08
05/2009
0

A Vég Kezdete I - Terminátor: A Halálosztó (The Terminator)

1984_the_terminator.jpg

Bevezetés
Mivel idén nyáron az általam olyannyira kedvelt Terminátor-széria új résszel bővül, ezért a tavalyi Batman-hez hasonlóan úgy döntöttem, hogy még a bemutató előtt írok a korábbi filmekről. Nyissuk hát a sort az 1984-es első résszel, valamint a franchise-t megteremtő úriemberrel. Hősünk James Francis Cameron néven látta meg a napvilágot Kanadában, 1954-ben. Miután a család 1971-ben Kaliforniába költözött, a fiatal James a Kaliforniai Állami Egyetemen kezdett angolt és fizikát tanulni. Ahányszor csak ideje engedte, mindig átruccant az UCLA-re, hogy az egyetem filmarchívumát megcsodálhassa. Cameron tanulmányai során meglehetősen bő tudományos ismeretre tett szert, 1973-tól a Torontói Egyetemen pl. filozófiát tanult. Hősünket lenyűgözték a speciális effektusok, valamint a film technika adta lehetőségei.

Az egyetem után kamionsofőrként kezdett dolgozni, ám 1977 számára is mindent megváltoztatott: miután megtekintette George Lucas Csillagok Háborúja című alkotását, végérvényesen eldöntötte, hogy a filmezéssel akar foglalkozni. Könyveket olvasott a rendezésről és a forgatókönyvírásról, majd 1978-ban két cimborájával, Randall Frakes-szel és William Wisher-rel közösen elkészítette 10 perces sci-fi/rövidfilmjét, a Xenogenesis-t. Bár roppant olcsó és amatőr produkció volt, mégis felkeltette a legendás b-filmes, Roger Corman figyelmét, aki azonnal szárnyai alá vette a fiatal filmes palántát. Neki köszönhetően olyan filmeken fejleszthette technikai tudását, mint a Csata a csillagokon túl (1980), A terror galaxisa (1981), vagy John Carpenter klasszikusa, a Menekülés New Yorkból (1981). Közben pedig Corman-nek köszönhetően megkapta első rendezői lehetőségét is. Ez volt az 1981-es olcsó b-horror, a Piranha II: Repülő Gyilkosok című borzalom, mely óriási anyagi és kritikai bukás volt.

Maga Cameron később azzal védekezett, hogy elvették tőle a vágás jogát, de alighanem ő maga is tudja, hogy ezt a filmet semmi nem menthette volna meg. A Piranha II azonban mégsem tűnt el nyom nélkül: egyrészt itt ismerkedett meg Cameron Lance Henriksennel, aki később több filmjében feltűnt, valamint ami még fontosabb, az olaszországi forgatás során rendezőnk megbetegedett és egy lázas éjszakáján rémálmot látott. A rémálomban pedig egy nukleáris robbanás utáni tűzből egy fémcsontváz emelkedett ki, aminek vörösen izzottak a szemei. Ez volt az a pillanat, amikor a később legendássá váló Terminátor-franchise alapötlete megszületett! Ezután hősünk azonnal a szkripten kezdett dolgozni, mely aztán több stúdió érdeklődését is felkeltette.

A probléma az volt, hogy Cameron mindenképpen maga akarta rendezni a filmet, míg a stúdiók nem bízták volna egy tulajdonképpeni kezdőre. A Hemdale nevű cég azonban még így is látott benne fantáziát, csakúgy, mint a szintén Corman-nél tanult Gale Anne Hurd által vezetett Pacific Western Productions is. Hurd - aki később Cameron második felesége lett - jelképes egy dollárért vette meg a jogokat, a forgatás pedig megkezdődhetett. A költségvetés mindössze 6,5 millió dollár volt, ami már akkoriban sem számított soknak, így Cameron olcsó, ismeretlen arcokat szerződtetett a film szerepeire, a pénz jelentős részét pedig a látványra és a speciális effektusokra költötte el. A film 1984 őszén került mozikba, ami végül nem csak, hogy jócskán behozta az árát, hanem ismertté tette a rendező és a színészek nevét is, mára pedig a Terminátor igazi kultusz-mozinak számít!

Történet
A sötét jövőből, 2029-ből két meztelen férfi érkezik meg a jelenbe, 1984-be. Egy hatalmas, hallgatag, jéghideg izomkolosszus és egy vékony, sebekkel tarkított őrült kinézetű fiatalember. Egyikük azért jött, hogy átformálja és elpusztítsa a jövőt, a másik pedig azért, hogy megóvja azt. Mindkettőjük célja egy és ugyanaz: megtalálni a Sarah Connor nevű nőt, akinek létezése alapvetően fogja meghatározni a történelem alakulását. Míg a vad, eszelős tekintetű Kyle Reese mindent elkövet, hogy megvédje a fiatal lányt, addig a hatalmas és fenyegető kiborg, a Terminátor könyörtelenül tör előre, hogy elpusztítsa. Kettejük egyenlőtlen küzdelme közben pedig Sarah-nak szembesülnie kell egy rémálomba illő, gépek uralta jövővel, valamint a saját végzetével.

Szereplők
Terminátor - Arnold Schwarzenegger, az akkor még színészi pályája elején járó legendás testépítő kapta meg a gyilkos robot szerepét, amire először jelölt volt Lance Henriksen és O.J. Simpson is (őt azzal utasították el anno, hogy túl rendes ember benyomását kelti, nem lenne hiteles a nézőknek, mint gyilkos). Utólag elmondhatjuk, hogy Arnold a lehető legtökéletesebb választás volt a T-800-as szerepére, gyakorlatilag mintha arra született volna, hogy eljátssza. Egy percig nincs kétsége a nézőnek, hogy egy megállíthatatlan gépet lát, ami keveset beszél, ám annál inkább lő, rombol és pusztít. Arnie minimál mimikával, kevés szöveggel, pusztán belső kisugárzásának köszönhetően is hengerel.

Kyle Reese - Michael Biehn, a fiatal texasi színész alakítja a védelmező szerepét, melyet eredetileg Schwarzeneggernek ajánlottak fel. Később Biehn majdnem elbukta a szerepet a túl erős délies akcentusa miatt, ám végül - szerencsére - neki adták azt. Biehn szintén remek választásnak bizonyult, az arca és a színészi játéka is tökéletesen megtestesítette a '80-as évek klasszikus hőstípusát. Biehn láthatóan nagyon beleélte magát a szerepbe, hihetően hozza a poszt-apokaliptikus világból jött katona figuráját, akinek a küldetése az első és a legfontosabb. Persze, azért hozzá kell tenni, hogy közel sem hibátlan az alakítása, hiszen az érzelmesebb jelenetekbe csúnyán beletört a bicskája.

Sarah Connor - Linda Hamilton, Cameron későbbi negyedik felesége látható a fiatal és naiv pincérlány szerepében, akinek puszta létezése óriási jelentőséggel bír majd a jövőben. Korábban felmerült Jennifer Jason Leigh és Rosanna Arquette neve is, ám Cameron jó érzékkel választotta ki Hamiltont. Úgy érzem, hogy a színésznő itt még nem nyújtott igazán átütő alakítást, az érzelemdúsabb jelenetekben ő is gyengén teljesít, ám ezt ellensúlyozta, hogy nem egy kirívó szépség, igazi átlagos lány benyomását kelti, így maximálisan hiteles és szerethető tud lenni a néző számára.

Hal Vukovich - Lance Henriksen, a rendező országos cimborája végül kénytelen volt beérni a klasszikus jópofa zsaru szerepével. Bár ez csak mellékszerep, mégis emlékezetes és jó karakter, Henriksen pedig remekül kapja el a figura fő jellemvonásait. Kissé ijesztő arca és gyűrött megjelenése Vukovich karakterét is hihetővé teszi a néző számára és csak bánhatjuk, hogy nem szerepel többet.

Ed Traxler - Paul Winfield, a jórészt tv-sorozatokon és tv-filmeken edződött tehetséges fekete színész kapta a cinikus és kissé megfáradt nyomozó hadnagy szerepét, aki próbálja kitalálni, mi a fene is történik. Traxler karaktere nagyszerű összhangban van Vukovich-éval, és bár az övé is csak afféle mellékszerep, az a poén, hogy ha egy saját krimit kaptak volna, ez a páros simán elvitte volna azt is, olyan természetesnek hatnak.

Dr. Peter Silberman - Earl Boen, a remek karakterszínész formálja meg Silberman, a seggfej pszichiáter szerepét, akinek nem csak ebben a filmben de a folytatásokban is feltűnik. Boen, aki a Csata a csillagokon túl forgatásáról már ismerte Cameront, láthatólag óriási élvezettel hozza a tudálékos doki figuráját, valósággal lubickol a szerepben. Egyszerre szórakoztató és ütnivalóan irritáló. Elmondható tehát, hogy a Terminátor karakterei és az őket megformáló színészek egytől egyig telitalálatnak bizonyultak.

Látvány
A 6,5 millió dolláros költségvetés nem engedett túl sok teret az alkotóknak, ezért igyekeztek ott spórolni ahol lehet: olcsó színészek, monó hangzás, egyebek. Ezzel együtt óriási főhajtás illeti meg a stábot, mert szinte a semmiből hoztak össze egy, a kor követelményeinek abszolút megfelelő látványvilágú alkotást. Ne felejtsük el, hogy 1984-es a film, így a digitális effektek még nagyon gyerekcipőben jártak. A Fantasy II nevű cég dolgozott a film effektjein, amik mára tán elavultnak tűnhetnek de akkor mindenképpen nagyszerűnek számítottak. Ami viszont az aduász volt Cameron kezében, az a bábos- és robottechnika koronázatlan királya, Stan Winston! Ők közösen alkották meg a jövő különféle harci gépeit és a Terminátort is.

Cameron megtervezte, Winston pedig megépítette őket, a hatásuk pedig frenetikus. A film végi klasszikus stop motion technikát is remekül használták és sikerült a klasszikus látványelemeket úgy felhasználni, hogy bár egyáltalán nem voltak újszerűek vagy forradalmiak, a nézőket mégis lenyűgözte az amit a vásznon láttak, még akkor is, ha ezek felett azért jócskán eljárt már az idő. Óriási dicséret illeti az operatőr Adam Greenberget is, aki hideg, kékes és szürkés árnyalataival megteremtette a film sötét és komor képi világát, valamint a vágó Mark Goldblatt-et, akinek szintén óriási szerepe volt abban, hogy a film hangulata, a történet és a látványvilág kellő összhangba kerüljön.

Zene
A film sikerének egy másik lényeges eleme a zene. A score megkomponálására a rutinos Brad Fiedelt szerződtették, aki nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába, ráadásul sikerült a tökéletes hangzást is eltalálnia. Noha alighanem pénz sem lett volna nagyzenekarra, Fiedel szándékosan választotta a szintetizátort és az egyéb elektronikus hangszereket, hogy zeneileg aláfesse a gépek uralta jövőképet. Az általa megkomponált főtéma mára egyike lett a leghíresebb filmzenéknek, gyakorlatilag nincs ember, aki ne hallotta volna. És bár több emlékezetes tétel is felcsendül (Theme from The Terminator, Terminator Arrival, Tunnel Chase, Love Scene, stb.) azért azt is meg kell említeni, hogy önmagában hallgatva a teljes zenei anyag bizony nem túl muzikális, számtalan zörej és disszonáns hang vegyül, ami egy átlag zenehallgató számára inkább zavaró, mint kellemes. Mindenképpen szót érdemelnek még a betétdalok is, olyan előadóktól mint Jay Ferguson, Tahnee Cain and the Tryanglz, vagy éppen Linn Van Hek. Egytől-egyik zseniálisan örökítik meg a nagyszerű '80-as évek hangulatát.

Forgatókönyv
Az alapsztorit James Cameron írta meg, aztán ő és Gale Anne Hurd dolgozták át a végső formába, azt pedig nem sokkal a forgatás megkezdése előtt még William Wisher is szkript-doktorálta, igaz "uncredited" (fel nem tüntetett) formában. Hármójuk közös erőfeszítésének köszönhetően sikerült egy remek alapötletre épülő, érdekes karakterekkel, feszes tempóval megspékelt, meglehetősen jól átgondolt forgatókönyvet összehozni, melynek egyik legnagyobb erénye, hogy a realisztikus figurákra és párbeszédekre törekedett.

Alighanem alapvetően ennek köszönhető, hogy a Terminátor sokak számára vált kedvenccé, hiszen a hasonló típusú filmekhez képest nagyságrendekkel átgondoltabb és kidolgozottabb volt. Ami a leginkább tetszik, hogy Cameron és írótársai a sztori hátterét és mozgatórugóit nem csapják össze zanzásítva az első percekben, hanem végig a cselekmény folyamán bontják ki a figurákat, az öntudatra ébredő Skynetet és a háború történetét, ami a világ pusztulásához vezet. És bár itt-ott biztosan találunk logikai bakit, ha nagyon keresünk, a történet ettől még kifejezetten tetszetősre sikeredett.

A karaktereket is jól használják, Kyle és Sarah is kellőképpen ki van dolgozva annyira, hogy a néző megszeresse őket és szimpatizálni tudjon velük. Sőt, igazából még több mélységet is kaphattak volna, ám egy-két fontosabb jelenetük a vágószoba padlóján végezte, csakúgy mint Vukovich és Traxler figurái, pedig ők is kaphattak volna nagyobb teret. Összességében azonban a Terminátor sztorija a Cameronra jellemző precizitással van összerakva.

Rendezés
James Cameron mögött ekkor még pusztán néhány évnyi tapasztalat volt, az is inkább technikai téren, ehhez képest igen figyelemre méltó, hogy milyen biztos kézzel és profin vezényelte le a filmet, ügyelve rá, hogy a karakterek megfelelő hangsúlyt kapjanak, a cselekmény végig feszes tempójú maradjon, de mégse legyen összecsapva. Amit a legjobban szeretek, hogy Cameron a flashback jeleneteket a cselekmény szerves részeként kezeli és a történet megfelelő pontjain bukkannak fel, elősegítve a sztori jobb megértését. Szintén nagy húzás, hogy gyakorlatilag a klasszikus horrorfilmes stílust is használja, hogy erőteljesebb legyen a film atmoszférája: az ellenség könyörtelen és legyőzhetetlennek tűnik, a látszólag esélytelen főhősnek pedig egy ártatlan lányt kell megvédelmeznie tőle. Bár nem váltja meg a világot, James Cameron első igazi filmjét mégis olyan határozottsággal vezényli le, hogy már itt előre vetíti a későbbi legendás direktor képét. Itt érdekességképp még meg kell említenem, hogy Cameron eredetileg sokkal romantikusabb filmet akart, ami jobban összpontosít Kyle és Sarah kapcsolatára, de ez annyira nem jött be sem a gyártóknak, sem a tesztközönségnek, hogy végül az akciódúsabb történetvezetés mellett döntött.

Meghatározó Jelenetek
Los Angeles 2029 - Rögtön a nyitó képsorok rabul ejtik a nézőt. Miközben a narrátor a jövő apokaliptikus világáról beszél, mi a saját szemünkkel látjuk a porig rombolt világot és a képen átrepülő Hunter-Killer (Fejvadász) egységet.

Megérkezés - Fiedel hatásos, lassú zenéjére a villámokkal körülvéve, megérkezik a néma kolosszus, aki rezzenéstelen arccal néz le a nagyváros fényeire, majd jön a sebekkel borított Kyle Reese, aki előbb nadrágot lop egy csövestől, aztán egy rendőrt faggat eszelős tekintettel arról, hogy milyen évet is írnak.

Telefonkönyv - Nagyszerű, ahogy mindkét karakter a Sarah Connor neveket keresi, a történetet nem ismerő néző számára a feszültség itt kezd beindulni: vajon mit akarnak, ki a jó és ki a rossz?

"Sarah Connor?" - A Terminátor három Sarah Connort azonosít a telefonkönyvben, majd módszeresen felkutatja őket, hogy végezzen velük. Az elsőnél rákérdez a névre, majd a választ meg sem várva betöri az ajtót és könyörtelenül végez a nővel. Itt érzi meg a néző a Terminátor kézzelfogható fenyegetését.

"Gyere velem, ha élni akarsz!" - A Tech-Noir jelenet, melyben Sarah szembesül vele, hogy Kyle, akit addig a gyilkosnak hitt, valójában őt akarja megvédeni. Roppant jól felépített, feszültséggel teli rész, mely a film egyik csúcspontja.

Menekülés - Rögtön ezt követi az autós üldözés, ahol nem is maga az akció a fontos, hanem az információ, amit Kyle megoszt Sarah-val. Ekkor kezd a nézőben összeállni a kép a történetről, hogy mi is folyik itt valójában.

Kihallgatás - Miután a rendőrök elkapják őket, kihallgatják Kyle-t aki elmond nekik mindent a jövőről és a háborúról. Biehn itt játszik a legjobban, az egyik abszolút kedvenc jelenetem a filmből, ráadásul Cameron nagyon ügyel a cselekmény logikai részére, aztán Silberman egyik szövegével jól vállon is veregeti önmagát ezért. Zseniális!

"Visszatérek!" - A Terminátor az éjszaka kellős közepén napszemüvegben és motoros szerkóban rongyol be az őrsre, hogy végezzen Sarah-val, no meg mindenkivel, aki az útjába áll. Elképesztően jó akciójelenet, ahogy a kétségbeesett rendőrök kereszttüzében ott áll a lassan mozgó, sebezhetetlen gép és módszeresen megöl mindenkit.

"Miattad jöttem át az időn, Sarah..." - Noha a színészi játék itt kissé gyengélkedik, mégis fantasztikusan szépre sikerült az a jelenet, mely a motelszobában játszódik a film vége felé. Kyle végre bevallja a lánynak, hogy egy róla készült kép miatt szeretett bele, és azért vállalkozott az öngyilkos küldetésre, hogy találkozhasson vele. Az ezt követő szeretkezés Fiedel fájdalmasan szép zongorával előadott főtémájára több mint gyönyörű.

Végső összecsapás - A remek üldözéses jelenet után, a felrobbant kamion roncsaiból kiemelkedő fémcsontváz minden néző agyába beleégett, aki csak egyszer is látta. Sarah és a néző itt szembesül teljes valójában a kézzel fogható fenyegetéssel. Ezt követi Kyle önfeláldozása és Sarah győzelme a Terminátor felett, ami végső csavarként szolgál a történetben.

"Közeleg a vihar..." - A filmet záró mexikói képsorok, melyek teljes egészében megvilágosítják a néző számára a szereplők fontosságát és azt, ahogyan ez a mondat szimbolikusan előre vetíti az elkerülhetetlent. Majd jön a vége főcím és az ikonikus zene.

Összegzés
Összességében a Terminátor nem csak egy remekül sikerült sci-fi/horror, hanem igazán különleges alkotás is. Különleges, mert egy gyakorlatilag névtelen csapat hozta össze fillérekből, b-filmes háttérrel, sőt, a Terminátor első része valójában egyik, ha nem a legjobban sikerült b-film, ami talán önmagában sosem vált volna kultikussá, de a legendás második résznek köszönhetően joggal került be a halhatatlan alkotások sorába. A Terminátor: A Halálosztó kötelező mindenki számára aki szereti a jól átgondolt, remekül felépített, feszültséggel teli akciófilmeket.

the_terminator_1984.jpg

 

joeperry: Mit is tehetnék hozzá a fentiekhez? Gunner mellett jómagam is fanatikus Cameron és persze  Terminátor rajongó vagyok, és bár az új rendezővel készített 3. rész sosem nyűgözött le igazán, azért tűkön ülve várom, McG és csapata hogyan lendíti tovább a sorozat szekerét. Ami a T1-et illeti, Gunner gyakorlatilag mindent kivesézett, ami lényeges vele kapcsolatban, így nem is untatnék senkit az ismételt tiszteletkörökkel. Legyen elég annyi, hogy szerintem Cameron első komoly bemutatkozása egy baromi hangulatos B-film, annak minden pozitívumával (feszes tempó, kreatív megoldások, lelkes színészgárda, óriási hangulat),  és különösebben szemet szúró negatívumok nélkül. Számomra a T1 mindig is egy egyszerű szórakoztató mozi volt, afféle hangulatos előjáték a filmtörténet egyik legmeghatározóbb alkotásához, rengeteg poénos elemmel, amik itt bukkannak fel először (ugató kutya, napszemüveg, motor, kamion, hadd ne soroljam; kívülről fújja már mindenki). Többnek tekinteni ennél felesleges, csak úgy, mint a néhol bántóan gagyi trükkfelvételeken fennakadni, hisz minden ilyen megoldásra jut legalább egy bravúrosan megvalósított képsor is. Soha rosszabb olcsó sci-fit, és ne feledjük Bill Paxton séróját, ami a hátán viszi az egész filmet; na meg az örök klasszikus mészárlást a rendőrörsön, ami nélkül ma szegényebbek lennénk egy Eric Roberts-klasszikussal.

I’ll be back!

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgokep.blog.hu/api/trackback/id/tr931109780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása