszórakoztatóbb részéhez értünk, mert valljuk be, néha nincs jobb egy kis savazásnál. Persze nem jó dolog ez, de nem én tehetek róla, hogy az álomgyár egyre kevésbé hű a nevéhez és évről-évre egyre több szemetet gyárt. Idén is kijutott belőlük bőven, így hát nem is szaporítanám tovább a szót, következzék a 2022-es esztendő tíz legminősíthetetlenebb fércműve!

10. Helyezett
Morbius (Morbius)
Még mindig óriási divatja van a képregényfilmeknek és évente legalább három-négy ilyen jellegű alkotást kapunk. Van, hogy jól sikerülnek és van, hogy egészen katasztrofálisan. Ez utóbbiak népes táborát erősíti a Sony legújabb ámokfutása, a Morbius is. Rejtély amúgy, hogy a stúdiónál miért olyan lehetetlen küldetés összehozni egy jó filmet, mert még a Venom első része is csak korrekt közepes volt, a tavalyi második rész már vállalhatatlan. Most itt van egy másik ígéretes karakter, az Élő Vámpír, Michael Morbius, de a Sony megint nem tudta, hogy mit kéne kezdeni vele. Pedig szereztek egy ügyes rendezőt Daniel Espinosa személyében, volt egy nem akármilyen szereposztásuk (Jared Leto, Matt Smith, Adria Arjona, Jared Harris) és azért a 80 milliós költségvetés sem olyan kevés. A végeredmény mégis olyan néha, mintha csak néhány lelkes amatőr fogott volna össze pár filmfőiskolás sráccal és fogalmuk nem volt róla, hogy mit is akarnak. Van persze pár látványosabb és hangulatosabb jelenet és hát persze Adria Arjona önmagában megér egy megtekintést, de a Morbius igazából egy vértelen vámpírfilm, ami belefullad a klisétengerbe és az eseménytelenségbe.

9. Helyezett
Énidő (Me Time)
Van több filmes műfaj, ami igen komoly válságban van, de a komédiára szerintem ez hatványozottan igaz. Őszintén szólva nem tudom, hogy mikor láttam utoljára minőségi vígjátékot, de az biztos, hogy az Énidő nem ezen filmek táborát fogja erősíteni. Kevin Hart otthonülő apát alakít, aki a háztartást vezeti, és lassan teljesen beletesped a dolgokba, míg a felesége fel nem ajánlja, hogy otthon marad a gyerekekkel, hogy hősünk szánhasson magára némi „énidőt”. Ekkor toppan be Mark Wahlberg, aki gyerekkori jóbarátja, de már tizenöt éve nem látták egymást, és aki minden évben őrült születésnapi bulikat tart. A többit mindenki kitalálhatja. Kevin Hart lényegében önmagát hozza, Wahlberg saját maga gyökér alteregóját, a humor meg nagyjából egy 15 éves kamasz szintjén mozog. Az egész annyira kínos, hogy szavak nincsenek rá és a Netflix eltapsolt erre 80 millát. Hát, ők tudják.

8. Helyezett
Doctor Strange az Őrület Multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
Nemrég csináltam listát a legrosszabb Marvel-filmekről és a Doctor Strange folytatása is helyet kapott rajta, így nem nagyon ragoznám túl a dolgokat. Az első rész, hasonlóan az egész Marvel univerzumhoz, igazából sablonokból építkező, tét nélküli, műanyag látványfilm volt, de ha párhuzamba állítom a folytatással, akkor az egy öt Oscar-díjas alkotás. Ez egy megalomániában szenvedő, túlbonyolított hülyeség, amit nem is lehet teljesen értelmezni, hacsak nem nézünk hozzá egy kicseszett sorozatot is (WandaVízió). Van persze lmbtq propaganda és a hangzatos címmel ellentétben a multiverzum itt csak a körítést adja, meg olyan hülyeségeket, mint a „festékuniverzum”. Persze ennek köszönhetően kapunk néhány szórakoztató cameót is, de ez édeskevés ahhoz, hogy mentse ezt a hulladékot.

7. Helyezett
Harapás (Shark Bait)
1975-ben Steven Spielberg filmre adaptálta Peter Benchley Cápa című regényét, létrehozva ezzel a világ első blockbusterét és egy örök klasszikust. Azóta még csak megközelíteni sem tudta egyetlen másik, hasonszőrű alkotás sem, ennek ellenére Hollywoodban bőszen próbálkoznak. Ennek az eredménye általában valami nagyon kínos dolog lesz és ez alól nem kivétel az itt tárgyalt film sem. Kapunk egy végtelenül irritáló baráti társaságot az összes kötelező jellegű klisével, akik aztán kimennek Jetskizni és persze, hogy jön egy félelmetes és vérszomjas fehér cápa. Miközben leginkább a saját idiótaságukban fulladozva vergődnek, előkerülnek addig elhallgatott titkok is. Hú, de izgalmas, sose láttunk még ilyet. Ha pozitívumot kéne mondanom, akkor szép a helyszín, meg van két dögös csaj és azt hiszem, hogy ennyi. Az összes karakter retardált és irritáló, de olyan szinten, hogy végig a cápának szurkolsz. A cápa meg persze kicsit sem viselkedik úgy, ahogy egy cápához illenék, sokkal inkább a buta hollywoodi szörny sablonjainak felel meg. Lényeg a lényeg, ez egy borzalmas és végtelenül érdektelen film, mindenki kerülje el messziről.

6. Helyezett
Black Adam (Black Adam)
Nézd már, még egy képregényfilm, ezúttal a DC háza tájáról. Az álomgyár első számú izomkolosszusa, Dwayne Johnson hosszú éveken át harcolt, hogy ez a film elkészülhessen. Afféle álomprojekt volt ez neki, de a végeredményt elnézve, álmodhatott volna még egy kicsit tovább is rajta. A Black Adam ugyanis egy borzalom. Nincs is normális története, csak valami alibi, amire felhúzták az egészet. Tele van nevetséges szituációkkal és semmiből előkapott karakterekkel, akikkel lehetetlenség bármilyen szinten is azonosulni. Kapunk vérgáz dialógusokat és Zack Snydert majmoló lassításokat. Végső soron azonban ez az egész, több százmilliós katasztrófa nem több mint Johnson egójának a simogatása. Minden annak van alárendelve, hogy ő milyen erős és csodálatos. A fickó az önimádatnak valami egészen új szintjén létezik. Pozitívumot nem nagyon tudnék mondani, talán csak Pierce Brosnan játékát és karakterét. Minden más instant kuka.

5. Helyezett
Válassz Vagy Meghalsz (Choose or Die)
Annyira haldoklik a kreativitás Hollywoodban, hogy kínjukban már bármit képesek kitalálni, így kaptunk nemrég egy olyan filmet, ami egy gyilkos telefonos appról szólt… Igen, itt tartunk. Ezúttal egy elátkozott videojáték az alapja mindennek, két fiatal hősünk pedig ennek az eredetét próbálja kinyomozni. Már az alaphelyzet is annyira nevetséges, hogy szavak nincsenek rá, de a film véresen komolyan veszi magát. Egyszer valaki tényleg kiállhatna őszintén ott Hollywoodban és elmondhatná, hogy mennyi kokaint kell felszívni ahhoz, hogy kitaláljanak egy ekkora marhaságot. Az külön szürreális amúgy, hogy a jobb sorsra érdemes Asa Butterfield és Eddie Marsan égetik benne magukat, ők tudják miért. Mindenesetre, ha gerjedsz az értelmetlen időpocsékolásra, akkor ez bizony a te filmed, de ha nem szeretnéd, hogy kirohadjon az agyad, akkor kerüld el messziről.

4. Helyezett
Fekete Párduc 2 (Black Panther: Wakanda Forever)
Nocsak, megint egy szuperhősös marhaság és ismét a Marvel teszi tiszteletét. A 2018-as Fekete Párduc a filmtörténelem egyik, ha nem a legtúlértékeltebb filmje. Egy minden elemében a középszert alulról súroló giccsparádéról van szó, amit képesek voltak még a legjobb film Oscarjára is jelölni, csak mert feketékről szól, és hát ugye manapság tombol a sokszínűséget hirdető woke elmebaj. Időközben a címszerepet alakító Chadwick Boseman sajnos eltávozott közülünk, így az is kérdéses volt, hogy elkészül-e a folytatás. A pénz persze nagy úr, így összehozták a második részt, de köszönet még annyi sincs benne, mint az elsőben. Röhejes történet, egy nevetséges főgonosszal, sokszor béna effektekkel és Boseman halálát gusztustalanul meglovagoló szégyentelen picsogással. Valahol felfoghatatlanul taszító az, hogy még a színész tragédiáját is arra használják fel, hogy eladják ezt a celluloidmocskot, de a Disney/Marvel mindenható fejesei a bevétel érdekében bármire képesek. Persze ezek mellé kapunk még némi black lives matter propagandát, divatos fehér-fikázást és gagyi karaktereket. Ócska fércmunka minden létező szempontból.

3. Helyezett
Az Elfogás (Interceptor)
Ugye mind ismerjük a Die Hard alapszituációját? Adva van egy zárt tér, amelyben a hősnek egy mindenre elszánt terroristacsoporttal kell felvennie a harcot, adott időkorláton belül. Erre a koncepcióra az évtizedek alatt már nem egy produkciót húztak fel több-kevesebb sikerrel. Ebbe a sorba akar beilleszkedni a Netflix mindössze 15 millió dollárból kihozott akciófilmje is. A végeredmény pedig olyan igazán Netflixes. Az egész tocsog a végtelenül demagóg feminista propagandától, ahol jönnek a nagyon gonosz, nagyon toxikus férfiak, akik mind nőgyűlölők és rasszisták, velük pedig egyedül csak az Erős Nő veheti fel a harcot (akit persze korábban mindig zaklattak és megszégyenítettek más toxikus férfiak). A film nem is csinál titkot belőle, hogy a metoo által vezérelt propaganda az egész és abból is a legrosszabb fajta. Nevetséges karakterek, irtózatosan kínos dialógusok, amatőr akciójelenetek fémjelzik ezt a „csodát”. Az embert masszív szekunder szégyenérzet fogja el a nézése közben, így csak akkor válaszd, ha szeretnél szenvedni.

2. Helyezett
355 (The 355)
Mi lehet rosszabb, mint egy kínos feminista akciófilm? Még egy annál is kínosabb feminista akciófilm. Hihetetlen ezt leírni, de Az Elfogás csak laza bemelegítés a 355 című pusztulathoz képest. Jessica Chastain nagyon szeretett volna egy Mission: Impossible típusú kémfilmet, csak csajokkal a főszerepben, így össze is fogott a masszívan tehetségtelen Simon Kinberggel, hogy tető alá hozzanak egy feminista szellemben összetákolt titkosügynökös akciófilmet. Ez lett a 355 (a cím egy valódi női kémet takar az amerikai függetlenségi háború idejéből), amiben Chastain mellett Lupita Nyong’o, Diane Kruger, Penélope Cruz és Fan Bingbing álkeménykedik, míg férfi nemre Sebastian Stan és Édgar Ramírez hoz szégyent azzal, hogy a nevét adta ehhez. Nevetséges karakterek egy amatőr módon megírt történetben akarják eladni, hogy ők akcióhősök, de annyira távol vannak ettől, mint a Föld a Marstól. Tényleg nem szeretnék több szót fecsérelni erre, mert már így is indokolatlanul sok karaktert fecséreltem erre a gyalázatra.

1. Helyezett
Thor: Szerelem és Mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
A lista első helyezettje méltó módon nem is lehet más, mint egy szuperhősmozi. A rendkívül szürreális származással (maori-zsidó) büszkélkedő Taika Waititit mindig is túlértékelt rendezőnek tartottam. 2017-ben már elsorvasztotta az agyunkat a Thor: Ragnarök című förmedvénnyel, de az igazából egy mélyintellektuális művészfilm volt a Szerelem és Mennydörgéshez képest. Waititi mindig is lelkes híve volt a minden emberi értelmet nélkülöző infantilizmusnak és most 250 millió dollárt kapott arra, hogy ezt csúcsra járathassa. Valami egészen szürreális az, amit látunk, ha arra vetemedünk, hogy megnézzük ezt a filmet. Az ízléstelenség magasiskoláját kapjuk, amiben hülyét csinálnak mindenből és mindenkiből és ahol azon kéne röhögnöm, hogy valaki gyógyíthatatlan rákban haldokol. Mert Waititi szerint ez vicces. Gusztustalan, műanyag giccs, ami leginkább egy aberrált lmbtq fesztiválra hasonlít, és amiben a zseniális Christian Bale majdnem képes emlékezeteset alakítani úgy, hogy a rendező és a forgatókönyv mindvégig keményen ellene dolgozik. Ez egy filmes holokauszt, egy mozgóképes apokalipszis és esküt mernék tenni rá, hogy Waititi szándékosan akarja kirohasztani a nézők agyát. Azt pedig, hogy négy Guns N’ Roses dalt is éget benne, sosem fogom neki megbocsátani.

Ez volt hát a tavalyi év tíz legpusztítóbb celluloidhulladéka, persze akadt még pár vállalhatatlan produkció. Ilyen volt a vérgáz horrorfilm, a Grimcutty, a Netflix vámpíros borzadálya a Nappali Műszak, vagy éppen A Hazai Csapat címet viselő, vígjátéknak álcázott gagyiság. Fel tudnék még sorolni pár filmet, de őszintén szólva nincs kedvem hozzá. Évről-évre egyre több szemetet kapunk, így biztos vagyok benne, hogy egy év múlva megint lesz miből válogatni. Most már nincs más hátra, mint a tíz legjobban várt film 2023-ból, így hamarosan az a lista is megérkezik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.