Mozgókép Blog

Top 2022 I. Rész: A Tíz Legjobb Film

Ismét eltelt egy év, így újra itt a lehetőség, hogy számba vegyük az éves filmtermést. Ahogy tavaly, úgy idén is háromszor tíz filmet fogok listázni (legjobb, legrosszabb, legnagyobb csalódás). Meg kell mondanom, hogy ezúttal minden korábbinál nehezebb feladatom volt. Persze nem azért, mert annyi remek produkcióval kényeztetett volna el az álomgyár, hanem éppen ellenkezőleg. Soha nem látott mennyiségben ömlött ránk a szemét és meg kell mondanom, hogy míg nagyítóval kellett vadásznom a legjobbakat, addig csak úgy dúskáltam a rosszabbnál rosszabb filmekben. Nem is akarom nagyon húzni az időt, inkább lássuk a 2022-es év általam legjobban kedvelt filmjeit.

10. Helyezett
Avatár: A Víz Útja (Avatar: The Way of Water)
Miután 1997-ben James Cameron a Titanic-kal felért a csúcsra, talán még ő sem gondolta volna, hogy 12 év múlva jelentkezik csak új filmmel. Ez volt 2009-ben az Avatár című sci-fi, ami technológiai mérföldkővé és minden idők legnagyobb bevételt hozó filmjévé vált. Ezek után meg aztán végképp nem gondolta senki, hogy 13 év telik el, mire folytatást készít hozzá. Idén decemberben aztán mozikba került A Víz Útja alcímet viselő második film, ami látványában talán még az első filmet is felülmúlja, illetve nagy pozitívuma, hogy erősíti a hagyományos családmodellt, de feljebb nem kerülhet a listán, mert tele van logikátlanságokkal, idegesítő sablonkarakterekkel, kliséhegyekből álló alibitörténetet kapott és csúcsra pörgeti az ezoterikus marhaságot is és 192 perces játékidejével összeroppan a saját megalomániája alatt. A „világ urától” ennél azért sokkal többet várnék és őszinte leszek, csak a rendező iránti tiszteletem miatt nem a sokkal „őszintébb” Moonfallt tettem fel tízediknek.

9. Helyezett
Az Adam Projekt (The Adam Project)
A Netflix rengeteg saját tartalmat gyárt (sorozatot, filmet egyaránt), de mikroszkóppal kell keresni az értékelhető alkotásokat. Nagy meglepetés volt, hogy Az Adam Projekt című sci-fi vígjáték végül milyen remekül sikerült film lett. A Ryan Reynolds által alakított szimpatikus főhős a jövőből menekült vissza jelenünkbe, hogy változtasson az igencsak félrement jövőn, miközben összefut saját maga gyerekkori énjével (a fiatal Walker Scobell mindenkit elhalványít) és közben még a szerelmét (Zoe Saldana) is megpróbálja megmenteni. A film igazi modern hangulatú cucc, de nagyon sokáig hibátlanul keveri az arányokat. A dolog csak akkor borul fel, mikor az amúgy emberileg is végtelenül ellenszenves Mark Ruffalo bekerül a képbe, mint a hős apja. Ott a karakterek átváltanak rettentő irritáló szájmenésbe, de ha ettől eltekintek, akkor Az Adam Projekt bizony egy látványos, sodró lendületű és nagyon szerethető kalandfilm. Ritka manapság az ilyen.

8. Helyezett
A Batman (The Batman)
A DC Comics legendás hőse már számtalan alkalommal tiszteletét tette a nagyvásznon és mindig hatalmas esemény az eljövetele. Lehet kiválóan csinálni (A Sötét Lovag Trilógia), lehet nagyon rosszul (Batman & Robin) és lehet rendkívül megosztó módon is (Batman v Superman). Matt Reeves úgy döntött, hogy Robert Pattinson személyében egy fiatal Batmant mutat be nekünk, aki még az út elején jár, és akinek a módszerei még korántsem olyan kifinomultak. Gotham mindennél sötétebb és mocskosabb hely, amit átjár a korrupció, de a hősnek nem csak a maffiával és a mindennapi bűnözéssel kell megküzdenie, hanem a Rébusz nevű elmebeteggel is. Matt Reeves közel háromórás bűnügyi története végig fenntartja a figyelmet, rendkívül látványos és hangulatos, a zene remek és több színész is kiválóan teljesít. Ezzel együtt indokolatlanul túl van nyújtva, sokkal okosabbnak hiszi magát a film, mint amennyire az és sajnálatos módon nem tudták elkerülni a manapság szinte minden filmet megrontó balliberális politikai szemetet sem. A Batman egy remek film, de messze nem olyan tökéletes, mint aminek sokan be akarják állítani.

7. Helyezett
Az Elátkozott (The Cursed)
Manapság nem készül sok vérfarkasos film, igazán jó meg talán soha nem is volt. Persze volt néhány emlékezetesebb darab, de az biztos, hogy nem nagyon tolonganak. Sean Ellis filmje relatíve alacsony költségvetésből készült, így elsősorban a hangulatra és a színészeire épít, ezt pedig sikerrel teszi. Lassú cselekményvezetésű alkotás, amelyben a rettentően alulértékelt Boyd Holbrook játssza a főszerepet és ahol egy családot sújtó átok áll a középpontban. Az egyik legnagyobb erénye, hogy nem csak felmondja a kötelezőt, de még csavar is egyet a szokásos mítoszon. Nem világmegváltó darab, de mint mondtam nagyon ritka a jó vérfarkasos film, márpedig ez az. Megvannak a hibái, de az összkép mindezekkel együtt nagyon pozitív.

6. Helyezett
A Pók Feje (Spiderhead)
Joseph Kosisnki idén két filmmel is jelentkezett (a másikról még lesz szó), ezek közül a kisebb volumenű A Pók Feje címre keresztelt sci-fi, amely George Saunders 2010-ben megjelent novelláján alapul. A sztoriban a főszereplő (Miles Teller) egy olyan büntetésvégrehajtási intézetbe kerül, ahol rendkívül civilizált körülmények között élhetnek a rabok. Ennek azonban ára van, méghozzá az, hogy a börtönt vezető milliárdos üzletember (Chris Hemsworth) gyógyszerkísérleteiben kell résztvenniük, amik a különböző emberi érzelmeket stimulálják. A dolgok persze nem úgy alakulnak, ahogy azt előre elképzelnénk, miközben a szereplők személyes drámáit is megismerjük. Ez a film sem akarja megváltani a világot, de az érdekes alapötlet, a kiváló színészi alakítások, valamint Kosinski remek rendezése képesek emlékezetes filmmé varázsolni A Pók Fejét.

5. Helyezett
Apollo 10,5: Űrkorszaki Gyerekkor (Apollo 10 ½: A Space Age Childhood)
Richard Linklater több évtizedes pályafutása során már nem egy különleges filmet tett le az asztalra, ám az egyik legnagyobb újítása kétségtelenül az volt, mikor a rotoszkóp használatával az élő színészekkel felvett filmet animációvá alakította. Ilyen volt a 2001-es Az Élet Nyomában és a 2006-os Kamera Által Homályosan című alkotása is. Idén szintén egy ilyen mozival rukkolt elő, ez volt a saját gyerekkorát meseszerű elemekkel megtámogató Űrkorszaki Gyerekkor. Linklater fiktív módon felidézi önnön fiatalságát, elrepítve minket 1969-be, bemutatva az amerikai kertvárosi életet egy kisfiú szemén keresztül, aki a saját fantáziavilágában részesévé válik a Holdra szállásnak is. Szívmelengető, szentimentális történet, amely kicsit magában hordozza a „régen minden jobb volt” gondolatiságot is. Hiába, a gyermekkor varázsa semmivel sem pótolható.

4. Helyezett
Waldo (Last Looks)
Mindig is rajongtam a nyomozós sztorikért, mikor egy detektívnek fel kell derítenie egy rejtélyes bűnügyet. Sajnos ez a műfaj is halódóban van, így mindig örömmel fogadom, ha kapok egy ilyen jellegű alkotást. Tim Kirby filmje Howard Michael Gould azonos című regényén alapul, melynek főhőse Charlie Waldo, az egykori rendőr, mára lecsúszott magánnyomozó. A világtól elvonult fazont egykori szerelme rángatja vissza a társadalomba, hogy segítsen kinyomozni egy fura és excentrikus tévésztár feleségének halálát. A film amellett, hogy szórakoztató módon tár elénk egy nyomozást, ahol nem mindenki az, akinek mutatja magát, egyben görbe tükröt is mutat Los Angelesnek és a szórakoztatóiparnak. Hangulatos, sokszor humorral feldobott mozit kapunk, ahol a szereplőgárda derekasan kitesz magáért. A főszerepet alakító Charlie Hunnam remekül hozza a lecsúszott egykori rendőrt, de a showt természetesen Mel Gibson lopja el az alkoholproblémákkal küzdő különc tévésztár szerepében. Mellettük még olyan színészek teszik tiszteletüket, mint Morena Baccarin, Lucy Fry, Dominic Monaghan, Clancy Brown, vagy éppen Rupert Friend.

3. Helyezett
Metal Lords (Metal Lords)
Manapság egyre kevesebb a minőségi film, ez pedig hatványozottan igaz a tinifilm műfajára. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a Netflix és D.B. Weiss összehoznak egy ennyire szerethető és szórakoztató darabot, melyben két metálőrült srác próbál bandát alapítani. Egyikük a totál elszállt Hunter (Adrian Greensmith), a másik pedig az eminens és visszahúzódó Kevin (Jaeden Martell). A probléma akkor üt be, mikor az utóbbi belezúg az iskolai zenekar egyik tagjába, Emily-be (Isis Hainsworth), akit aztán be is akar venni az alakuló bandába. Ez pedig elkerülhetetlen feszültséghez vezet, mert Hunternek szent meggyőződése, hogy a csaj lesz az ő személyes Yoko Onójuk. A hangulat megvan, a humor sokszor betalál, a két fő karakter nagyon jópofa és rengeteg jó zenét hallhatunk. A hab a tortán viszont az, mikor meglepetésvendégként olyan arcok teszik tiszteletüket, mint Kirk Hammett, Tom Morello, Rob Halford és Scott Ian.

2. Helyezett
Stu Atya (Father Stu)
Rosalind Ross (aki civilben Mel Gibson felesége) írta és rendezte meg ezt a nem mindennapi sztorit, mely bizony igaz történeten alapul. A balhés Stuart Long nem túl vidám családi háttérrel bír: szülei elváltak, a testvére fiatalon meghalt, apja pedig eltávolodott tőle és az anyjától. Long előbb bokszoló lett, majd kitalálta, hogy betör Hollywoodba. Kaliforniába költözött és egy húsboltban kezdett dolgozni. Itt ismert meg egy Carmen nevű mélyen vallásos lányt és miatta kezdett el templomba járni. Egy borzalmas autóbaleset után megjelenik neki a Szűz Mária, ami új életcélt ad és eldönti, hogy pap lesz és miközben egyre közelebb kerül rég nem látott apjához, szembe kell néznie a testét megtámadó Lou Gehrig-kórral is. Csodálatos történet a felemelkedésről, a kitartásról és mindenekelőtt a megbocsátásról. A címszerepben Mark Wahlberg élete alakítását nyújtja, de parádézik az anya szerepében Jacki Weaver és az elidegenedett apját alakító Mel Gibson is. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindhárman Oscar-szintű teljesítményt tesznek le az asztalra. Rosalind Ross filmje messze kiemelkedett az idei filmtermésből és egy normális világban a filmakadémia díjáért menne nem egy kategóriában.

1. Helyezett
Top Gun: Maverick (Top Gun: Maverick)
Adva van egy film, ami lényegében megtestesíti a ’80-as évek korszellemét, és ami világsztárrá tette Tom Cruise-t. Három és fél évtizeddel később folytatást készíteni egy ilyen mozihoz nem kis kockázatot jelent, főleg úgy, hogy annak egyedi hangulatáért és képi világáért felelős rendezője időközben eltávozott az élők sorából. Cruise azonban Joseph Kosinski segítségével véghezvitte a lehetetlent és nem csak méltó folytatást készített az 1986-os Top Gun című klasszikushoz, de sok szempontból még felül is múlta azt. A Maverick alcímet viselő folytatás ugyanis nem csak lazán az év messze legjobb filmje lett, de az elmúlt évek egyik legjobb alkotása is egyben. Egész egyszerűen minden egyes eleme tökéletesen a helyén van. A látvány, a zene, az akciók, a karakterek, de működik a film drámája és a humora is. Minden létező elvárást túlteljesített nem csak kritikai szempontból, de világszintű 1,5 milliárd dolláros bevételével anyagilag is. Tom Cruise a világ utolsó igazi filmsztárja, ez a mozi pedig több mint negyven éve tartó karrierjének az ékköve. Olyan elképesztő audiovizuális élmény, amihez régóta nem volt fogható semmi. Tátott szájjal és boldog vigyorral bámulta az ember a vásznat, mert bizony a Top Gun: Maverick megcsinálta azt, amire nem sok film képes manapság: visszahozta a mozi varázsát!

Hát ez lett volna a 2022-es év tíz legjobb filmje, természetesen az én szubjektív megítélésem alapján. Persze volt még néhány alkotás, ami tetszett az elmúlt évből, ilyen volt a listáról éppen csak lemaradó Roland Emmerich katasztrófafilm, a Moonfall, de minden hibájával együtt jól elvoltam a Préda címet viselő Ragadozó-előzményfilmmel is. Ezen kívül tetszett még Idris Elba oroszlános filmje, a Fenevad, Sylvester Stallone korrekt szuperhősös alkotása a Szamaritánus, ahogy a beleerőszakolt woke-elemek ellenére Michael Bay akcióőrülete, a Rohammentő, illetve Liam Neeson bérgyilkosos mozija, a Memory is korrektül sikerült. Mindezzel együtt tragikusan gyenge év volt a tavalyi, annyira kevés igazán jó alkotással, hogy nem nagyon kellett megerőltetnem magam a lista összeállításánál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.