Mozgókép Blog

Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Bevezetés
Noha manapság a két mega-képregény kiadó, a DC és a Marvel fej-fej mellett halad a népszerűségi versenyben, ez nem volt mindig így. A Marvel a képregények ezüstkorában kezdett igazán erőre kapni, az aranykort egyértelműen a DC Comics (National Publications) uralta. Az ő sikerüket látva akarta a Marvel (Timely Comics) akkori elnöke, ha a kiadó saját szuperhősöket jelentet meg. Így született meg Joe Simon és Jack Kirby közös teremtménye, Amerika Kapitány, mely a Marvel egyetlen igazi aranykori hőse, aki máig tartja népszerűségét.

TransFormers: A Hold Sötétje (TransFormers: Dark of the Moon)

Bevezetés
Michael Bay 1995-ös bemutatkozása óta az álomgyár egyik legmeghatározóbb rendezőjévé vált. Mivel két évvel ezelőtt már átvettem hősünk filmográfiáját, most csak röviden annyit jegyeznék meg, hogy Bay újszerű látásmóddal rendelkező akciórendezőként indult, filmjei hihetetlen tempót diktáltak, rekordmennyiségű vágással és videóklipes beállításokkal megspékelve, stílusa pedig kis időn belül uralkodóvá vált. Bay filmről-filmre emelte a tétet, egyre nagyobb és látványosabb mozikkal rukkolva elő. 

X-Men: Az Elsők (X-Men: First Class)

Bevezetés
A Marvel Comics egyik legnagyobb durranása kétségtelenül az X-Men volt, melyet Stan Lee és Jack Kirby álmodott papírra 1963-ban. Az X-Men alapkoncepciója az '50-es évek szörnyes filmjeiből, a "mccarthyzmusból" és a polgárjogi harcokból eredeztethetőek. Lee eredetileg egyébként Mutánsok címmel akarta indítani a képregényt, de a kiadó ezt nem akarta. A sorozat az ezüstkorban nem aratott igazi sikert, a bronzkorban viszont sikerült új megközelítéssel és új figurákkal felfrissíteni, ami új lendületet adott a sorozatnak. Az X-Men képregények az idők során számtalan komoly témát érintettek, úgy, mint rasszizmus, antiszemitizmus, vallás, a kommunizmustól való félelem, vagy a faji sokszínűség. Ezeknek köszönhetően az évtizedek alatt az X-Men az egyik legjobb és legsikeresebb képregényszériává nőtte ki magát.

Thor (Thor)

Bevezetés
A Marvel Comics története során nem kevés népszerű hőst alkotott meg, a kiadó már a képregények aranykora óta jelen van. Az általuk teremtett figurák, csakúgy, mint a DC Comics hősei, órási népszerűségnek örvendenek mind a mai napig, így nem csoda, ha már a '40-es évek óta igyekeznek az álomgyárban is hasznot húzni belőlük. Ám amíg a DC a kezdetektől fogva meglehetősen népszerű filmeket hozott létre (igaz, szinte kizárólag csakis Batman és Superman figuráiban láttak lehetőséget), addig a Marvel a '40-es évek Amerika kapitány sorozata után három évtizedre eltűnt a mozgókép világából.

A Szabadság Határai (2009)

Sikoly 4 (Scream 4)

Bevezetés
A horrorfilmek egyik legismertebb alműfajáról, az úgy nevezett slasher (kaszabolós) horrorokról még tavaly a "Rémálom" remake-je kapcsán írtam némi bevezetőt. Mivel nagyon nem szeretném magam ismételni, ezért csak röviden: a slasher horrorok több évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Hogy pontosan melyik volt, vagyis pontosabban melyiket tekintik a műfaj első darabjának máig vitatott. Egyesek szerint az 1932-es "Thirteen Women" volt a kezdet, míg mások szerint az 1960-ban bemutatott "Peeping Tom" és Alfred Hitchcock örök klasszikusa, a Pszichó. Első kettőt sosem láttam, a Pszichót pedig én magam nem tartom slashernek, legalábbis nem egy klasszikus értelemben vett kaszabolós film.

Álomháború (Sucker Punch)

Bevezetés
Általában ez az a rész, ahol szeretek végeérhetetlenül írkálni mindenfélét az adott film hátteréről, vagy a műfajáról. Na, most ezt pont nem fogom megtenni. Egész egyszerűen, mert nem tudom Zack Snyder legújabb filmjét besorolni sehová. Ő maga "metafizikai akciófilm" címszóval illette mostani alkotását, mely jelző alá olyan további filmeket sorolhatnánk be, mint a Dark City, a Mátrix, vagy éppen a tavalyi bombasiker, az Eredet.

A Klónok Háborúja: Harmadik Évad (The Clone Wars: Season Three)

George Lucas legendás és fantasztikus űroperájának kiegészítő sorozata, A Klónok Háborúja most zárta harmadik évadát. Anno a 2008-as mozikban vetített bevezető filmnél még sokan húzták a szájukat, ám az első évad már igencsak megnyerte magának a nézőket, a második szezon pedig még azt is képes volt felülmúlni. A harmadik felvonással Lucas és csapata több misztikumot és rejtélyt, valamint komorabb hangulatot ígért. Úgy gondolom ezt az alkotók maximálisan teljesítették is, még ha az is lett az ára, hogy ezúttal kevesebb volt az akció orientált rész. Sok felesleges szótépés helyett jöjjenek inkább a kicsit részletesebb, egyenkénti epizód-ismertetők.

Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles)

Bevezetés
Nem is olyan rég, tavaly decemberben írtam legutóbb olyan filmről, amiben gaz földönkívüliek igyekeztek leigázni minket. Akkor elég rendesen felelevenítettem a műfaj jeles képviselőit az elmúlt 50 évből, így a részletesebb ismertetőt most mellőzném. Röviden a lényeg, hogy az inváziós filmek aranykora az '50-es évek volt, amikor zsákszámra készültek az ehhez hasonló produkciók Volt köztük jó, volt köztük rosszabb, de tény és való, hogy iszonyú mennyiségű űrlényes mozit gyártott Hollywood.

Oscar-jelöltek 2011

Megjöttek az Oscar-jelölések, tehát ideje újra nekifutni a jelölteknek, illetve szeretnék kitérni idén is a favoritokra, illetve, hogy mely jelölésekkel értek egyet, vagy éppenséggel állok döbbenten az adott nomináció előtt. Ahogy tavaly, úgy most is szeretnék inkább a főbb kategóriákra összpontosítani, így hanyagolnám pl. a dokumentumfilmes jelöléseket, úgysem tudnék érdemben hozzászólni. Na, de ne is szaporítsuk a szót, vágjunk bele!

I'm Still Here (2010)

 

Top 2010

Véget ért az idei év is, hát ideje számot vetni a 2010-es filmterméssel. Most először nagyon rákészültem, mert még év elején összeszedtem, mik lesznek azok a filmek, amiket idén mindenképp szeretnék megtekinteni. Nos, volt olyan, amit áttoltak 2011-re, volt olyan, amit nem volt lehetőségem idén megtekinteni, de még így is úgy 70 filmet láttam a 2010-es termésből.

Szokásomhoz híven három kategóriát csináltam: a legjobb tíz film, a legrosszabb öt film és az öt legnagyobb csalódás. Mindegyik alá felsorolásként még igyekszem a többit is elosztani.

Tron: Örökség (Tron: Legacy)

Bevezetés
Nincs semmi más, ami olyan szinten része lenne mindennapjainknak, mint a számítástechnika. A számítógépek az elmúlt másfél évtizedben robbanásszerűen fejlődtek és terjedtek el az élet minden területén, ma már gyakorlatilag bárhol megtalálhatóak. De ez nem volt mindig így. A '80-as évek elején még egyáltalán nem volt benne a köztudatban, csak azok ismerték igazán a témát, akik ezzel foglalkoztak. A videójátékok is ekkoriban indultak útjukra. Steven Lisberger, aki animátorként tevékenykedett, 1980 körül látta először a Pong nevű játékot, ami akkora hatással volt rá, hogy úgy döntött, egy újszerű, még soha nem látott világot fog filmvászonra varázsolni.

III. Karácsonyi Mozgókép Top 20, 2. Rész

Eljött ismét a Karácsony és mivel is ünnepelhetnénk idén is, mint kedvenc filmjeink újabb 20-as listájával. Kollégám, joe tegnap már megörvendeztetett minket egy kiváló csokorral, most következzék az enyém. Ugye világhírű blogunkon mindig én képviseltem a populárisabb filmes szemléletet, így a listám is ennek szellemében készült. A szabályokat joe a bevezetőjében már letisztázta, úgyhogy nincs más hátra, következzenek a filmek!

20. Helyezett

A három testőr (The Three Musketeers) 1993
Rendezte: Stephen Herek
Miért: Alexandre Dumas halhatatlan regénye generációkra volt hatással és én sem maradhattam ki belőle. Dumas története, írói stílusa, karakterei mind-mind lenyűgözőek, nem csoda, hogy számtalanszor dolgozták fel filmes formában. Poén egyébként, hogy a mai napig nem készült igazán hű adaptáció, de azért akad egy-két klassz darab. A számomra legkedvesebb, a ’93-as Disney-produkció a kor legismertebb fiatal tehetségeivel (Kiefer Sutherland, Charlie Sheen, Chris O’Donnell) a főszerepben. S bár a történet nagyon ki lett forgatva, a lendületes cselekményvezetés, a remek karakterek, a vidám, kalandos történet és Michael Kamen zenéje nagyszerű filmmé varázsolják Stephen Herek moziját.

„Mindenki egyért, egy mindenkiért!”

III. Karácsonyi Mozgókép Top 20, 1. rész

Ismét elérkezett a Karácsony, immár a harmadik kicsiny blogunk történetében, mi pedig engedve rajongók tízezrei kitartó ostromának, idén is összeállítunk egy-egy top 20-as listát kedvenc filmjeinkről. A szabályok nem változtak, egy rendező csak egyszer képviselteti magát a sorban, illetve a folytatásos címek egy füst alá tartoznak. Én a magam részéről ezúttal igyekeztem kicsit enyhíteni az elmúlt két listám drámaközpontúságán, meglátjuk, Gunner holnap mivel rukkol elő. Kezdjünk bele:

20. Elveszett Jelentés (2003)
Lost In Translation
Rendezte: Sofia Coppola

Skyline

Bevezetés
A science fiction, azaz a tudományos fantasztikus filmek sorában mindig is nagy hangsúllyal bírtak az idegen lényeket, helytelenül UFO-kat bemutató filmek. Az embereket mindig is megragadta a gondolat, hogy más bolygókról ide látogathatnak intelligens létformák. Ezt a mozi is igyekezett kihasználni és tonnaszámra gyártotta az ilyen típusú filmeket. A megközelítés persze eltérő volt. Sokszor békésnek ábrázolták ezeket a lényeket (Harmadik típusú találkozások, E.T. - A földönkívüli, A mélység titka, Kapcsolat), ám legtöbbször ellenséges, gonosz lényekként jelennek meg.

Boardwalk Empire - Gengszterkorzó: 1. évad

Egyetlen tévés produkció sem volt még képes annyira felkelteni a figyelmemet, mint Martin Scorsese és az HBO nagyszabású közös vállalkozása. A kezdetektől fogva figyelemmel kísértem a sorozat alakulását, hisz valljuk meg, ilyen terebélyes, elsőrangú kvalitásokkal rendelkező alkotógárdát ritkán sikerül összeterelni egy sorozat kevéért. Terence Winter, a Maffiózókkal a mennybe ment író-producer és a gengszterfilmek koronázatlan királya, Martin Scorsese azonban véghezvitte ezt a bravúrt: a Boardwalk Empire jött, látott és engem bizony padlóra a küldött. Évadértékelő következik.

Szuperbojz

 

A Szív Bajnokai (2009)

Amerika egyik kedvenc mozifilmes kliséje a végletekig giccses és sablonos, ámde kellően hazafiasra, felemelőre és könnyfakasztóra stilizált sportfilm. Évről évre rendre megérkezik a nagyvászonra az aktuális rettenet, melynek poszterén természetesen jókora betűkkel ott virít a megszokott „igaz történet alapján” felirat, jóllehet az elvakultan megdicsőült, könnyeit diszkréten törölgető jenki családapákon (és családanyákon) kívül minden félig sült kiskamasz tisztában van azzal, hogy a forgatókönyvnek és főként a kész filmnek annyi köze van az alapjául szolgáló élettörténethez, mint a gyorséttermi plakátokon díszelgő gusztusos szendvicseknek a kasszánál kezedbe nyomott papírzacskóban található langyos, szottyadt valamihez.

Jonah Hex (Jonah Hex)

Bevezetés
Sosem titkoltam, hozzám a DC Comics karakterei mindig is közelebb álltak, mint a sokkal divatosabb Marvel figurák. Persze utóbbi kiadótól is kedvelek jópár szereplőt, mégis a nagy rivális - szerintem érdekesebb és jobb - karaktereit szeretem inkább. Ezek egyike pedig kétség kívül a vadnyugati fejvadász, Jonah Hex. A John Albano és Tony DeZuniga által 1972-ben megalkotott figura egy Polgárháborús veterán, aki a déli államok oldalán harcolt a Konföderációs hadseregben.

A Feláldozhatók (The Expendables)

Bevezetés
Ó, azok a boldog ’80-as évek! Az akciófilmek aranykora. Bár a műfaj már bő másfél évtizeddel korábban is ismert volt, főleg Clint Eastwood és Steve McQueen jóvoltából, a csúcsra mégis Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, valamint Bruce Willis filmjeivel ért fel. Filmjeik óriási sikereket értek el, a közönség odáig volt értük és az évtized abszolút uralkodó műfaja volt. A három nagy mellett persze voltak még más sztárok is, mint például Mel Gibson, Steven Seagal, Jean-Claude Van Damme, vagy éppen Dolph Lundgren.

A Legtúlértékeltebb Filmek

Az utóbbi időben az Entertainment Weekly, majd egy hazai blog, az index is kiadott egy listát, melyen a szerintük legtúlértékeltebb filmek szerepelnek. A listák – főleg az utóbbi esetben – heves felháborodást váltottak ki, főleg mert normális indoklás helyett csak arrogáns mocskolódás volt a magyarázat. Jómagam messze nem értek egyet az ilyen stílussal, ám maga az ötlet kétségtelenül érdekes volt.

Ahogy mindenkinek, úgy nekem is megvan a magam ízlése művészi alkotások, így a filmek terén is. Persze, számtalan filmet, köztük nagy klasszikusokat nem láttam a mai napig, azonban meglehetősen sok mozihoz volt már szerencsém, így én is találkoztam már – szerintem – művészi, anyagi, vagy rajongói szempontból erősen túlértékelt filmmel.

A most következő lista szigorúan szubjektív, tehát csakis az én véleményemet tartalmazza és semmiféle egyetemes igazságot nem akarok megfogalmazni vele. Igyekszem majd mind a 10 kiválasztott filmnél megindolkolni, hogy mi vele a problémám és nem csak céltalanul fröcskölődni.

Ragadozók (Predators)

Bevezetés
A dicső '80-as évekre alighanem úgy emlékszik vissza a nagyérdemű, mint a tökös, megalkuvást nem tűrő akciófilmek korszakára. Persze számtalan más műfajban is rengeteg emlékezetes és zseniális alkotás született, de kétségtelen, hogy ha egyetlen műfajt kellene megnevezni, mely meghatározza azt az évtizedet, hát akkor, az nem más, mint az akciófilm. Pillanatok alatt fel lehetne sorolni a korszak klasszikusait, melyek azóta is időtálló darabnak bizonyultak, elég csak olyan mozikra gondolni, mint a Halálos fegyver, a Drágán add az életed, a Terminátor, vagy éppen a Rambo.

És igen, ott van az idővel az egyik legnagyobb kultusszá váló darab, a Ragadozó (Predator) is. A film elkészülésének története igen mókás: még a '85-ös Rocky IV kapcsán született egy vicc, hogy a Sylvester Stallone által alakított bokszolónak a következő részben már tényleg egy idegen lénnyel kellene megverekednie, mert más már nagyon tényleg nem maradt. A testvérpár, Jim és John Thomas a viccet komolyan vette és Vadász (Hunter) címmel összehoztak egy szkriptet, melyben egy idegen lény katonákra vadászik egy dzsungelben.

A Szupercsapat (The A-Team)

Bevezetés
Az álomgyár nem csak írott alapanyagokhoz nyúl hozzá előszeretettel, hanem szívesen visz nagyvászonra televíziós sorozatokat is, hiszen ha egy sikeres széria már bizonyított a képernyőn, akkor biztosan eladható lesz majd egész estés filmként is. Persze, ezt is lehet csinálni többféleképpen. Az egyik megoldás, hogy az adott széria szereplőivel forgatunk átkötő filmet vagy folytatást a sorozathoz (Űrszekerek, X-Akták), vagy pedig évekkel a vetítés után, egy teljesen új gárdával, legtöbbször új nézőpontból megközelítve készítünk egy filmet.

Rémálom Az Elm Utcában (A Nightmare On Elm Street)

Bevezetés
A számtalan műfaj létezik, melyek időről-időre dominálnak a világ filmgyártásában. Volt, hogy a gigászi történelmi filmek uralkodtak, volt, hogy a sci-fik, volt, hogy az akciófilmek, napjainkban pedig a képregényfilmek a legerősebbek. Ám egyik műfaj sem tartja a népszerűségét olyan erősen, mint a horrorfilm. A horrorfilm különleges dolog, alapvetően a borzongásra, a rémisztő hatásokra épít, de az emberek kortól függetlenül elképesztően lelkesednek ezért. Ahogy James Cameron fogalmazott egyszer: "Klassz dolog a félelem, mert tudatosítja bennünk, hogy élünk."

Persze a horrorfilmek is bonthatóak alműfajokra, de ezekből rengeteg van és én nem is igazán vagyok a téma szakértője, úgyhogy nem szeretnék nagyon bele menni. Annyi viszont bizonyos, hogy a főként fiataloknak készülő horrorfilmek legnépszerűbbje az úgynevezett kaszabolós, vagy "slasher" horror. A műfaj születése a '70-es évek közepére/végére és a '80-as évek első felére tehető. Ekkor született meg az a négy alapvető klasszikus, mely életre hívta a kaszabolós horrorokat.