Mozgókép Blog

Top 2020

Az elmúlt években elmaradt az év végi összegzés, ennek az volt az oka, hogy egyrészt egyre kevésbé éreztem hozzá kedvet (hihetetlen, hogy mennyire megy lefelé a színvonal Hollywoodban), másrészt pedig idő hiányában energiám se nagyon volt. A 2020-as év rekordszarul alakult mindenki számára, így a filmgyártásra és a forgalmazásra is kihagyott. Idén a szokásosnál jóval kevesebb új filmet láttam, így a merítési lehetőség se volt túl mély, de mivel most van időm és kedvem is, úgy gondoltam jó lenne csinálni egy listát összegezve az idei évet. Szokásomhoz híven először az év tíz, általam leginkább kedvelt filmje kerül sorra, majd utána az öt legnagyobb csalódás, aztán az öt legrosszabb film és végül egy tízes lista, hogy miket várok 2021-ben a legjobban. Kezdjük hát!

Íme, az év tíz legjobbja:

10. Helyezett
Alkalmi Randevű (Holidate)
Ha valaminek nem voltam soha nagy rajongója, hát az a romantikus vígjáték. A legtöbb, e műfajba tartozó alkotás csöpög a nyáltól, irracionális szituációk özönét hozza magával és általában velejéig hazug az egész. Hogy az Alkalmi Randevú mégis felkerült a listára annak egyrészt az az oka, hogy az idei év elég gyér volt, másrészt meg kliséi és néhány már korábban is látott poén ellenére egyrészt hiányzik belőle a jelen korszak vígjátékaira jellemző alpáriság és gusztustalanság, másrészt pedig a főszereplő páros (Luke Bracey és Emma Roberts) elképesztően jól működik. A sztoriban egy boldogságot megtalálni képtelen lány és egy elköteleződéstől irtózó srác véletlen egymásba botlása után kitalálják, hogy legyen egymás alkalmi randipartnerei ilyen-olyan ünnepeken és összejöveteleken. A kezdeti csipkelődés előbb barátsággá, majd mit ad Isten szerelemmé fajul. Mint mondtam, a két főszereplő nagyon jó, izzik köztük a levegő, a poénok viccesek, a mellékszereplők legtöbbje is el van találva és összességében a romantikus műfaj kevés igazán értékelhető darabja közé tartozik.

9. Helyezett
Játszd Újra (Boss Level)
Ez a film kicsit csalás a listán, mert „hivatalosan” csak jövőre kap premiert, azonban bizonyos helyeken már idén bemutatták. Nekem volt szerencsém látni ezt a filmet, melyet azóta vártam, hogy először hallottam róla. A sztori gyakorlatilag követi az Idétlen Időkig és a Forráskód formuláját, amiben a hős újraéli egy napját. Joe Carnahan filmjében a Frank Grillo alakította főhősre már ébredése pillanatában bérgyilkosok rúgják rá az ajtót, újra és újra végigmegy élete legszarabb napján, valaki mindig kinyírja, ő meg nem nagyon érti, miért van ez. Persze, idővel nyomozni kezd, a szálak pedig ex-feleségéhez (Naomi Watts) és annak főnökéhez (a mellékszerepben is brillírozó Mel Gibson) vezetnek. A film tele van túltolt, de baromi szórakoztató akciójelenetekkel, jó sok fekete humorral és még emlékezetes dumákat is kapunk (Gibson monológja a kígyóval óriási). Aki szereti a kissé őrült hangulatú akcióvígjátékokat, azokban bátran ajánlom a Boss Levelt!

8. Helyezett
Bill & Ted Face the Music
A ’80-as és a ’90-es évek számtalan klasszikust, illetve idővel azzá nemesedő filmet adott nekünk. Ezen filmek táborát erősíti a Keanu Reeves és Alex Winter főszereplésével készült két elborult vígjáték, a Bill és Ted Oltári Kalandja, valamint a Bill és Ted Haláli Túrája. A címszereplők gyakorlatilag kis híján értelmi fogyatékos, de aranyszívű srácok, akik semmi másra nem vágynak, csak, hogy nagy rocksztárok legyenek. Ebbe kavar be a jövő, mert kiderül, hogy évszázadok múlva az ő zenéjük hozza el a világbékét. Ehhez persze előbb le kell érettségizniük, aztán meg túlélniük a jövőből a nyakukra küldött gyilkos robotokat. Kellően debil? De még mennyire! A harmadik rész lehetősége mindig fel-felröppent, ám soha nem realizálódott, egészen mostanáig. Laza harminc évvel a második felvonás után Reeves és Winter olyan természetességgel ugranak vissza a két, Beavist és Buttheadet is megihlető szerepükbe, mintha csak tegnap tették volna le a lantot. A történet ezúttal is pihentagyú, hangulatra még ily sok év távlatából is sikerül megidézni az elődöket, visszakapjuk a Kaszást (mert ugye a banda egykori basszusgitárosa sem maradhat ki) és lesz itt még nekünk egy önismereti válságban szenvedő orgyilkos robotunk is. Hőseinknek ezúttal nem csak a jövőért, de családjukért is harcolniuk kell, mindezt pedig nagyon jó humorral és óriási optimizmussal teszik. Rajongóknak kötelező!

7. Helyezett
Tyler Rake: A Kimenekítés (Extraction)
A film, amitől előzetesen nem vártam semmit. A kaszkadőrből rendezővé avanzsált Sam Hargreave filmjének története szerint elrabolják India egyik legnagyobb drogbárójának fiát és Banglades fővárosában, Dakkában tartják fogva. Ekkor bérlik fel az egykori ausztrál elitkatonát, az azóta zsoldosként dolgozó Tyler Rake-et, hogy hozza ki a fiút. Papírvékony, ezerszer látott sztori. Mégis működik, mert a helyszín (Dakka nyomortól és mocsoktól bűzlő városa) és a fantasztikus akciók végig elviszik a hátukon. A főszerepet alakító Chris Hemsworth-t én sosem tartottam nagy durranásnak, de itt iszonyatosan meggyőző az egyszemélyes hadsereg szerepében. Gond nélkül elhiszi neki a néző, hogy erőből átmegy a bangladesi alvilág teljes élőerején, teszi mindezt sokszor vágatlan (illetve annak látszó), zseniálisan megkomponált akciójelenetek során át (a bérházas akció és a film végi hidas finálé külön emlékezetes). Aki nem vár mélyenszántó sztorit és megelégszik egy valóban lehengerlő romboldával, annak kihagyhatatlan.

6. Helyezett
Spenser az Igazság Nyomában (Spenser Confidential)
Peter Berg immáron ötödször dolgozott együtt Mark Wahlberggel, ami jó előjelnek bizonyult, hiszen eddigi közös munkáik közül három (A Túlélő, Mélytengeri Pokol, Hazafiak Napja) kiválóan sikerült és a 22 Mérföld is teljesen vállalható akciófilm volt. A Spenser sztorija szerint hősünk Bostoni zsaruként a főnöke házánál annak lett tanúja, hogy az veri a feleségét, az egykori Marky Mark pedig ezt nem hagyhatta, így inkább a rendőrfőnököt hagyta jól helyben. Büntetése a börtön lett, szabadulása után pedig hiába tartaná magát távol a bajtól, az egykori felettesének meggyilkolása, majd egy másik rendőr gyanúsnak tűnő „öngyilkossága” után barátai segítségével nyomozásba kezd. A Spenser jóval könnyedebb hangulatú a Berg/Wahlberg páros korábbi alkotásaitól, de nagyon jól áll neki a lazaság és a humor. Nincs semmi világmegváltó szándék, amit ígér, azt teljesíti, méghozzá maximálisan. Tökös, pörgős remek akcióvígjáték/krimi elegy, a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlom.

5. Helyezett
A Vadon Hívó Szava (The Call of the Wild)
A film, ami idén kapott hideget-meleget. Jack London halhatatlan regényének történetét nagyon nem kell ecsetelni. Az otthona kényelmétől és gazdái szeretetétől megfosztott bernáthegyi/skótjuhász keverék kutyust Buckot előbb többször megverik, majd Alaszkában eladják, ahol több gazdája is lesz (ki jól, ki rosszul bánik vele), míg végül a magányosan élő John Thornton (Harrison Ford) mellett köt ki, aki azonnal kötődést érez az eb felé és aztán együtt indulnak felderítetlen tájak meghódítására. A történet alapvetően filozofikus jellegű, a túlélésről és a civilizáció előtti gyökereinkhez való visszatérésről szól (a cím is erre utal). Noha a film tényleg itt-ott „diznis”, de attól még jól ragadja meg a sztori lényegét, a látványvilág is remek (főleg ahhoz képest, hogy szinte az egészet stúdióban) forgatták. A sokat kritizált döntés pedig, hogy Buckot és a többi kutyát teljes egészében CGI-jal keltették életre és, hogy emberi érzéseket, tulajdonságokat ad az állatoknak (antropomorfizálja őket), abszolút hű a könyvhöz. Harrison Ford lubickol a szerepében, ez afféle jutalomjáték is neki. Buck pedig hiába digitális (90%-ban döbbenetes, ahogy életre hívták), azonnal a néző szívéhez nő és Forddal remek párost alkotnak. Kutyásoknak kötelező!

4. Helyezett
A Bébiszitter: A Kárhozottak Királynője (The Babysitter: Killer Queen)
2017-ben a leglazább nevű rendező, McG óriási meglepetéssikert aratott A Bészitter című horrorvígjátékkal, melyben egy kisfiú, Cole (Judah Lewis) egy este rádöbben, hogy gyönyörű és imádnivaló bébiszittere, Bee afféle sátánista szektát vezet és a retardált haverjaival (mindegyikük óriási figura, Robbie Amell külön zseniális) azon vannak, hogy egy ősi könyv segítségével (meg nem kevés véráldozattal) elérjék céljaikat. A gyáva és életképtelen Cole kénytelen lesz reszkessetek betörőket játszani a rá vadászó kreténekkel, ami nem kevés iszonyú vicces és véres szituációhoz vezetett, nem mellékesen megismertette a világgal a fantasztikus Samara Weavinget. Idén befutott a folytatás, melyben Cole valahogy továbbra sem boldogul az életben és még álmai csaja se vele képzeli el a jövőt. Egy bulizós este aztán ismét nyakába szabadul az idióták szektája, hősünknek pedig újra szembe kell velük néznie. A film szerencsére tartja elődje színvonalát, visszahoz minden fontos szereplőt, újra kapunk zseniális dumákat (Bella Thorne és Robbie Amell ismét lopják a show-t) és persze ötletes vérontást is. Remélem, hogy mielőbb jön a harmadik rész.

3. Helyezett
A Greyhound Csatahajó (Greyhound)
A C.S. Forester 1955-ös, The Good Shepherd című regényén alapuló filmben Tom Hanks alakítja Ernest Krause kapitányt, akinek USS Keeling nevű rombolójával (hívójele Greyhound, egyébiránt ezúton is gratulálnék a címfordításért) az a feladata, hogy a II. világháború során az atlanti óceánon át szövetséges hajók konvoját kísérje el a liverpooli kikötőig. Mindez persze nem lesz ilyen egyszerű, mert ott vannak rettegett farkasfalkák, a német tengeralattjárók alkotta kötelékek, amik a mélyből támadnak. A film nem lacafacázik. Egy rövid bevezetés után a sztori végig a Keeling fedélzetén játszódik, nyomon követve a kapitány és legénysége küzdelmét a láthatatlan ellenséggel szemben. Nem csak a fantasztikus látványvilágot kell kiemelnem, de a film koncepcióját is: ellentétben más „hajós” filmekkel itt végig csak a legénységet látjuk, de nem a karakterek jellemvonásain van a hangsúly, sokkal inkább betekintést enged abba, hogyan is megy az élet egy rombolón és milyen volt megélni egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetet. Hanks persze most is a maximumot hozza a szimpatikus és talpraesett kapitány szerepében, gyakorlatilag ez az ő show-ja. Bátran ajánlom ezt a filmet azoknak, akik kedvelik a II. világháborús darabokat, különösen akkor, ha érdekli őket egy „szakmaibb” megközelítés.

2. Helyezett
The Last Full Measure
1966. április 11-én a vietnámi háború egyik legvéresebb ütközetében a Xa Cam My-i csatában egy William H. Pitsenbarger nevű helikopteres mentőszolgálatot ellátó, mindössze 21 éves katona életét veszti. Több mint 30 évvel később, egy egykori bajtársa (William Hurt) és még életben lévő szülei (Christopher Plummer és Diane Ladd) sokadik kérelmüket nyújtják be, hogy Pitsenbarger megkapja a legmagasabb kitüntetést, a Becsületrendet (Medal of Honor), melyet mindig visszautasítottak arra hivatkozva, hogy nincs elég tény, ami alátámasztaná azt, hogy az elhunyt katona kiérdemelte ezt a kitüntetést. Egy fiatal pentagon alkalmazott (Sebastian Stan) kapja a feladatot, hogy elbírálja a kérelmet és bár először nem igazán motiválja őt a dolog (még felettesei is a gyors lezárást sürgetik), minél jobban beleássa magát az ügybe, annál inkább az elkötelezettje lesz. Megismerjük az egykori, még életben lévő bajtársakat (Hurt mellett olyan színészek alakításában, mint Samuel L. Jackson, Ed Harris, John Savage, vagy élete utolsó szerepében látható Peter Fonda) és általuk megismerjük a katona, William Pitsenbarger történetét is. Megismerjük az önfeláldozását és azt a sajnálatos, bürokratikus szarkavarást is, amiért évtizedekbe telt, mire egy igazi hős megkapta az őt megillető kitüntetést. Az író-rendező Todd Robinson 20 éven át harcolt, hogy megvalósíthassa ezt a projektet. Neki külön köszönet, mert gazdagabbak lettünk egy nagyszerű hős történetével. A film pedig külön dicséretet érdemel, mert ellentétben megannyi vietnámi háborús mozival, ez az alkotás tisztelettel beszél a katonákról és a hazájukért tett szolgálataikról.

1. Helyezett
Tenet (Tenet)
„Temporális hidegháború”, „fordított entrópia”, „az idő inverziója”. Ilyen kifejezések röpködnek Christopher Nolan legújabb filmjében, amely direktorunk jó szokásához híven ismét óriási élményben részesíti a publikumot. Nolan a jelenkor egyik legjobb, egyben legsikeresebb rendezőjének mondhatja magát, aki kiharcolta azt a jogot, hogy eredeti filmötleteire akár 200-250 millió dollárt is kapjon a stúdiótól. A John David Washington alakította Főhős (nincs neve, így szólítják) előbb megakadályoz egy terrorakciót és megszerez egy szerkezetet, majd ennek hozományaként belecsöppen egy világba, ami a legvadabb képzeletét is felülmúlja: adott egy rejtélyes szervezet, a Tenet, amelynek egyetlen tagja sem ismeri a teljes képet, pusztán részinformációkat. Adott egy nem kevésbé rejtélyes tárgy, az Algoritmus, valamint egy kíméletlen orosz bűnöző (Kenneth Branagh), akinek feltett szándéka, hogy invertálva a világ entrópiáját, elpusztítson mindenkit és mindent. A Főhősnek pedig ezt kell segítőtársaival (Robert Pattinson, Elizabeth Debicki, Aaron Taylor-Johnson) megakadályoznia. Nolan szokásához híven nem csak audiovizuálisan nyűgözi le a nézőt, de a történet komplexitásával és bonyolultságával is agymunkára készteti a nagyérdeműt. Az időben előre és hátrafelé haladó tárgyak és emberek, végzet és szabad akarat kerül itt terítékre a tét pedig nem más, mint a világ sorsa. Nolan egyszerűen nem tud hibázni, a Tenet megint csak egy zseniális alkotás tőle és bár nem a legjobb filmje (noha a kolosszális fináléval felülmúlja önmagát) technikai és történetmesélés szintjén is a legmagasabb minőséget képviseli.

Hát ez lett volna a tíz kedvencem 2020-ból. Persze volt még pár alkotás, amin jól szórakoztam, ilyen volt az új Bad Boys mozi, a Mindörökké Rosszfiúk, az Árok című horror, az Úriemberek című Guy Ritchie alkotás, a Becsületes Tolvaj című Liam Neeson krimi, vagy éppen a legújabb Tremors rész, a Shrieker Island.

Most pedig jöjjön az év öt legnagyobb csalódása.

5. Helyezett
Fatman
Chris Cringle, azaz a Télapó (Mel Gibson) Alaszkai farmján tengeti életét feleségével Ruth-tal (Marianne Jean-Baptiste), a karácsonyi biznisz meg egyre kevésbé megy. Ekkor jön egy munkafelkérés az Egyesült Államok hadseregétől, ami jó pénzzel kecsegtet. A baj csak az, hogy időközben egy elkényeztetett, gazdag kölyök bosszút forral a Mikulás ellen, mert az szenet hozott neki Karácsonyra. A kis szarcsimbók felbéreli hát a bérgyilkos Jonathan Millert (Walton Goggins), hogy intézze el az öreg szakállast, akinek szintén van személyes elintéznivalója vele. Elég betegen hangzik? Ó, igen. Az előzetes is valami őrült nagy mókát ígért. A végeredmény viszont ehhez képest vérkomolyan veszi magát, humor és akció alig van a filmben, ami elviszi a hátán a produkciót, az Mel Gibson és Walton Goggins kiváló játéka. Ezen kívül más igazán említésre méltó nincs a filmben, ami a remek előzetes tükrében igencsak csalódást keltő. Nem is véletlenül szerepel ezen a listán.

4. Helyezett
You Should Have Left
Előrebocsátom, hogy David Koepp az egyik kedvenc forgatókönyvíróm, aki rendezőként is bizonyított már. Legújabb alotásában Kevin Bacon egy visszavonult bankárt alakít, aki fiatal, színésznő feleségével (Amanda Seyfried) és kislányával egy walesi házba költöznek kikapcsolódás gyanánt. Miközben hősünket egyre inkább kínozza a féltékenység, hogy felesége félrelép és a múltja is kísérti (többen hiszik, hogy első felesége haláláért ő a felelős), a ház egyre furcsábban kezd „viselkedni” és félő, hogy új lakóját többé nem ereszti. Klasszikus kísértetházas sztori, ami működhetne is, hiszen a színészek jók, a hangulat is megvan, csak éppen sablonos, a jól bejáratott panelek nem működnek és valahogy túl rutinszerű az egész. Kár érte, mert az alkotógárda miatt nagyon bíztam benne, különösen, hogy a Koepp/Bacon páros már letett egy remek kis filmet az asztalra (Hetedik Érzék).

3. Helyezett
Mank (Mank)
Év végén futott be az év, egyik általam leginkább várt filmje, a Mank, mely a filmtörténet egyik valaha volt legnagyobb klasszikusának, az Aranypolgárnak a születését hívatott bemutatni, annak (társ)forgatkönyvíróján, Herman J. Mankiewiczen keresztül. 1940-et írunk és a csodagyerekként számon tartott Orson Welles szabadkezet kap az RKO stúdiótól legújabb filmjéhez. A forgatókönyv megírására a lábtörésből lábadozó Makiewicz-et kéri fel, aki közben masszív alkoholizmusával is meg kell, hogy küzdjön. Miközben a legendás szkript megszületik, visszaemlékezésekben megismerjük az író életét, valamint Hollywood aranykorának belső köreibe is betekintést nyerünk. Megismerjük azokat az embereket (William Randolph Hurst, Marion Davies), akik a születőben lévő történet főhőseit is megihletik, valamint a háttérben még az 1933-as kaliforniai választások körülményeibe is betekintést nyerünk. A film zseniálisan idézi meg a korszakot, szinte érezzük a ’30-as, ’40-es évek Hollywoodjának hangulatát. A rendező David Fincher értő kézzel vezényli le a produkciót, amelyben a színészek is jól alakítanak, de mind csak asszisztálhatnak a zseniális Gary Oldmannek, aki Oscar-díjat érdemlő alakítást nyújt az alkoholista író szerepében. Hogy akkor miért is szerepel a Mank a csalódások listáján? Nos, először is, mert túlságosan bennfentes produkció. Értem ez alatt, hogy ismerned kell az Aranypolgárt, annak elkészültét, a szereplők viszonyait és magát a korszakot is, hogy teljesen képben legyél. Másodszor azért, mert a „ki írta az Aranypolgárt” kérdéskörben (legendás vitáról van szó) Fincher még csak meg sem próbál pártatlan lenni. Minden érdem Mankiewiczé, míg Wellest valamiféle laza, „majd én tudom” típusú fazonnak állítja be. A harmadik ok pedig politikai: a háttérben ott van a választás Upton Sinclairrel és a film olyan szinten belemegy a szocializmus éltetésébe és mosdatásába, hogy el tudtam volna hányni magam. Kár ezért a filmért, mert igazi klasszikus is születhetett volna belőle.

2. Helyezett
Enola Holmes (Enola Holmes)
Viktoriánus korabeli detektívtörténet, főszerepben Millie Bobby Brown, Henry Cavill, Helena Bonham Carter és Sam Claflin. Mi mehet félre? Nagyjából minden. Egy ifjúsági regény adaptációjáról beszélünk, amelyben a legendás detektív, Sherlock Holmes (őt alakítja Superman) unokahúga rejtélyesen eltűnt anyja keresésére indul. Lehetne ebből jó sztori? De még mennyire. Végül azonban ez nem jött össze. Egyrészt mert a történet végtelenül unalmas és elnyújtott, mert a főszereplő gyerek létére kb. mindent tud, mert Sherlock Holmest leszámítva itt a férfiak mind bunkók vagy tehetetlenek, mert a fő szál érdektelen, és mert Enola anyja utáni kutatása végül teljesen elsikkad, hogy aztán csak úgy magától megoldódjon, és mert megint tele van történelmi hazugságokkal. Fekete és ázsiai emberek olyan pozícióban a korbeli Angliában, amilyenben soha nem lettek volna és akkor a gusztustalanul túltolt feminista propagandáról még nem is beszéltem. Van szép képi világ, meg egy szimpatikus Henry Cavill és ennyiben kimerül a film minden erénye. Ennél azért jóval többet vártam.

1. Helyezett
Wonder Woman 1984 (Wonder Woman 1984)
Év végére befutott az év egyik legjobban várt blockbusterje is. A DC Moziverzum elég hullámzó teljesítményt nyújt: vannak fantasztikus mozik (Az Acélember, Batman v Superman) és vannak gyengén sikerültek is (Öngyilkos Osztag, Az Igazság Ligája mozis verziója). A 2017-es önálló Wonder Woman film közel sem volt tökéletes, de összességében egy iszonyú látványos, remek tempójú, hangulatos kalandfilm volt egy szuper főszereplőpárossal (Gal Gadot és Chris Pine). Nagyon vártam hát a folytatást, azonban óriásit kellett csalódnom. A WW84 ugyanis minden tekintetben elhibázott folytatás: unalmas, elnyújtott, mégis összecsapott. A látványvilág néha tv-filmek színvonalát idézi, hangulatra bárgyú, a gonoszok vagy jellegtelenek, vagy szétripacskodják a filmet, a történet teljes mértékben érdektelen, valamint tele van a mozi logikai baromságokkal is. Ami továbbra is működik az Gadot és Pine, de ez kevés az üdvösséghez.

Ez volt az év öt legnagyobb csalódása számomra, most pedig következzen az igazi fekete leves, 2020 öt legrosszabb filmje!

5. Helyezett
Body Cam
Természetfeletti thriller korrupt zsarukkal. Hát ez érdekesen hangzik. És milyen szar film lett belőle, te jó ég. A film azzal indul, hogy egy szellem brutálisan elintéz egy rendőrt, majd főszereplőnk, a szolgálatba éppen visszatérő rendőrnő (az énekesnő Mary J. Blige igen halvány alakításában) fiatal, zöldfülű társával (Nat Wolff) próbál rájönni, mi a frász is folyik itt. Meg mi nézők is. Béna rendezés, élettelen alakítások, kiszámítható sztori, totál semmilyen az egész. Persze remekül lovagolja meg a „gonosz, csúnya rendőrök” vonalat, ami nem csak, hogy ezerszer lerágott csont, de a jelenlegi tengerentúli helyzetben még káros is.

4. Helyezett
Vágyak Szigete (Fantasy Island)
Az 1977-es nagysikerű, azonos című sorozat mozifilmes adaptációjában egy csapat szerencsés egy varázslatos trópusi szigetre utazik, ahol a házigazda, Mr. Roarke (a jobb sorsra érdemes Michael Pena) fogadja őket, aki beavatja őket a sziget titkába: teljesíti mindenki legfőbb vágyát. Van, aki együtt akar lenni elhunyt családjával, van, aki háborús játékokat akar játszani, hogy így kerüljön közelebb hős katona apjához és van, aki véget nem érő bulira vágyik (ehhez aztán tényleg kell egy varázssziget). Az álom aztán hamar rémálommá válik, a szereplőknek pedig az életükért kell futniuk. Lenne fantázia (haha) az alapötletben, de annyira botrányosan van megírva, olyan hihetetlenül ostoba és logikátlan az egész, annyira nincs benne semmi érdekes, hogy az már szinte művészet. Hiába van pár klassz színész (a már említett Pena mellett Maggie Q, vagy éppen Lucy Hale), az egész egy végtelenül ostoba katyvasz. Mekkora időpocsékolás volt…

3. Helyezett
Az Új Mutánsok (The New Mutants)
Így múlik el a világ dicsősége. A 2000-ben útjára indított X-Men franchise nagyon magas színvonalat ütött meg az elmúlt két évtizedben és igazából a 2009-es első önálló Farkas-mozit leszámítva nem is volt benne pofára esés. Aztán jött a Sötét Főnix, ami már olyan szinten volt érdektelen és gyenge, hogy fájt nézni, de az igazi mélypont csak most jött el. A 20th Century Fox még azelőtt gyártotta le ezt a filmet, hogy a Disney felvásárolta volna őket, az egeres cég meg jobbra-balra tologatta ezt a cuccot, hogy nagyjából két évvel az elkészülte után mozikba kerüljön, de bár ne történt volna meg. Az Új Mutánsok egy tv-sorozat pilot epizódjának a szintjén van elcseszett karakterekkel, dögletesen unalmas sztorival, irritálóan ostoba szövegekkel és egy végtelenül kínos leszbikus szerelmi szállal. Anya Taylor-Joyt és pár vizuális ötletet leszámítva ez egy totálisan borzalmas celluloid hulladék.

2. Helyezett
Ragadozó Madarak (Birds of Prey)
Az év másik képregényes tökönrúgása. A DC Moziverzum egyik félresikerült darabja volt a 2016-os Öngyilkos Osztag, mely a stúdió hathatós közreműködésének köszönhetően végül egy darabjaira hulló, ezer sebből vérző látványos, de üres semmi lett. Persze voltak erényei, mindenekelőtt a Harley Quinnt alakító Margot Robbie személyében. Nem csoda hát, ha a karakter megkapta a saját önálló filmjét is, persze papíron ez is csapatfilm, de rajta kívül mindenki elsikkad. Bárcsak elsikkadt volna az egész produkció. A Ragadozó Madarak ugyanis egy harsány, csiricsáré, infantilis girlpower film, semmi több. Utóbbival nem is lenne semmi baj, csak hát az egész egy ízléstelen giccshalmaz, amiben a főgonoszt alakító Ewan McGregor olyan szinten nyomja fullba a kretént, hogy az már Jámbor Jack szint. Persze nem ártott volna hozzáértő rendező se, no meg egy tisztességes forgatókönyv. Na, ezek nem voltak. A végeredmény nagyjából ott van minőségileg, mint a 2016-os Szellemirtók és ezzel azt hiszem mindent el is mondtam.

1. Helyezett
Bűvölet: Az Örökség
Minden korszaknak megvoltak a maga legendás tinifilmjei, így a ’90-es éveknek is. Az évtized egyik kiemelkedő műfaji darabja az 1996-os Bűvölet, amelyben négy középiskolás lány különleges boszorkányszövetségét látjuk. Azt, ahogy egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, ahogy egyre kapzsibbá válnak, egyre rosszindulatúbbá, hogy végül a főhős csaj szembe szálljon társaival. Na most az van, hogy Andrew Fleming filmje anno közel sem volt tökéletes, de egyrészt rohadt hangulatos volt, másrészt baromi jó volt a képi világa, harmadrészt rohadt jó színészek voltak benne (Fairuza Balk, Robin Tunney, Neve Campbell, Skeet Ulrich), végül pedig a film feminista mivolta ellenére se tolta túl a biciklit. De most aztán itt van 2020 és közel negyedszázaddal az első rész után kaptunk egy olyan, minden ízében förtelmes folytatást, hogy arra szavak nincsenek. Amatőr rendezés, teljesen érdektelen és klisés történetvezetés, életképtelen, a mai korra jellemző woke karakterek (még transz is van köztük, na, ott majdnem ledobta az agyam a láncot) és természetesen (dobpergés a drámai hatás kedvéért) Gonosz Férfi! Michelle Monaghan és David Duchovny olyan szinten égetik szénné magukat, amire csak ritkán van példa. Az Örökség alcímet viselő második felvonás egész egyszerűen olyan szinten minősíthetetlen szar, hogy ha orrba rúgnának egy szögekkel kivert bakanccsal, még az is kellemesebb élmény lenne, mint újra megnézni ezt az izét.

Ez volt 2020 öt legrosszabb filmje, megtekintésüktől mindenkit óva intek!

Végül pedig jöjjön az a tíz alkotás, amit 2021-ben a legjobban várok.

10. Helyezett
Halál a Níluson (Death on the Nile)
Agatha Christie legendás hőse Hercule Poirot már számtalanszor tiszteletét tette mind a nagyvásznon, mind a kisképernyőn. Kenneth Branagh 2017-ben küldte mozikba a Gyilkosság az Orient Expresszen új változatát, melynek nem csak a főszerepét játszotta el, de a rendezést is magára vállalta. Nos, a végeredmény közel sem volt olyan jó, mint lehetett volna, de a filmnek tagadhatatlanul volt egy hangulata, ráadásul sikeres is lett, így nem csoda, ha jön a folytatás. A Halál a Níluson eredetileg most decemberben került volna mozikba, de a Covid miatt ez is halasztásra került, így csak ’21 szeptemberében tekinthetjük meg. A film első előzetese már kijött, rendkívül látványos hangulatos krimit ígér remek szereplőgárdával. Nálam mindenképp a 2021-es év egyik leginkább várt filmje.

9. Helyezett
Uncharted
Videojáték adaptációkkal Dunát lehetne rekeszteni. Jó videojáték adaptációt meg nagyítóval kell keresni (akárhogy erőlködöm, nagyjából az első Mortal Kombat film, meg a 2010-es Perzsia Hercege ugrik be, mint korrekt mozi). Kalandfilmeknek is híján vagyunk, szóval nem csoda, ha ezen körülmények miatt az Uncharted film felkerült a várólistámra. Nem vagyok gamer, a játékokat csak hírből ismerem (tudom, hogy nagyon jónak számítanak), az alapötlet bejön, a szereplőgárda szintúgy (Tom Holland, Mark Wahlberg), szóval remélem remek szórakozásban lesz részünk.

8. Helyezett
Hang Nélkül: Második Rész (A Quiet Place Part II)
2018-ban John Krasinski óriási sikert aratott a Hang Nélkül című horror/drámájával, mellyel bizonyította, hogy nem csak színészként, de rendezőként is kiválóan helytáll. A történetben egy idegen faj rohanta le a Földet, alig vannak már túlélők és ennek a túlélésnek a legfőbb szabálya, hogy soha semmilyen hangot ne adj ki, mert a lények erre reagálnak. A sztori középpontjában egy család áll, ahol a két szülő (Krasinski és való életbeli felesége, Emily Blunt) mindent megtesznek a gyermekeik biztonsága érdekében. Noha történetileg találunk logikai bakikat, de összességében a Hang Nélkül fantasztikus alkotás, ahol a Krasinski egyszerre idézi Carpentert és Spielberget. Rémisztő világ, amiben ott van a remény és a szeretet. Óriási szíve van az egész filmnek, ami mindenekfelett a családról és a szülők a gyermekük iránt érzett mindent felülmúló szeretetéről szól. A folytatásról sokat még nem tudni, de az első rész fényében nagyon, de nagyon sokat várok a második felvonástól.

7. Helyezett
Szellemirtók: Az Örökség (Ghostbusters: Afterlife)
A Szellemirtók és folytatása a ’80-as évek legendás alkotásai közé tartoznak. Az évtizedek során mindig felröppent egy esetleges harmadik rész lehetősége, de valahogy sosem akart összeállni (főleg Bill Murray miatt). 2016-ban aztán a Sony rebootolni akarta a franchise-t egy női verzióval, ami akkora katasztrofális bukás lett, hogy arra szavak nincsenek. Miután a stúdiónál úgy döntöttek, hogy ezt a förmedvényt borítsa jótékony homály, az eredeti filmek rendezőjének, Ivan Reitmannek fia, Jason Reitman rendezésében végre kapunk egy igazi harmadik részt, ahol kettő kivételével az összes régi szereplő visszatér, noha a középpontban új hősök (gyerekek) állnak majd. A végeredmény pedig reméljük egy vicces és szórakoztató kaland lesz a ’80-as éveket idéző Stranger Things stílusában.

6. Helyezett
Az Utolsó Párbaj (The Last Duel)
Ridley Scott új történelmi eposza igaz történetet mesél el: a XIV. században két lovag, Jean de Carrougas (Matt Damon) és Jacques Le Gris (Adam Driver) vívnak párbajt életre-halálra, miután előbbi megvádolja utóbbit felesége (Jodie Comer) megerőszakolásával. Scott annak idején egy évtizedeken átívelő párbajt bemutató filmmel debütált (Párbajhősök), ami igencsak kiválóan sikerült, így remélem a téma segít rendezőnknek visszatalálni a helyes útra, mert az elmúlt években azért nem mindig volt acélos a teljesítménye és akkor még finoman fogalmaztam. VI. Károly király szerepében egyébiránt Ben Afflecket láthatjuk majd.

5. Helyezett
The Tomorrow War
Chris Pratt jelenkorunk egyik legfelkapottabb színésze, köszönhetően a Marvel-filmeknek és a Jurassic World franchise-nak. Ebben a moziban egy földönkívüliek ellen vívott futurisztikus háborúba csöppen bele, ahol az emberi faj (természetesen) vesztésre áll. A sztoriról nem sokat tudni, ha minden igaz itt a harcosok lelkét át lehet vinni időben múltból a jövőbe és fordítva. A filmben felbukkan még Yvonne Strahovski is, akit szerintem nincs férfiember, aki ne imádna, szóval a Tomorrow War abszolút várós.

4. Helyezett
Dűne (Dune)
Frank Herbert regénye a sci-fi irodalom egyik alapklasszikusa. Az író öt folytatást írt legendás regényéhez, befejezni azonban nem tudta nagy történetét. A sztorit végül a fia és egy társíró zárta le (akik minden erővel azon vannak, hogy a végtelenségig fejjék a Dűne univerzumát), d ez már egy másik történet. Az eredeti Dűne a (nagyon) távoli jövőben játszódik, ahol a Fűszer határoz meg mindent és ez a misztikus anyag egyetlen bolygón, az Arrakison található meg. Akié az Arrakis, azé a Fűszer és azé az ismert univerzum is. Ez gyakorlatilag a Trónok Harca sci-fi verziója, csak tízszer összetettebb, intellektuálisabb és eredetibb is. Vannak itt nagy uralkodó házak, intrika, mítoszok és vallások. A Dűne hihetetlenül komplex mű, amibe már beletört pár bicska (többek közt David Lynch-é is). Most a kiváló rendező, Denis Villeneuve vállalkozott rá, hogy megpróbálkozzon a lehetetlennel, ehhez pedig igazi sztárparádét trombitált össze (Timothée Chalamet, Josh Brolin, Jason Momoa, Rebecca Ferguson, Oscar Isaac, Javier Bardem, Stellan Sarsgaard). Az előzetes elképesztő látványvilágot ígér, a történet pedig remélhetőleg rendben lesz. Villeneuve két filmre bontva kívánja elkészíteni az adaptációt és nagy esély van rá, hogy a sztori ne sérüljön.

3. Helyezett
Mission: Impossible 7
Tom Cruise 1996-ban indította útjára a ’60-as évek legendás sorozatának mozis feldolgozását, ami igazi sikertörténet lett. A Misson: Impossible franchise már hat filmet ért meg az elmúlt 25 évben és gyakorlatilag részről részre egyre sikeresebb lesz. Ez nagyban köszönhető annak, hogy Cruise nem csak a minőségre törekszik, de elképesztő módon a legdurvább kaszkadőrmutatványokat is bevállalta a széria során (sziklafalon lógás, épületről ugrálás, futkosás a Burj Kalifa oldalán, függeszkedés egy teherszállító repülő oldalán, Halo ugrás több ezer méter magasból, háztetőkön ugrálás, helikopter vezetése, stb.) Szó szerint nincs semmi, amit ne vállalna azért, hogy lenyűgözze a nagyérdeműt. Persze Cruise is érzi, hogy nem lesz már fiatalabb, így a széria elérkezik a nagy fináléhoz: Cruise és rendezője Christopher McQuarrie két filmet, a hetedik és a nyolcadik részt egyben forgatják le, hogy aztán előbbi idén novemberben, utóbbi pedig ’22 nyarán kerüljön mozikba. Az elvárásaim pedig nagyon magasan vannak.

2. Helyezett
Zack Snyder’s Justice League
A DC Moziverzum a kezdetektől fogva megosztó volt: sokan imádták, sokan meg nem igazán kedvelték, de hát minden alkotásnak ez a sorsa, ha mer egyedi lenni. Zack Snyder sajátos (és szerintem zseniális) stílus az első pillanattól fogva meghatározta a franchise-t és mondjon bárki bármit, mind Az Acélember, mind a Batman Superman ellen fantasztikusan sikerült (utóbbinak a három órás rendezői változata az igazán kiemelkedő). De persze mivel anyagilag nem hoztak annyit, mint a rivális stúdió tömegtermékei, így az Igazság Ligájának forgatása végén a stúdió leváltotta Snydert, a kontár Joss Whedonra, aki végül egy agyonvágott, teljesen újraforgatott toldozott-foltozott valamit küldött mozikba. A rajongók az elmúlt három év során valóságos hadjáratot indítottak a „Snyder Cut”-ért, amin a média sokáig csak nevetett, mígnem jött a bejelentés, hogy az HBO Max 70 millió dollárt ad Zack Snydernek, hogy befejezze saját vízióját! Az Igazság Ligája eredeti verziója így végül a rajongók (köztük az én) legnagyobb örömére megvalósul, a végeredmény pedig egy gigászi, 4 órás szuperprodukció lesz, mely a tervek szerint bemutatásra kerül 4 részes minisorozatként, valamint egyben, egész estés filmként is (utóbbi még mozis bemutatót is kaphat). A produkciót óriási hype lengi körül már csak a tény miatt is, hogy először fordul elő az, hogy rajongói nyomásra megvalósuljon egy ekkora projekt. Justice is coming!

1. Helyezett
Top Gun: Maverick (Top Gun: Maverick)
Mit lehetne egyáltalán mondani? Az 1986-os Top Gun több mint film. Az egy életérzés. A ’80-as évek korszellemét kifejező filmek egyik abszolút csúcspontja. A Top Gun a Reagan-i Amerika csúcsán készült, büszkén hirdetve az USA nagyságát, mindezt a világ legmenőbb pilótáival (Tom Cruise, Val Kilmer, Anthony Edwards, Rick Rossovich, Barry Tubb, Whip Hubley, John Stockwell, Tim Robbins, Tom Skerritt, Michael Ironside), rohadtul menő zenével és király, F-14-es repülőkkel megtámogatva. A Top Gun egy egész generáció számára meghatározta a menőség fogalmát, a film hatására pedig százával léptek be fiatal amerikaiak a légierőhöz és a haditengerészethez. A film kolosszális siker volt, a folytatás pedig értelemszerűen már rögtön a bemutató után szóba került, de csak nem állt össze a dolog, egészen mostanáig. Harmincöt évvel az első film után Pete „Maverick” Mitchell (Cruise) visszatér, hogy vadászpilóták egy új generációját képezze ki. A film a vadászrepülők és a légi harc korának alkonyát mutatja majd be. Az előzetesek fenomenálisak, a rendező Joseph Kosinski már bizonyította, hogy méltó örököse lesz a tragikusan elhunyt Tony Scottnak, a csúcs viszont, hogy Tom Cruise és a többi színész valóban ott ülnek majd az F/A-18-asokban, arcukon pedig rajta lesz a 7G-s terhelés minden nyoma. A fülemben már most ott csen a Top Gun Anthem és Kenny Logginstól a Danger Zone. „I feel the need, the need for speed!”

Hát ez lett volna a 2020-as évértékelőm és a rövid előretekintés a 2021-es évre.
Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog újévet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.